Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Szunyogh Xavér Ferenc bencés tanárral és Rajz Mihály plébánossal. A liturgikus és eukarisztikus megújulás kezdete hazánkban

dictina volt, ami főleg rendi növendékeink, iskolai diákjaink, és felnőtt öregdiákjaink szá­mára készült. A B) sorozat az „Ecclesia Orans" — Imádkozó egyház könyvei, — ahogy akkor neveztük, a „liturgikus apostolság" szolgálatában a világi hívek számára készült. — „Mi a római katolikus egyházban lelkünk édesanyját, ... és imádságos életében a legvonzóbb példát, a legtökéletesebb segítőt és a leghathatósabb közvetítőt látjuk." — Ezeket a sza­vakat a sorozat előszavából idézem. Eltökélt szándékom az volt, hogy a hivek közül minél többeket kiemeljek az ún. magánájtatosságokból, hogy így megtalálják az egyház imáiban és szent cselekményeiben a lelki megújulást. Az első kötetem a Keresztény őseink életéről szólt. A liturgikus megújulás ugyanis az őskeresztény forrásokhoz tért vissza, onnan táplál­kozott, ezért először is az első keresztények szentségi életét kellett népszerűén ismertetni. Itt meg kell jegyeznem, hogy az első bencések életformája is az őskeresztény közösséget akarta megvalósitani. Szent Benedek — akinek ebben az évben ünnepeljük halála 1500. évfordulóját —, azt kívánta, hogy fiai az imában, a zsolozsmában, az eukarisztikus cselek­ményben részesedve éljék egész napjukat, — a munkás közösségi életet. Második kötetem Blosius Lajos liturgikus lelki könyve volt: „A tökéletesség felé”. — Pro- hászka Ottokár így üdvözölte megjelenését: „Nálunk ez az irány még teljesen idegen, s még nem értik, hogyan kell a liturgiából élni és táplálkozni. A legelszántabb lépés ezirány- ban bizonyára a misekönyv magyar kiadása volna. Adja Isten, hogy nemsokára ezt is üdvö­zölhessük”. — Prohászka ezt 1922. április 21-én írta, de megjósolt kívánsága csak 1933-ban valósulhatott meg. Blosius kötetét évenként 8—10 újabb gyakorlati liturgikus kiadványom követte. — A liturgikus életet megismertető tanítással egyidőben elkezdtem a liturgikus gya­korlatot is. 1922-ben Németországban jártam, ott vettem részt először „missa recitata”-n, közösen mondott német nyelvű szentmisén. Mint tanár, a kőszegi diákjaimat elvittem az ősi jáki templomba, ott hangzott el az első közös, magyar nyelvű szentmise. Az állandó részeket — a kánon kivételével — együtt mondtuk. — Később azon gondolkodtam, hogyan lehetne a liturgikus lelkületet a világiak között elterjeszteni. Szent Benedek halálának 1400. évfor­dulóján, 1880-ban világszerte felújították az ősi bencés szellemet. Akkor jöttek létre a vilá­giak számára az oblátusok és az obláták — az Istennek felajánlottak — közösségei. Ha­zánkban ez a kezdeményezés a múlt században sikertelen maradt. 1922-ben — rendi jóvá­hagyással — ennek a közösségnek az élesztgetésével próbáltam a világiak liturgikus életét kialakítani. Az ősi keresztény lelkiséget akartam hazánkban is elmélyíteni. Ahova helyeztek, ott mindenütt kialakítottam egy-egy liturgikus közösséget: Kőszegen, Celldömölkön, Kecs- kemét-Máriavárosban, és végül Budapesten. 1923-ban kiadtam a „Lelkiélet könyvei” ötödik kötetét, a „Közös szentmiseáldozatot". Ez volt a „missa recitata” legelső magyar könyve. Szövege a gyakorlati elterjedtsége miatt szinte hivatalos lett, különböző kiadásokban 40 000 példányban kelt el. — Én szívesen foglaltam egy-egy programomat mindig jól megje­gyezhető mondásokba, jelszavakba. A Miatyánkot összekapcsoltam a szentmise-áldozattal, ilyen gondolatokkal: Imádkozzunk az egyházzal, hogy az Úr akarata szerint szenteltessék meg az Ö neve. — Dolgozzál, hogy jöjjön el Országa. Próbálj minden bajt és nehézséget türelemmel elviselni, hogy legyen meg az ő szent akarata. Szent Benedek szavaival ezt úgy is mondhatjuk: Részesedjünk Krisztus szenvedésében, hogy Országának is részesei legyünk! — Ügy tudom, hogy a bencés obláták egy része állandó közösségbe tömörült? — Igen, ez Kühár Flóris érdeme. Az áldozatos lelkületű leányokat Tiszaújfalun letelepí­tette, hogy az akkori nyomorúságos anyagi és lelki helyzetben élő szegény nép szolgálatába állítsa. Amíg Kühár Flóris az együttélő közösség kialakítását vette kézbe, addig én inkább a világi hívek között akartam minél szélesebb körben terjeszteni a liturgikus megújulást. — A Prohászkától annyira óhajtott misekönyv hogyan és mikor valósult meg? — A diákjaimmal együtt mondott közös miséknek először a magyar nyelvű állandó részei jelentek meg nyomtatásban. Hamarosan a heti misefüzeteket is kiadtuk, amelyek a vasár- és ünnepnapi változó miseszövegeket tartalmazták. A hívek minden héten megvették a templo­moknál ott is, ahol nem volt közös olvasott mise, a jámbor magánimádságok helyett mind többen imádkozták a szentmisét. Ez után az évi hetven darab nyolc-tiz oldalas misefüzeteket összefoglalva egy gyűjtőtokban jelenttettem meg 1927-ben. Az Officium Divinum — ami ere­detileg egy német nyelvű misekönyv fordítása volt — IV. magyar kiadása már az én átdol­gozásomban jelent meg 1931-ben, teljes vasárnapi miseszöveggel és zsolozsma imákkal új címmel: „Kalauz a magányos és a nyilvános isteni szolgálatra". — Majd hosszas, alapos munkával elkészítettem a hívek számára az év minden napjára szóló teljes misekönyvet, magyarázó és bevezető szövegekkel. 1933-ban, a Szentévben „Latin-magyar misszálé" címen adta ki a Szent István Társulat A 100 000 példány úgyszólván azonnal elfogyott. Ké­sőbb ebből kivonatoltam egy vasárnapi misszálét is. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom