Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hétköznapi Jézus-képek

1. Az Úr Jézus a m! Mennyei Atyánk (Miklós, 7 éves). 2. Betlehemben születet, Názáretben élt, Szent Józseftől és Szűz Máriától született (Tünde, 10 éves). 3. Már pályás korában mindent tudott (Mária, 12 éves). 4. Tanító volt, aki jóra tanította az embereket (József, 10 éves). 5. Jézust nagy istenségnek tartom, aki az embereket cselekedeteik szerint jutalmazza és bünteti. Ha az ember jót tesz másokkal, akkor Krisztus az ítélet napján megjutalmazza, azután a rosszakat a pokolba küldi (Béla, 12 éves). 6. Csodatevő volt. Amikor nagy vihar volt a tengeren, szólt a szélnek és az elállt (Kati, 9 éves). 7. Tanítását nem értették meg, nem értettek vele egyet, ezért keresztre feszítették (Mik­lós, 15 éves). 8. Isten Fia. Különböző írásokban feljegyezték életét, így elsősorban a Bibliában (Mi­hály, 15 éves). A válaszok jól tükrözik a gyermekek gondolkodásmódját, főleg vallásos elképzeléseit, - azok hiányosságait, de erényeit is. — Mint az 1. kiragadott példa mutatja, a kisebb gyer­mekek még nem tudnak különbséget tenni az Isten-fogalom és Krisztus között. Inkább a karácsony bűvkörében élnek. A gyermekségtörténeten belül nem figyelnek fel arra, hogy Jézusnak nincs emberi édesapja (2.), az otthoni család mintájára képzelik el a szentcsalád életét. Meséhez áll közel, ahogy a kis Jézust elgondolják (3.), életéből is a csodás ele­mekre figyelnek fel jobban (6.). Nemcsak mint „apaimago” él bennük, hanem általában a tekintély-elv képviselője, ezért mondják tanítónak (4.) és a lelkiismeret bírójának (5.). Ez a példa azt is mutatja, hogy sok gyermek az erkölcsöt inkább még a jutalom-büntetés alternatívájában ismeri. A nagyobbaknál karácsonyról nagypéntekre tevődik át a hangsúly, de annak drámá­jában inkább emberi tragédiát látnak (7.). Ebben a korban már teológiai megfogalmazást is találunk, és felmerülnek apologetikai kérdések is (8.). Egészében véve a gyermekek vallomása arra a lelkipásztori szempontra figyelmeztet, hogy nem elég „leadnunk" a Jé­zus-történeteket, minél korábban a felnőtt Jézusra kell terelnünk a gyermekek érdeklődését, erőteljesebben, mint a segítőkészség példáját kell eléjük állítanunk. Az öregek Jézusa Az öregek vallomásában, akik évtizedekkel ezelőtt ismerkedtek meg a hittel — javarészt szabolcsi falvakban — a „hagyományos” Jézus-kép állt össze. - Hallgassuk meg most előbb o jellemzőnek mondható, így némileg általánosítható vallomásokat: 1. Istennek egyszülött Fia és Igéje (József, 67 éves). 2. A Messiás, az élő Isten Fia, aki világra jött az emberek megváltására (Veronika, 80 éves). 3. A második isteni Személy, aki született, meghalt, feltámadt, mennybe ment, lerótta bűneinket és elküldte a Szentleiket (Eszter, 73 éves). 4. A Boldogságos Szűzmáriától és a Szentlélek Úristentől született, a mi Fiú Istenünk, Ő szabadított meg bennünket a haláltól és a pokol füzétől. Mikor meghalunk, akkor mel­lettünk lesz (László, 60 éves). 5. Eljött a világra, hogy megmentsen a pokoltól, a bűntől, a kárhozattól. Én ezt felis­mertem benne, erre neveltem a gyermekeimet is, hogy higgyék az Úr Jézus Krisztust, hogy miért jött a földre (J.-né, 64 éves). 6. Amikor imádkozom, akkor találkozom vele, és a templomban is itt van (Anna, 74 éves). 7. Itt az Oltáriszentségben naponkint magunkhoz vehetjük a kenyér és a bor színe alatt (T-né, 72 éves). 8. Mindig velem van, úgy érzem, és hiányzik, hogy ha mondjuk nem megyek el misére, amikor beteg vagyok. De akkor is úgy gondolom, hogy velem van (Ilona, 70 éves). 9. Jézus a világnak és mindnyájunknak legnagyobb öröme. Benne bízunk és hozzá fo­hászkodunk. Életemben nagyon sok mindent adott nekem, erőt, egészséget és gyermeke­ket, ezért mindig hálát adok neki (P-né, 60 éves). 10. Az Úr Jézus Krisztus mindenem, a világon a legnagyobb, legdrágább kincsem. Nincs senkim a világon, sem gyermekem, sem senki, csak Ö. Őneki élek, neki adtam életemet, halálomat, testestül-lelkestül neki élek-halok (Elza, 70 éves). 11. Szívből bánok minden elpazarolt időt, amit nélküle töltöttem, legjobban, hogy fia­talságomat tartalmatlanná tettem, erőmet értéktelenül használtam fel. Csak azóta értékes előttem a földi élet, amióta találkoztam Vele. Tehetek-e mást, mint hogy hittel remény­kedem abban, Akinek kezébe helyezem szívemet, lelkemet, Akinek kezébe fogózva, biza­253

Next

/
Oldalképek
Tartalom