Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Szunyogh Xavér Ferenc bencés tanárral és Rajz Mihály plébánossal. A liturgikus és eukarisztikus megújulás kezdete hazánkban

gyarázatokban megírtam mindazt, ami a közös egyházi cselekmények történetéhez, cselekvéséhez és megszereléséhez szükséges. A hittanvizsgák jutalomkönyve akkoriban rendszerint egy misszálé volt, az egyházközségi ifjúsági csoportokban, a diákoknak különféle alkalommal misszálét adtak ajándékul.

— leien, magam is ismertem olyanokat, akiknek kevés iskolájuk volt, nem ismerték a latin nyelvet, mégis a párhuzamos szövegeket betéve tudták. így egyre tudatosabban és figyelmesebben vettek részt az áldozati cselekményben.

— En is azt hiszem, hogy a misszálét használók nyitottak először kaput a hívek között a liturgikus reformoknak. Hiszen, akik annak idején vették azt a fáradtságot, hogy a hallott latin misét magyarul imádkozzák, és a ministrálás alkalmával maguk is latinul folytassák, az ilyenek már régen elhagyták a közösségi cselekménytől elszigetelő magánájtatosságokat és együtt imádkozták, együtt élték az egyházzal az eukarisztia áldozatát.

— Boldog lehet Xavér atya, megérhette azt, hogy a megmunkált föld bőséges termést hozott.

— Elvittük a néphez a liturgiát — Isten népe az egyház élő és tevékeny része lett. De még sok a teendő, hogy a hívek belsőleg is megértsék és átéljék az egyház minden cselekményét az ősi római liturgia szellemében. Sokat segíthetnek ebben a lelkipásztorok és a keresztény családok, akik a gyermeket kezdettől nemcsak a „hitre tanítják", hanem közösségi hitélményt is nyújtanak nekik. A Jézus Krisztus asztalközösségébe idejében bekapcsolt fiatalok sokkal fogékonyabban élik át az ősi keresztény lelkületet, és Jézussal való bensőséges kapcsolatban találkoznak az Istennel, a szerető mennyei Atyával.

•

RAJZ MIHÁLY plébános úr sokat tud arról, hogy a váci egyházmegyében már korábban is virágzó eukarisztikus élet volt és a zsinat után lelkesen láttak hozzá a liturgikus reform megvalósításához.

— Az eukarisztikus megújulás elindítója a váci egyházmegyében Csáky Károly Emmánuel püspök volt, aki 1900-tól 1918-ig állt az egyházmegye élén. Korábban esztergom-belvárosi plébános volt, ahol 1882-ben egy hónapig Prohászka Ottokár is káplánja volt. És éppen a buzgó eukarisztikus élet tartotta fenn további barátságukat. — Csáky püspök megújította az Oltáregyesületet. Abban az időben ez az egyesület volt az a közösségi forma, ami a világi híveket az egyházközségben összefogta. A tagok buzgó szentségi életet éltek és sokat dolgoztak a plébániák szolgálatában. A módosabbak adományaikkal számos szegény templomot megújítottak, értékes miseruhákkal és kelyhekkel láttak el.

Csáky püspök indította el az egyházmegyében az első-vasárnapi szentségimádást, ami akkoriban az eukarisztia ünneplésének egyik központi eseménye volt. Maga a püspök nagy ünnepélyességgel végezte a székesegyházában a szentségimádást, onnan pedig hamarosan elterjedt az egész egyházmegyében. — Érdekességképpen megemlítem, hogy Győrben egy világi személy szervezte meg a férfiak szentségimádását és sürgette a hívek gyakori áldozását, ezért később pápai kitüntetést kapott.

Mire X. Piusznak az 1905-ben kiadott „Sacra Tridentina" dekrétuma a gyakori szentáldozásról, valamint az 1910-ben kiadott „Quam Singulari” határozata a gyerekek korai áldozásáról hazánkban is ismertté vált, — az eukarisztikus élet nálunk, a váci egyházmegyében már fellendülőben volt. — A fővárosban Kánter Károly, a Központi Oltáregyesület igazgatója volt az eukarisztikus megújulás megindítója, aki Budapesten felépítette az örökimádás- templomot és megszervezte az állandó szentségimádást, — ami ma is megszakítás nélkül tart.

1919—1942-ig Hanauer A. István volt a váci püspök. Hogy a váci egyházmegye belsőleg is eukarisztikus lelkületűvé lett, az Hanauer püspöknek köszönhető. Csendes, halk egyénisége, rendszeres építő munkája, mélységes lelki élete példaképül szolgált az egész egyházmegyének. Legfontosabb feladatának az eukarisztikus lelkiségű papok nevelését tartotta. Kánter Károllyal és Glattfelder Gyulával, a későbbi Csanádi püspökkel együtt létrehozta az Eukarisztikus Papi Társulatot, amelynek később országos igazgatója lett. Hanauer püspök működése elején a váci szemináriumban alig volt két-három papnövendék. Létszámuk hamarosan száz fölé emelkedett. A kispapákat kezdettől eukarisztikus szellemben nevelte. A spirituális minden szerda este az eukarisztikus életről és a szentmise titkairól adott elmélkedési pontokat. A mindennapos elmélkedést az eukarisztia jelenlétében végezték. Napközben is gyakran jártak a növendékek szentséglátogatásra és bárki lelki összeszedettségének igénye szerint visszavonulhatott a kápolnába. — Meg kell említenem két kiemelkedő egyéniségű

23