Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Roth, Gottfried: A keresztény család jövője a medicina pastoralis tükrében

van. Az apa és anya gondjának a család egységére kell irányulnia, ezt nem szabad, hogy különigények fenyegessék, másként a családi élet afféle célszerű többletté redukálódik s a családtagok egymás melletti élete könnyen széthullhat. A fövő keresztény családja nem csupán arra törekszik, hogy jogilag megalapozott, tár­sadalmi tekintetben biztonságot élvező közösség legyen. Nem csak a gyermekeknek szüksé- aes segítségről fog gondoskodni, hanem az idős csoládtagokról is. A szülők nem állíthatják félre az idős generációt. A három nemzedék — ayermekek, szülők, nagyszülők — tudatos közösségi életet, egyedül és együtt töltött időt igényelnek, hogy életük igaz és boldog le­hessen. Az idősek tapasztalatkincse az ifjú generációt szolgálja. A nagyszülők által nyújtott segítség nem csupán olcsóbb megoldás, mint a külső segítség, hanem szükséges kiegészü­lés gyermekeik és unokáik számára. A jövő keresztény családiát meghatározza, hoav magából a családi körből él. hétköznap- iaiban és ünnepnapjain egvaránt. Megbecsüli mind a naoi kötelesséaeket. mind oedig az ünneoi esték és hétvégek pihenőidejét. Tevékenység és kikaocsolódás kellő mértékben vál­takozik s eqvmást kiegészítve mélyíti a közösségi érzést. Az ünnepeket nem mesterkélt han­gulat. hanem az értelmes együttlét szabad légköre hatia át. A keresztény család sem a terhes anvákat. sem a védtelen kisgyermekeket nem hagyja ma­mikra. de uavaníav seaítséaet váró fiatal, sőt érett tagjait sem, — mint ahogv nem haayhatja eavedül a betegeket és a haldoklókat. Idegenek számára a ousztán evilóai célkitűzések, a mások kárára kialakított kényelmi ösztönzések, akárcsak a keletkező és véaéhez tartó élet elleni manioulációk. Nem saiátia az a transzcendenciát nélkülöző magatartás, amelv ve­szélyezteti az eaves embert, ide tartoznak a túlzott előnvök. az igazságtalanság, a család, a kegyetlenség. Védekezik mindenfajta leküzdhető szenvedély ellen — minden emberi indulat szenvedéllyé fajulhat —. nemcsak a lemondás, hanem a kezdettől fogva értelmes élet út- ián is, amelv nem enaedi, hoqy a családban légüres tér, frusztráció, unalom alakuljon ki. A jövő keresztény családja saját forrásaiból él, amelveket a kultúra és a haza nyit meg szá­mára. Taajai élő kapcsolatban tudják maqukat elődeikkel és utódaikkal; saját művészetük és tudomónvuk kincseiből osztva, az élethez méltó életet növelik s adják tovább. A keresztény család a vallás alapjain áll, különben lényeaét veszítené el; nem hiányzik belőle az isteni Te jelenléte. Az élet összes öröme, — ajándék számára. A jövő keresztény családja az eqvházban él — legyen az egyház legkisebb közössége —, abban a tudatban, hogy ha elzárkózik az isteni Te elől, akkor beteq közösséggé lesz; s az én elmagányosodása — analóa módon — orvosi értelemben is betegséghez vezet. Mindebben — úgy tűnik — nincs semmi új: már a jelenben is lehetséges, sőt valóság. Naojaink szekularizációs folyamata azonban — igényli a jövőbe pillantást. A felismert ve­szély kevésbé fenyegető, mint az ismeretlenben leselkedő. Számos jel mutatja, mekkora szük­ség van a keresztény családra, hogy elkerüljük azt az ürességet, amelyben rendezetlen szen­vedélyek és vallásos vadhajtások burjánzónak, s amely az élet értelmének elvesztésébe taszít­hatja az embert. A medicina pastoralis, amely egyséqben látja az ember testi és perszonális életét, rámutat a lehetséges és meaelőzhető veszélyekre, valamint a gyógyítás útjaira. Az orvosi etika a kü­lönféle manipulációktól óvja az emberi életet; ma nem csupán az ún. orvosi ellátás pa­rancs, hanem az orvosi felelősség is. A pasztorálpszichiátria ismeri mindazokat a távútokat, amelyeket a pszichés személyiségfejlődés zavarai, a helytelen magatartás, a tévedés vagy vétség, a félrevezetettség vagy egyéni mértéktelenséq jelent. A megelőzéshez gyógyítás is járul. A családterápia a teljes embert kell, hogy tekintse, különben megmarad a rombolás veszélye, amelyet csak ideiglenesen lehet elfojtani. A medicina pastoralis több tudományt, így a teológiát is bevonja vizsgálódásaiba, — ezért többet mondhat az emberről, mint a humán tudományok egyes ágai. Az emberi élet megva­lósításának biológiai és perszonális oldala van. Az „ember természetes és szellemi" lény: szomatikus, testi dimenziója csakugyan eszközjellegű, mégis elkerülhetetlenül szükséges, mi­vel az ember csak teste segítségével képes megvalósítani önmagát. Az orvos mindig az egész embert és sosem elszigetelten valamely szervét tartja szem előtt. Az egészséges és beteg ember személyi teljessége van gondjára bízva. A keresztény orvos, aki figyelemmel kíséri az egészséges és beteg ember életét, nem csupán biológiai folyamatnak tekinti azt, hanem az érés és kiteljesedés útjának. Tudja, hogy a gyógyulás és az üdvösség (Heilung und Heil) bel­ső összefüggésben vannak. Tudja, hogy az egyén életrajzának üdvtörténeti megfelelője is van. Figyelembe veszi a nem keresztény, ill. vallásilag közömbös beteg világnézetét, de hité­nek biztonságával válaszol, ha az élet értelmének kérdése merül fel. A medicina pastoralis kettős alapjából következik — számos résztudományhoz képest — a jobb megértés. A tá- gabb alap épp a családi élet biológiai és perszonális oldalának együttlátásához szükséges. A jövő keresztény családja elsődlegesen a személyes vonzalomból, a házasság előtti szexuá­87

Next

/
Oldalképek
Tartalom