Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE FEKETE GYULA ÍRÓVAL - Közös Gondunk: a család
között olyan nagy a különbség nálunk? Hogy bolondnak nézik, bolondnak is nevezik azt, aki már a második vagy harmadik gyereket vállalja. Én erre példákat hoztam fel, tömegével voltak már. A megindult vitában összecsaptak az ellenfelek egymással. És ezután tulajdonképpen nem kellett beavatkozni, mert már mindenki mondta a magáét, a legszélsőségesebb véleményekig, hogy „nincs szükség gyerekre" —, „ha befizettük a nyugdíjjárulékot, kötelesek eltartani. .." de ki? A mások által, a mások küszködése által felnevelt gyerekek. Szóval egyszerűen azt a logikát nem értették meg, hogy a jövőben is kell egy termelő korosztály, amelyik a napi tejet, cipőtalpat és koporsószöget előállítja. Az „Éljünk magunknak" felfogásnak kialakult már a maga külön ideológiája. Az anyagi feltételekhez mindenki megtalálta a hozzávaló ideológiát —1 ahogy ez már történni szokott —, és a hozzávaló életmódját, életstílusát, gondolkozását, majd lassanként az érzelmi világát is ehhez alakította. — A küzdelem tehát kettős: egyrészt a megfelelő gazdasági feltételeket kellett és kell rendezni —, másrészt a közvélemény értékelését kell átalakítani. Mert nálunk az értékrendben zavarok voltak és vannak. Olyan eltájolódás, mintha az emberi élet igazi értékeit az ilyen-olyan megvásárolható anyagiak jelentenék. Pedig az élet legnagyobb értékei csak és kizárólag ingyen kapható értékek, mert nem lehet csak a pótlékokat, csak a hamisítványokat megvenni pénzért. Ha azt mondom, hogy szerelem, ha azt mondom, hogy barátság, szeretet, ezek csakis kizárólag ingyen kaphatók. Az élet igazi nagy értékeiről való az a fajta közgondolkozás, amelyik az „Éljünk magunknak" címszót vezéreszméül választja és az anyagiakban látja az élet igazi nagy céljait, feltételeit és eszményét, az eljut az értékek teljes devalválásához és voltaképpeni tagadásához. A „közvélemény tükre" miként rendeződött könyvvé? — A sajtóvitát hétről hétre 2—3 millió olvasó figyelte, mindenféle korú, foglalkozású, be- állítódású ember az ország minden zugában, sőt külföldről is. Az ilyesmi felkavarja a lélek mélyén lappangó ellentmondásokat. A bejött 2 ezer levélből kiválogattam a 736 jellemzőt, amelyekben minden lehető vélemény, érv — és ellenérv eredeti megfogalmazásban szót kapott. Az volt az elvem, hogyha minél szélesebb ütközetekben születik meg az igazság, annál teljesebb és tágabb érvényű. Úgy láttam, hogy itt egy új műfaj lehetősége van előttem, amit levélszociográfiának mondok. Kiteríteni az ország közvéleményét egy adott pillanatban, egy élő metszetet csinálni a közvélemény legképtelenebb ellentmondásairól is. Bízom benne, hogy ez az időben mindig érvényes marad, és 100 év múlva is izgalmas lesz, mert életre galvanizálja ezt a kort. Azóta is voltak ilyen könyvvé íródott vitáim: 1973-ban „Mindene megvan?” — 1977-ben „Levelek a magányról”. Amikor 1972-ben kijött az „Éljünk magunknak?" kötete (a 2. kiadásával együtt 22 ezer példányban) előre tudtam már, hogy ebből nagy ütközetek lesznek. 500 példányban szétküldtem az Elnöki Tanácsnak, a Minisztertanács, a Politikai Bizottság tagjainak, mindenféle politikus és országos vezető embernek. A püspökök is megkapták ezt a kötetet dedikálva, hogy „közös gondjaink" odakerüljön az asztalukra. Hát aztán ki kézbevette, ki nem, —• mindenesetre egy kétségtelen, hogy 1973-ban politikai bizottsági határozat, és ugyanebben az évben kormányprogram lett belőle. 1973 tavaszán Fock Jenő, a kormányelnök az országgyűlés előtt külön nyomatékkai tárta fel az utánpótlás aggasztó gondjait. Októberben a Miniszter- tanács határozatot hozott a népesedés-politikai feladatokról, hogy az anyák, a gyerekes családok helyzetének a könnyítése a cél, s a jövő nemzedék védelme. Sokminden történt azóta. Az élve születettek száma nőtt; 1973-ban 15,0; 1974-ben 17,8; 1975-ben 18,4 ezrelék volt. — A művi vetélések száma csaknem a felére csökkent. A koraszülések száma megállapodott. A csecsemőhalandóság többet javult két év alatt, mint az elmúlt 12 év alatt. Változott a lakás- politika: a 3 és többgyermekes családok rövid időn belül megfelelő lakásokat kapnak. Emelték a gyes-t (1100 Ft) és a jövedelmi pótlék gyermekenként növekedik. A „főhivatású anyaságnak" szerintem fontos javaslata azonban még nem érett be. Mi jelenleg a legfontosabb teendőnk a családért, mit várhatunk a jövőtől? — 1973-ban, a kormányprogram után bizonyos javulások hatására 2—3 évi normális szintre emelkedett a születésszám, de 1975 augusztusától kezdve ismét állandóan csökken. Tehát lényegükben nem változtak meg azok a feltételek, amelyek a korábbi 16 év alatt a születésszám ilyen mérvű csökkenését idézték elő. Most ott tartunk, hogy megint erősen mínuszban van évek óta az utánpótlás. 1—2 éven belül megkezdődik a népesség teljes fogyása. Az elöregedett társadalom tovább öregedik, és eközben minden évben jóval többen fognak meghalni, mint ahányon születtek. Ez jelenti természetesen a termelő osztályok állandó összezsugorodását, vagyis azt az élőmunka-bázist, amelyikből a társadalom él, azt állandóan csökkentik a fogyó korosztályok, amikor a 80-as években az első sovány évjárat a termelőmunkába lép, megsűrűsödnek a gondok. A bezárt iskolákat a megszűnő munkahelyek sora fogja 90
