Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - KÖRKÉP - Doromby Károly: Tizenöt éve fejeződött be a 2. Vatikáni zsinat
tunk. A női diakonátus bevezetése további lépés lenne szerintem, amit minden nehézség nélkül megtehetnénk. — Már egészen más kérdés a nők pappá szentelése. Eltekintve a teológiai kérdésekről, amelyeket itt figyelmen kívül hagyok, a nők pappá szentelése, nekem úgy tűnik, két okból is kevéssé alkalmas megoldás. Egyrészt vannak más lelkipásztori problémák, amelyek sürgősebbek, és elsősorban kellene megoldani őket. Másrészt a nők felszentelése a katolikus egyházban veszélyekkel járna az ökumenikus közeledés szempontjából is; már most látjuk, hogy milyen veszélyeket hordoz magában ez a probléma az Egyesült Államok episzkopális egyházának egységére nézve. Végül pedig a pápa legutóbbi megnyilatkozásai a nők szerepéről az egyházban teljes mértékben összhangban vannak az általános egyházi tradícióval, bármit írtak is erről egyes katolikus lapok az USA-ban. — Ami végül azt a kérdést illeti, hogy miként ítélem meg az új pápának eddig még nagyon rövid pontifikátusát, én így látom a dolgot: egy tengert járó hajó állandóan hol jobbra, hol balra tart: irányát tehát a maga egészében kell megfigyelni. A jelenlegi pápa a központban áll és a hajót a középúton szeretné vezetni. Nekem úgy tűnik, hogy tökéletesen ráillik az, amit egykor Mercier bíborosról írtak: „Ennek az embernek jobbra húz az esze, balra húz a szíve, miközben ő maga középen jár." A pápa első beszédei mexikói utazása során még a „klasszikus" tanácsadók befolyása alatt álltak, az utána következő napokban azonban, az ott szerzett tapasztalatok alapján, irányt változtatott és személyesebben lépett fel. Ez a pápa nem sokat tart a hosszú bevezetésekről és előkészítő megfontolásokról: közvetlenül a lényegre tör. A közvetlenség azonban semmiképp sem jelent szimplifikálást. Minden kerülgetés nélkül a legfontosabb pontokról beszél. II. János Pál alapvető kijelentései azonban magának az egyháznak kijelentései. Az lehet, hogy sokakat meglepett. De még nem járta ki a tanulóidőt és ő maga az első, aki ezt fel is fogja. Meg kell még ismerkednie olyan helyzetekkel, amelyek — lengyel tapasztalatai felől nézve — kevésbé ismertek számára, és amelyekkel kapcsolatban érzi, hogy kevéssé járatos bennük. Megtörtént már, hogy a pápát meglepte a reagálás, amelyet döntései kiváltottak. A pápa nyilván nagyon fáradozik azon, hogy „tanulóidejét" alaposan kihasználja. — Ami a bíborosok múlt év novemberi találkozóját illeti, abban a pápának azt a szándékát láthatjuk, hogy a konzisztoriumot megújítsa. Ilyen találkozókra most gyakrabban kerül majd sor. Mindenesetre nem tudjuk, milyen gyakran; azt hiszem, ezt a pápa maga sem tudja. A bíborosok ilyen fajta találkozóját a pápával azonban nem tekinthetjük a kollegialitás kifejezésének. A bíborosokat sokkal inkább, mint a pápa személyes tanácsadóit hívták meg. A belgiumi koronatanáccsal hasonlíthatnák össze: különös alkalmakkor valamennyi minisztert összehívják, és az államfő konzultál velük. A kollegialitás elvének valódi megvalósításaként a Püspöki Szinódust kell tekintenünk. Reményünket és várakozásainkat most a Püspöki Szinódus alapvető megújításába kell vetnünk. Doromby Károly AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN A „TEOLÓGIÁBAN" TEMATIKUS SZÁMOKAT TETTÜNK KÖZZÉ, ÍGY AKARTUK A ZSINAT UTÁNI IDŐSZAK LEGFONTOSABB TEOLÓGIAI ALAPKÉRDÉSEIT FELDOLGOZNI. AZ 1981. ÉVBEN MEGPRÓBÁLKOZUNK A KÖTETLEN, VEGYES TÉMÁJÚ SZÁMOKKAL. A SZÍVES KÖZREMŰKÖDŐKET EZÉRT ARRA KÉRJÜK, HOGY ELŐZETES MEGBESZÉLÉS ALAPJÁN KÜLDJENEK BE KB. 300 SOROS TEOLÓGIAI ÉS LELKIPÁSZTORI JELLEGŰ ÍRÁSOKAT. VÉGÜL JELEZZÜK AZT IS, HOGY AZ ELŐRE MEG NEM BESZÉLT KÉZIRATOKRA, SZOROS MUNKAMENETÜNK MIATT NEM TUDUNK VÁLASZOLNI ÉS A KÉZIRATOKAT NEM KÜLDJÜK VISSZA. szerkesztő 242
