Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TÁVLATOK - Cselényi István Gábor: Szempontok a szexuális neveléshez
hogy egy valaki mellett kössenek ki, a váltogatott baráti-pajtási kapcsolat, a fel-fellobbanó, de ki-kihunyó „platói” lángolás átsegíti a fiatalt a korai kapcsolat hullámvölgyéből, s mégis elősegíti a tulajdonképpeni célt: a másik nem megismerését. A 16-17 éveseknél már természetszerű a hosszabban tartó együttjárás, szerelem, a hangsúly azonban nem lehet a szexuális intimitásokon. Ezeknek az ismeretségeknek igazi tartalma a későbbi végleges társi viszony lelki beiskolázása. Milyen tapasztalatokat szűr le a fiatal abból, hogy szerelmes? — Hogy jó szeretni, mert valaki értékeli, elismeri, kötődik hozzá, ez erőt jelenthet a mindennapok szürkesége ellen, „igen” a létre, a cselekvésre. Mennyiben segithet ebben a tapasztalatszerzésben a keresztény hit? Megerősít abban, hogy a hűség és elfogadás forrása maga az Isten, aki segít a másik elfogadásában. Ez a hűség nem bezár, hanem felszabadít, ezért fenntartás nélküli lehet, egész életre is szólhat. A fiatalkori szerelem — írja Neysters — a maga társias, szellemi tartalmával így lehet a jegyesség, sőt a házasság előkészítése. A fiatalok szexuális nevelésének tulajdonképpeni rendeltetése nem merő biológiai ismeretek elsajátítása, hanem a „társiságra" való fogékonyságra, végső soron a házasságra való nevelés. Egyébként nemcsak katolikus oldalról látjuk így ezt. A Gál-Ortutay szerzőpár is a családi életre való nevelést látja az általános iskolák felsőtagozatosainak körében folyó szexuális nevelés legbelső tartalmának (vö. i. m. 62. kk.). A szerelem fokai A felnőttkor küszöbén mind égőbbé válik a fiatalokban a nemiség megtapasztalása utáni vágy. S itt nem szabad csak a „nyers” nemi életre gondolnunk. Josef Kähne Zärtlichkeit und Geschlechtlichkeit c. írásában (Diakonia i. sz. 312. kk.) rámutat, hogy a szexualitás gyöngédség, bensőség nélkül elembertelenít, viszont a gyöngédség valamilyen formában benne lehet minden emberi kapcsolatunkban, a szülő-gyermek, s a testvérek kapcsolatától kezdve a hivatáson belüli vagy véletlen találkozásokig, anélkül, hogy ezt szégyellnünk kellene: végül is a keresztény szeretet egyik természetes összetevője, és nemcsak a fiatal kor velejárója. — Amint az sem kötött e korszakhoz, csak ekkor gyakoribb, amit Bővet érásznak, Greely „erotikus barátságnak" nevez: ha valaki örül, hogy más neművel találkozhat, kicserélheti gondolatait, láthatja. Nem is annyira szerelem, mint lelki közelség ez, amelynek közegében a szexuális közeledés esetleg fel sem merül. Greely szerint ilyen síkon egy pap, szerzetes is megélheti - lelkileg — „nemi szerepét”, minden lelkiismeret-furdalás nélkül (i. m. 55. o.). Ügy látja, hogy a nehéz korszakba elérkező fiatalokat ilyen irányba lenne érdemes terelni. Nem mindenki elégszik meg azonban a lelki lángolással. Egyre nagyobb tábora van annak a „megoldásnak", hogy a fiatalok nem mennek el ugyan a nemi egyesülésig, de csók, öleigetés (necking) révén szexuális élményt okoznak egymásnak, esetleg eljutnak odáig, hogy (coitus nélkül) egymásnak kielégülést szereznek (petting). Ezeket a közbeeső állomásokat Gründel a fiatalok érési folyamata alapján ítéli meg (i. m. 75. o.). Más a közvetlenül házasságra készülők helyzete és más a kötetlen kapcsolatra lépőké: utóbbiak még nem állnak ott a házasság felé vezető úton, hogy többet megengedhetnek maguknak. De még a jegyesekre is érvényes: ha esküvő előtt adódnak is köztük erotikus megnyilvánulások, kapcsolatukhoz méltatlan, hogy egyikük vagy másikuk a másik (főként szándékosan keresett) kielégülésének eszköze legyen. Hofmann pedig abban látja a petting veszélyét: a fiatal könnyen megreked benne, esetleg emiatt nem tud később eljutni a teljességig (i. m. 119. o.). Ebben a házasság előtti korban egyre kísértőbbé válik a fiatalok számára magának a szoros értelemben vett nemi életnek az elkezdése is. Különös feszültséget jelent napjainkban az egyre korábbi biológiai érettség, másik oldalról a házasságra való eljutás kitolódása. Nem titok lelkipásztorok előtt sem (vö. Diakonia i. sz. 289. o.), hogy a fiatalok háromnegyed része együtt él házasságkötés előtt. Lehetnek-e ilyen körülmények között a szülőnek, nevelőnek egyáltalán érvei amellett, hogy várjanak a nemi egyesüléssel a házasság megkötéséig? A könnyű kalandok ellen könnyebb érvelni: nincs meg bennük az a személyes vonás, ami teljessé teszi a szerelmet. Hofmann a divattá váló fiatalkori szexuális élet lélektani hátterét abban látja: a fiúk alkatuknál fogva hajlamosabbak a „szerelem nélküli szexre", a lányok fordítva, de félnek, hogy társ nélkül maradnak, ezért előbb-utóbb engednek a fiú követelődzésének. Ám éppen ez a beállítottság sugallja a megoldást is: abban kell segítenünk a lányokat, hogy azt őrizzék meg, amire amúgy is készek: társi alkatukat, a fiúkat pedig — részben már otthon, a család légkörével, részben a lelki, hitbeli szempontok feltárásával — rá kell döbbentenünk a személyes szeretet többletére. A szerelem társas, sőt 158
