Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - KÖRKÉP - Doromby Károly: Tizenöt éve fejeződött be a 2. Vatikáni zsinat
TIZENÖT ÉVE FEJEZŐDÖTT BE A 2. VATIKÁNI ZSINAT — Suenens bíboros a zsinatról és az egyház mai problémáiról — Tizenöt évvel ezelőtt, 1965. decemberében záródott be ünnepélyes keretek között a 2. Vatikáni zsinat, az egyháztörténelem legutóbbi évszázadának vitathatatlanul legjelentősebb eredménye. Hatalmas vállalkozás volt ez, amely nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy az egyházat és a rábízott evangéliumi tanítást szembesíti korunkkal, a húszadik század végének sok problémával terhelt emberével. XXIII. János pápa kezdeményezte ezt a nagyszabású egyházi összejövetelt és VI. Pál pápa fejezte be. A tanácskozásoknak — amelyeknek eredményeképpen egy egész sor konstitúció és egyéb zsinati irat került megfogalmazásra — négy úgynevezett moderátora (vitavezetője, irányítója) volt, akik közül ma már csak egy, a legismertebb nevű és legjellegzetesebb profilú Leo Joseph Suenens bíboros, Mechelen-Brüsszel ez év elején nyugalomba vonult érseke van életben. A nyugatnémetországi Freiburgban megjelenő Herder Korrespondenz című havi folyóirat brüsszeli munkatársa, Jan Grootaers interjút készített Suenens bíborossal, amelyben a neves érsek érdekes és tanulságos visszapillantást vet a zsinat munkájára, jelentőségére és saját — ezt jól tudjuk — nem jelentéktelen szerepére. Leo Joseph Suenens neve már 1957-ben, amikor még csak Brüsszel-Mechelen-i segédpüspök volt, az egész katolikus világban ismertté vált. Neki tulajdonították ugyanis azt a kezdeményezést, amelynek eredményeképpen 1957 októberében a laikus apostolság Rómában tartott második világkongresszusán XII. Pius pápa a katolikus akció kifejezésnek és a laikus apostolság ezzel összefüggő és sok helyen megmerevedett formáinak újra gondolását és szélesebb tartalommal való telítését javasolta. Suenens bíboros most elmondja, hogy annakidején valóban ő juttatott el a pápához egy ilyen értelmű és tárgyú memorandumot, amit az magáévá is tett. És noha XII. Pius pápa megnyitó beszédének az a passzusa, amelyben ezzel a témával foglalkozott, heves reakciót váltott ki nem csak francia, hanem olasz és belga résztvevők körében is — akiket mellesleg az is bosszantott, hogy a pápa egy fiatal belga segédpüspök kezdeményezését karolta fel - azért a kongresszus záró határozatában megfogalmazást nyert a Suenens-féle memorandum. Ez a memorandum azután 1958 januárjában megjelent a „Nouvelle Revue Théologique"-ban és a benne foglalt gondolatokat Suenens még részletesebben dolgozta ki 1961-ben, abban az első körlevélben, amelyet mint Mechelen-Brüsszel újonnan kinevezett érseke bocsátott ki. — Amikor 1961-ben Mechelen-Brüsszel érsekévé neveztek ki — mondja Suenens bíboros — és ebből az alkalomból köszönő levelet intéztem XXIII. János pápához, mellékeltem első pásztonlevelemet is, amely a püspöki hivatás értelmét taglalta. Igyekeztem kimutatni, hogy a püspök milyen nagy mértékben rá van utalva valamennyi hívőjének közreműködésére, és másrészt mennyire szükségük van a híveknek a püspökre, mint kezdeményezőre és koordinátorra. Ez az írás termékeny talajra hullott a pápánál, és egy személyes levélváltás kiindulópontja lett. Az ökumenikus zsinat kezdettől fogva nagy jelentőséggel bírt számomra. Ez egyértelműen kiderült az 1962 tavaszán kibocsátott nagyböjti pásztorlevelemből, amelyet kizárólag a zsinatnak, mint rendkívüli eseménynek szenteltem, és amelyben már javaslat hangzott el arra nézve, hogy a zsinatnak kettős kicsengése legyen: 1. „A pápa szavainak megfelelően a zsinatnak meg kell újítania a keresztény életet, és lelki tavaszt kell ébresztenie az egyházban", továbbá 2. „a zsinat keresztény szeretete az egész világot átöleli”. Ugyanez év márciusától kezdve, Van Roey bíboros utódaként, Suenens bíboros tagja lett a zsinat központi előkészítő bizottságának. Mint elmondja, az itt szerzett tapasztalatok révén mindjárt fölismerte a súlyos nehézségeket is, amelyekkel a zsinatnak már a kezdet kezdetén meg kell birkóznia. Első helyen állt ezek között a szöveg-tervezetek nagy száma. Ezt elmondta a pápának is, aki egy beszélgetés során biztatta őt és annak a véleményének is kifejezést adott, hogy a 2. Vatikáni zsinat összehívásával kapcsolatos célkitűzései egyértelműen megtalálhatók Suenens érsek nagyböjti pásztorlevelében. Suenens ezek után nekilátott, hogy az akkorra már asztalon fekvő 72 sémát valamiképpen rendezze. Anélkül, hogy a szövegek tartalmát megváltoztatta volna, de a jobb koordináció érdekében 13 csoportba rendezte a tervezeteket és ezt a „tartalomjegyzéket” terjesztette elő a pápának. Az volt a szándéka, hogy egy főtémát és egy alaptervet javasol a zsinat számára. A pápának azonban az volt a véleménye, hogy az alap- terv csak akkor lenne használható, ha előzőleg pontosabban meghatároznák az egyházi gyülekezet általános célját. A pápa kérésére azután két okmányt készített egy eset238
