Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Szunyogh Xavér Ferenc bencés tanárral és Rajz Mihály plébánossal. A liturgikus és eukarisztikus megújulás kezdete hazánkban
spirituálist, a már elhunyt dr. Pataky Gézát, és dr. Kovács Gábort, a jelenlegi túrái plébánost. Hanauer püspök szellemét vette át Péteri József püspök, majd segédpüspöke, Kovács Vince, aki 1969-ig vezette az egyházmegyét. — Melyek voltak azok az eukarisztikus gyakorlatok, amelyek az egyházmegyében elterjedtek? — Akkor még nem hangsúlyoztuk annyira az eukarisztikus cselekmény központi jellegét, de a gyakorlatban mindent megtettünk a szentségi élet felélesztésére. — Erre szolgált elsősorban a korai és gyakori szentáldozás értékének a megértetése és a gyakorlati megvalósítása. — Létrehoztuk az egyházmegyében a plábániai szentségimádást, amit naponta más és más templomban ünnepeltek; — majd a negyvenórás engesztelő szentségimádást, ami a böjtre való felkészülés volt; — és végül az eukarisztikus hetek kialakítását. Lassan az egyházmegye minden plébániájára eukarisztikus nevelésű pap került, akik lelkipásztori életük középpontjába a szentmiseáldozatot helyezték. Ennek a lelkiségnek volt a következménye, hogy a hívek minden zökkenő nélkül tudtak beilleszkedni a zsinat utáni eukarisztikus megújulásba és a magyar nyelvű liturgián való egyre aktívabb részvételbe. — Plébános úr kezdettől élvonalban dolgozott és dolgozik ma is az eukarisztikus megújulásban. Mi inditóttá el ezen az úton? — A teológiát Innsbruckban végeztem 1929—1935-ig. Josef A. Jungmann jezsuita profesz- szor, a liturgia egyik legnevesebb megújitója két évig tanárom volt. A halk, csendes, de nagyon alapos felkészültségű tudóstól nemcsak komoly alapképzést kaptam, hanem mélységes lelkiségét is próbáltam elsajátítani. Jungmann már korábban kapcsolatba lépett a bencések liturgikus megújulásával és negyven éven át együttműködött velük. Radó Polikárp, a liturgika neves professzora többek közt neki ajánlotta az Enchiridion Liturgicum világszerte használt kézikönyvét. Jungmann rövid, világos, összefoglaló gondolatai közül még ma is sok él bennem. Gyakran mondta, hogy a korakeresztény századok a mennybement Krisztust dicsőítették, Assziszi Szent Ferenc a Betlehemet és a keresztre feszített Krisztust újra lehozta az emberi közösségbe. Korunk keresztény lelkiségét pedig az eukarisztikus Krisztus formálja, lói emlékszem, hogy Jungmann a szentmise hatását egy ellipszisben szemléltette. Egyik gyújtópontjában Krisztus, mint igehirdető áll, amidőn küldetéséről tanít —, a másik gyújtópontban az áldozatot megjelenítő Krisztus van, — és a kettő feszültségében történik az euka- risztikus cselekmény. — Ilyen eukarisztikus előkészítéssel kezdtem el papi életemet. — Mikor kapcsolódott be plébános úr a szélesebb körű eukarisztikus apostolságba? — 1950-től úiabb lendületet kapott a váci egyházmegye eukarisztikus élete. A püspöksé- oen eukarisztikus A. C. titkárság alakult, Ujfalusi István lett az egyházmegye eukarisztikus titkára. Szolnoki Jánossal — a későbbi csongrádi plébánossal — és még sok más pappal dolgoztam együtt ebben a megújulásban. Végigjártam az esperes! kerületeket, ahol a gyermekek korai áldozására, a felnőttek gyakori szentáldozására biztattam a lelkipásztorokat. Minden esperesi gyűlésen elmondtam, hogy a szentmise kegyelmeiben igazán csak az részesedik, aki az eukarisztiához járul. Megszerveztük a szentségimádásokat, az eukarisztikus jellegű papi rekollekciókat. Egyházmegyénkben az egész kegyelmi életet eukarisztikus alapra helyeztük. — Saját plébániáján mit tartott legfontosabbnak ebben a megújulásban? — A gyermekek korai szentáldozását sürgettem. Sokakat már óvodás korukban felkészítettem az első szentáldozásra. Ebben a korban a gyermek igen fogékony az isteni titkokra. Általában azonban hatéves korukban indítottuk őket az első szentáldozásra. — A gyermekekkel együtt mindig foglalkoztam a szülőkkel is. A szülőket összehívtam a szentáldozási előkészítő elején, majd közvetlenül az elsőáldozás előtt. Röviden elmondtam az előkészítés anyagát és megkértem őket, kérdezzék ki gyermekeiktől, mit tanultak az előkészítőn. A szülők nagy része a gyermekekkel együtt járult a szentségekhez. Ez az időszak jó alkalom volt a házasságok rendezésére is. Ma ezt a lehetőséget már a gyermek-keresztelési előkészítő alkalmával ajánljuk fel a szülőknek. A felnőtt híveket viszont a gyakori áldozásra biztattam. Az volt a kívánságom, hogy vasárnap lehetőleg mindenki részesedjék az eukarisztiában. Hogy a szentáldozás igazi istenélmény legyen, ahhoz a híveket minden alkalommal az igeliturgiában kell előkészíteni. Szóljon az igehirdetés bármilyen isteni tanításról vagy emberi problémáról, a lelkipásztor kapcsolja bele a megújuló áldozatban jelenlévő Krisztust, aki mindannyiunkat egy asztalhoz 24
