Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Szunyogh Xavér Ferenc bencés tanárral és Rajz Mihály plébánossal. A liturgikus és eukarisztikus megújulás kezdete hazánkban
— Miközben Xavér atyát hallgatom, számos liturgikus kiadványa van előttem. Csak néhány címet említek: Liturgikus ájtatosságok. (1932) Ebben közös adventi, keresztúti, bűnbánati ájtatosságok találhatók a hivatalos egyházi imák felhasználásával. Itt vannak a különböző liturgikus előadások anyagai és a Pannonhalmi Szemlében megjelent tanulmányok. Mintha a zsinat utáni idők írásait olvasnám, — a hivatalos liturgikus reform előtt körülbelül negyven évvel. Es most megértem Kühár Fláris korabeli véleményét Szunyogh Xavér Ferenc munkásságáról: „Tíz év alatt szerte az országban sokan megértették, milyen kiváló útja a lelki életnek az, amelyen keresztény őseink jártak, és amelyet Szent Benedek atyánk a későbbi századokra áthagyományozott..És ez a lelkűiét nem más, mint az egyháznak, az Isten népének eukarisztikus és szentségi közössége. — Szunyogh atya művészi készséggel tudta az egyház központi cselekményébe, az eukarisztikus áldozatba bevonni a szentségeket, a szentelményeket, sőt a magyar népi ájtatossá- gokat is. — Most még néhány szót arról, hogy hogyan alakította ki a liturgiára épült lelki életet? — A „saját neveléseimet", diákjaimat, majd a felnőtt fiatalokat és a családokat igen egyszerű módszerre tanítottam. Legfontosabbnak tartottam a szentirásolvasást. Vegye elő bárki a Szentírást, olvasson belőle egy részt —, akár folyamatosan, akár a napi liturgia szerint, akár szabadon választva. Utána tegye le a könyvet, vegyen egy tollat és írja le azt, amit megértett, amit érez, ami visszhangot keltett lekében. Ez körülbelül napi félórás elmélyedés lehet. Azután, a lehető leggyakrabban járjanak a szentmisére, vegyenek részt az eukarisztikus áldozatban. Figyeljék az egyházi év eseményeit, ünnepeit, mert itt ismétlődnek Krisztus életének titkai, és az egyház ünneplésében megújulnak a szentségek. A vallásosság hármas gyakorlatát éljék a hegyi beszéd szerint: — Az irgalmasság helyes gyakorlata, orvosság a szemek kívánságára, az anyagi kapzsiság ellen. — A helyes imádság módja és formája: a Miatyánk (Mt 6,5) orvosság a lélek kevélysége, a gőg ellen. — Az én megtagadása, orvosság a testi kívánságok ellen. A hegyi beszéd alapján —, ebből a gondolatkörből kiindulva — tartottam a liturgikus lelkigyakorlatokat. Elkészítettem a Máté-evangélium alapján a „Kalauzt — az Űr Jézus Testamentuma megértéséhez és átéléséhez", ami hatezer gépelt oldalon maradt kiadatlanul, — kb. tízkötetes mű lett volna belőle. — Mivel tartotta fenn a liturgikus s az egy házias lelkületet a hívekben? — Azok a világiak, akik mélyebben elkötelezték magukat a liturgikus életre, naponta elmondták a rövidített zsolozsma imádságot. Havonta lelki napot tartottam nekik különböző helyeken. Amikor a klosterneuburgi Szent Gertrud kápolna mintájára, Kelenvölgyben egy kis neoromán kápolnát építettünk Körmendy Béla segítségével, akkor a kápolna mellé felépítettem Szent Szabina celláját. Ez a két kis szobából és egy parányi kerengőbői álló ház lett a liturgikus-benediktinus lelki napoknak az otthona. Vasárnaponként különböző plébániai csoportok jöttek ide, de ide zarándokolhatott egyénileg is bárki, hogy egy napot „töltsön együtt Szent Benedekkel", és bekapcsolódjék az élő egyházba. Először mindig elmélkedéssel kezdtem, amiben a liturgikus cselekményeket röviden ismertettem, hiszen mindig számíthattam újakra, akik lelkesek ugyan, de hiányos az egyházi ismeretük. Igen sokat jelent ilyeneknek néhány rövid és frappáns gondolat az élménykeltő környezetben. Utána közösen elmondtuk magyarul a Laudest és a Primát, majd a közös szentmise következett. Ami a misében a hívőknek szól, azt a hívők nyelvén, magyarul mondtam: Az olvasmányokat, az igehirdetést. A pap az Isten szavát közvetíti a népnek, — amint ma mondjuk, az igeliturgiában, — a szentmise kánonjában pedig az összegyűlt néppel együtt a pap, az egyház képviseletében az Istenhez fordul. — Délután együttes agapé volt, itt ismerkedtek meg egymással azok, akik már korábban az Úr asztalánál találkoztak. Liturgikus megfontolással és Vesperással zártuk a napot. —Egymagában hogyan tudta ezt a rendkívüli munkát elvégezni, hiszen hétköznap a bencés gimnázium tanári munkája nagyon lekötötte? — Nem önerőmből csináltam, Isten indított és adott erőt. És soha nem magamtól kitalált dolgokat csináltam. Vagy felújítottam valamelyik elfelejtett liturgikus szokást; vagy azt, amit a világban már valahol megengedett és jónak látott az egyház, megvalósítottam nálunk is. — így például Prágában 1919-ben már megvolt az első cseh nyelvű mise. Gondoltam, ha ott lehet, akkor nálunk is lehet. — Hosszú, szívós munkám alatt lassan felnövekedett egy liturgikus papi nemzedék, hiszen kispaptársaimat már 1914-ben a Teológiai Főiskolán bekapcsoltam a liturgia szeretetébe. Azután országszerte nagyon elterjedt a misszálé. A ma22
