Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE FEKETE GYULA ÍRÓVAL - Közös Gondunk: a család

ezerrel csökkent a 10 éven aluliak száma, ugyanakkor 337 ezerrel nőtt a lakosság —, ez csak úgy lehet, ha összeadom a 400 ezret és a 337 ezret, akkor ezzel az értékkel nőtt a nyugdíjas korúak száma, ennyivel tovább éltek az emberek. A világ leggyorsabban elöregedő országa vagyunk, és ez a népességi öregedés ez idő szerint is tart. Konkrétan azt jelenti, hogy 16 év alatt csak öregekkel „szaporodtunk", a gyerekek, azok fogytak. — összefoglalva, ez volt te­hát a mi gondunk 1958 után, amikor az átlagember még nem tudta, hogy így fogyunk. Kik tudatosították ezt a tényt a közvéleményben? — 1962-ben kezdett ez a téma jelentkezni az irodalmi lapokban. Bozóky Éva egyik cikké­re jól emlékszem. Illyés Gyula, Bor Ambrus írt erről. Az 1962-es év emlékezetes volt. Új világ­rekordot csináltunk. A legkevesebb gyerek nálunk született. Ha jól emlékszem, 12 ezrelék, kb. 126 ezer születés lehetett. Akkor már sokan tudták, milyen nagy a fogyás, hogy itt már nem a népszaporulat a kérdés, hanem a népesség szintentartása. Ehhez csináltuk a 700 ezres mínuszt. Az első 16—17 évben ez nem jelentett társadalmi gondot, sőt emelte az életszínvo­nalat. Ez azt jelentette, hogy 700 ezer gyerekünket megettük pelenkástul, kisréklistül, kisko­csistul, mindenestül. Ettől híztunk. Végső soron az utánpótlási fogyás csak akkor jelent gon­dot az országnak, amikor már azok, akik hiányoztak a gyerekágyból, a családból, a családi költségvetésből, azok hiányozni kezdenek a munkapadok mellől is. Ez a szakasz a 70-es évek végén kezdett bekövetkezni. Ettől kezdve fogy a munkaerő, az utánpótlás. De visszatérve a kérdésre, — 1963-ban és 64-ben éles viták voltak a népesedésről az Éiet- és Irodalomban. Még Veress Péter is beleszólt ezekbe. Amikor én is hozzákapcsolódtam a vi­tához, akkor kezdtem csak igazán belemerülni a kérdésbe. Persze egy kicsit meg kellett ta­nulni a demográfiát, a szociológiát, a közgazdaságtant, mert én szakmai szempontból fel akartam készülni. Jórészt ennek volt köszönhető, hogy már 1964-ben javaslatot tettem a gyes-re először, majd azután többször is a nyilvánosság előtt. Kiemeltem, hogy egy bölcsődei férőhely az államnak 1000—1100 Ft-ba kerül a szülői hozzájáruláson kívül. Tehát én javasol­tam, hogy vágják ketté ezt az 1100-at, adjanak 600 Ft-ot annak az anyának, aki három évig vállalja ezt, és jól jár az állam, jól jár az anya, jól jár különösen a gyerek. Mert a gyerek­nek hároméves koráig nagy szüksége van az anya állandó és rendszeres közelségére. És akár­milyen is az a munkamegosztás a családokban, azért az apró gyerekeknek mindenféle gond­ja elsősorban az anyákra hárul. Egyszerűen nem bírják, nem bírták az aprógyerekes anyák ezt a kettős terhelést. Ez volt többek között az egyik oka, hogy miért is zuhant le annyira a születésszám. Egyesek azt hangoztatták, hogy a 60-as években a kezdődő jólét miatt nem kívántak sokan gyermeket.. . —• Ezek a vélemények összetévesztik az okot az okozatokkal. A jólét — egyrészt legalább is —, annak a következménye volt, hogy nem volt kiadás a gyerekre. Legjobban a házaspá­rok úgy tudták jólétüket emelni, ha nem vállaltak gyereket, vagy lehetőleg csak egyet. Kifi­camodott logika tehát, amelyik a jólétre vezeti vissza a gyerek nemvállalását. Pontosan for­dítva van. Ugyanaz a képlet, mint az ormánsági egykénél volt, hogy ugyanis a lecsúszástól való félelem miatt már eleve kevesebbet vállaltak, vagy nem is vállaltak gyereket. Az „Él­jünk magunknak?", az egyik legfontosabb könyvem címe ezt a szemléletet fejezi ki. Egyik levélben az illető le is írja, ha narancs-szezon van, narancsot eszünk, ha banán-szezon van, eszünk banánt, — különben azt is a gyerek enné el előlünk. Tulajdonképpen nem is elméleti alapja van ennek, hanem az érdekviszonyok úgy alakultak a társadalomban, hogy gyerek­ellenes, különösképp több-gyerekellenes volt az érvényesülés mindenfajta lehetősége. A nő is akkor boldogult jobban, akkor juthatott jobban előre, ha otthon nem volt nehezéke a gyerek, vagy legalábbis nem kettő-három . . . Miként alakult a helyzet a továbbiakban? Miben látja a gyökeres megoldás útját? — 1967-től megvalósítottuk a gyes-t. Már az első évben statisztikailag kimutatott több 10 ezret emelt a születésszámon. De akkor már évente 50—60 ezres mínuszban voltunk, úgy hogy még ezzel a több 10 ezres emeléssel sem értük el a normális születésszámot. Egy 10—11 milliós nemzetnél évi 180—190 ezer volna a normális utánpótlás, A mi helyzetünkben külö­nösen szükség volna, hogy ne csak szintentartsuk a népességet, hanem egy enyhén bővített utánpótlást is biztosítsunk, mert a társadalom létszáma annyira leromlott az alatt a 16 év alatt. — A gyes-nek azonban már az első 2—3 év után csökkenni kezdett a hatása, mert az a 600 Ft egyre kevesebbet ért. 1970 tavaszán elindítottam az anyák többszörös megterheléséről, a gyermeknevelés magán- és közgondjairól egy sajtóvitát a Nők Lapjában. Exponáltam az említett képtelenségeket, főleg az anyaságra vonatkoztatva. Mitől van az, hogy az anyaság ünnepi és köznapi „jelzői" 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom