Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE FEKETE GYULA ÍRÓVAL - Közös Gondunk: a család
lis kötődésről való, szabadságot biztosító lemondásból, a testi-szellemi-lelki közösség teljességéből, a mértékletes szenvedélyből és a családalapítás készségéből, a családok védettségéből és jogilag megalapozott biztonságából, a szentségi kötelék ajándékaiból forrásoz és növekszik, — az egyéni-személyes, a társadalmi és a vallási-egyházi adottságok talaján, az emberi és az isteni Te kapcsolatában, a család, az egyház és a haza közösségében. Bingeni Hildegard, bencés apátnő, teológus és orvosnő volt, Causae et curae (Az okok és orvoslásuk) című gyógytudományi művében a következő képet rajzolja a keresztény családról: „A szexualitás őseredeti állapot (constitutio prima, genitura mystica). Kezdetben a férfi és a nő tisztességben (in honestate) alkottattak, mindkettő a szeretet kötelékére van teremtve (in unó amore vivebunt). A nemi egyesülés értelme — a termékenység mellett — a partner életének kibontakoztatása. A férfi és a nő: opus alterum per alterum, egymás művei. Az emberi szerelem végső soron az isteni Élet képmása”. Irodalom: P. Chauchard: Vom Instinkt zur Liebe. Elemente einer biologischen Sexualmoral. Olten- München 1965. — F. E. von Gagern: Eheliche Partnerschaft. Die Ehe als Lebens- und Geschlechtsgemeinschaft. München 1963. (5. Aufl.). — R. Guardin'!: Die Lebensalter, Ihre ethische und pädagogische Bedeutung. Würzburg 1957. —• S. Hild: Sexualerziehung. Ein Ratgeber für Eltern. Gütersloh 1964. — A. Lips: Mann und Frau in der Ehe. Freiburg-Basel 1967. — I. B. Lotz: Die drei Stufen der Liebe: Eros, Philia, Agape. Frankfurt am Main 1979. (2. Aufl.) —1. Pieper: über die Liebe. München, 1972. — B. Sträfling: Sexualethik und Sexualerziehung. Donauwörth 1970. — K. Wojtyla, Papst Johannes Paul II.: Liebe und Verantwortung. Vatikanstadt, 1979. A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE FEKETE GYULA ÍRÓVAL KÖZÖS GONDUNK: A CSALÁD Amikor önhöz, nemcsak mint ismert íróhoz, hanem családszociográlushoz fordulok tájékoztatásért, — azt kérem, adjon átfogó képet hazánk családhelyzetéről és legsürgősebb tennivalóiról. Ezért nemcsak kutatási eredményeit szeretném rögzíteni, hanem az ön által leltárt közvéleményt is. Szeretném, ha megmutatná azt az eredményt, amit a család érdekében elértünk, valamint azt, amire a jövőben számíthatunk. — Kezdem a legelején, azzal ti., hogy a termelőközpontú család, tehát ami idáig termelői egység volt, az mindenütt a világon a civilizált országokban felbomlott, nálunk nagy ütemben 1945 után. — Elnézést, de egy kis közgazdasági hátteret vázolnom kell. A kisparaszti gazdaságok, a kisiparok oldódása a nagyiparba, a téeszmozgalomba való felszívódása után megváltoztak a családot meghatározó alapvető körülmények. A család fogyasztói jellegűvé vált. Abban a családban, amelyik termelés szempontjából is egységes kis sejt volt, a gyerekek sokszor 5—6 éves korukban betársultak a családi termelésbe. A fogyasztó központú családnál, ahol bérből, fizetésből élnek a szülők, ott bizony a gyerek mindig kiadás. Más jellege van a gyermeknevelésnek is. Csak azért utalok erre, mert mindenütt a világon ezzel párhuzamosan kezdődik a családlétszám fogyása —, ahogy átalakult a család termelői egységből fogyasztói egységgé. A legutóbbi évtizedekben ez együtt járt a születésszabályozás új lehetőségeivel és sok minden egyébbel. Mindenképpen összegeződtek ezek a hatások annyira, hogy nálunk különösen akkor, amikor az abortuszt szabaddá tették — 1957- ben, ha jól emlékszem, — 1958-tól kezdve a születésszám negativ előjelet vett fel, vagyis a kellő utánpótlást nem biztosította. Jellemzésül mondom, hogy 1958 után 16 évig mintegy 700 ezerrel kevesebb gyerek született, mint az előző 16 évben, amiben benne voltak még a háborús esztendők is. Tehát a népesség szintentartásához képest ez a negatívum, ez a 700 ezer ember öt Don-kanyart jelentett, amit 16 békeév alatt az utánpótlásban csináltunk. Nem számítom ehhez még az abortuszt, ami 3 millió volt. Ezt a hétszázezres fogyást persze nem lehetett azonnal észrevenni. Mert hogy mást ne mondjak, az 1960 és 1970 közötti népszámlálást összehasonlítva, 337 ezerrel növekedett a lakosság létszáma, úgy látszott, mintha szaporodnánk, pedig a nyugdíjasok száma nőtt kb. 700 ezerrel. Tehát miközben 10 év alatt 400 88
