Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hétköznapi Jézus-képek

lommal megyek áz úton, hogy megszentelő Kezeiből vegyem majd a megérdemelt jutal­makat? (Margit, 73 éves). 12. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Az Úr Jézus kijelen­tése szerint, aki Öt látta, látta az Atyát, Ő és az Atya egy. Ennek következtében ő a leg­tökéletesebb földi küldött, aki Istent tükrözi (Miklós, 65 éves). Az idősebb (60 év fölötti) korosztály vallomásaiban szembetűnő a liturgikus ihletettség (főleg 1-4.). A liturgia mellett a katekizmus a válaszok másik főforrása (3—5.). A megvál­tásnak inkább negatív oldala tűnik ki (4—5). Mind a liturgikus, mint a ,,hittan"-hatás eléggé sztereotip megfogalmazást eredményez. Ez nem von le azonban semmit értékeik­ből, csupán mutatja, hogy a személyes hozzáállás a régebbi korosztály esetében ritkább. A vallomások másik csoportja már személyesebb. Nem tárgyi igazságokról számolnak be, hanem egzisztenciális Krisztus-élményükről (6—11.). A Krisztussal való találkozás több lehetősége is feltárul: sokan az imádságban, a szertartásokban, az oltáriszentségben talál­nak rá, mások felismerik, hogy egész életük minden vonatkozásában a vele való találkozás. Az ilyen kapcsolat megfogalmazásában nagy tisztelet van és annak elismerése, hogy nem egyenlő rangú partnerek állnak szembe, hanem a bűnös, gyönge ember és a szabadító Isten. Igaz, érzelmi elemek is előtűnnek, de az is biztos, hogy sokan inkább a látható tettekben várják Jézus segítségét. A 30—60 évesek Jézusa Csak néhány jellemző feleletet akarunk itt közölni. (Ezúttal a választ adók foglalkozását is feltüntetjük.) 1. Istennek ismerjük őt, de magánvéleményem szerint ember lehetett, aki egy tant ala­pított, és ebben az embernek hinni kell (István, 33 éves, szerelő). 2. Ügy képzelem el, olyan valaki lehetett, aki teremtett minket, és csak hinni lehet benne. Nagyon sokszor erőt ad és megnyugvást (János, 31 éves, kocsikísérő). 3. Krisztus a világ megváltója, Isten benne nyilatkoztatta meg saját magát, ember ké­pében. Életemben egyedüli menedékem, ha valami bajban vagyok, Őhozzá, Istenhez, Szűz Máriához fohászkodom, bízom, hogy segítenek (M-né, 44 éves, betanított munkás). 4. Minden nap este és reggel imádkozom, szentkép van nálunk a falon, azt látom állan­dóan, megállók előtte — Édes Jézusom, ne hagyj el (E-né, 50 éves, háztartásbeli). 5. Elsősorban a lelkiéletet élő embernek a lelkében van jelen. Ha az ember nem hanya­golja el a napi imáját, akkor feltétlenül közelebb kerül hozzá, saját életét csak úgy tudja rendezni, hogy folyton felé fordul bizalommal, hálával, imádással és kéréssel. Nélküle és az Ő keresztútja és példája, szenvedése és feltámadása nélkül semmik sem lennénk. Olyan erőt ad az embernek, hogy szerintem enélkül élni nem is lehet (Gizella, 46 éves, postai tisztviselő). 6. Isten egyszülött Fia, aki eljött közénk, hogy megváltson bennünket az eredeti bűntől, kereszthalálával, szenvedésével (Aurél, 48 éves, boltvezető). 7. A keresztségben letörli rólunk az áteredő bűnt, visszaadja Isten kegyelmét (U-né, 48 éves, háztartásbeli). 8. Görögkatolikus szülők gyermeke vagyok, és nálunk az volt a szokás, hogy minden vasárnap templomba mentünk. Én ezt megszoktam, úgy hogy egyszerűen nem tudok nem eljönni a templomba, Krisztushoz (Mihály, 32 éves, betanított munkás). 9. Az Úr Jézus Krisztus a Mennyei Atya Fia, az emberek példaképe minden jóban. Itt él közöttünk azzal, hogy az életében tetteivel megmutatta, mi az igazán jó, és az embereken át hat (M-né, 33 éves, vegyésztechnikus). 10. Amikor nem ismertem, sötétségben éltem, nem láttam, merre kell menni és minden dolgom tele volt bűnnel. Egyszer egy igehirdetés alkalmával találkoztam az Úr Jézussal. Akkor úgy éreztem, megérintettem a ruháját, meggyógyította életemet, azóta boldog va­gyok. Ez nem azt jelenti, hogy életemben nincsenek botiások, de mindig vissza tudok térni oda, ahol elvesztettem Öt: a mindennapi szentírásolvasásban megkérdezem tőle, mit kíván tőlem, és így vezet engem (B-né, 42 éves, előadó). 11. Amióta hitemet tudatosan élem, Krisztus a mindenem. Ő tölti be életemet, nála nél­kül nem tudnám életemet elképzelni. Mindenben valahogy őt látom, társaimban, emberek­ben, utcán, autóbuszon, és ez ad nekem mindig erőt a nehézségekben is (J-né, 43 éves, számlázó). A 30—60 évesek Krisztus-képe sok tekintetben hasonlít a 60 év fölöttiekéhez, melyről már szóltunk, de kontúrjai még élesebbé válnak itt. A feleletekből világosabbá válik Krisz­tus és a hivő kapcsolatának igazi tartalma: ez a hit nem kisebbé teszi az embert, hanem felemeli. Energiaforrás, éppen az életadta feladatok vállalásához. Mint a 10. vallomás mutatja, a Krisztussal való találkozás — amely valóban tudatos ­254

Next

/
Oldalképek
Tartalom