Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A nemiség új megközelítése és felelősségének horizontjai

megfelelő tartalmat, elfogadható, sőt meggyőző jelentést kapjon ez a jelszó. Erre irányul a hermeneutikai megközelítés, mely a felelősség horizontjait törekszik megrajzolni.13

A korszerű hermeneutika szemléletének filozófiai kidolgozásában komoly szerepe van a tübingeni iskolának, főként Heideggernek és Bultmannak. Ezen alapul Gadamer kiterjedt munkássága is.14 E kutatások sok mindent tisztáztak már, de a konkrét következtetések tekintetében nyitott kémlésnek számít az, amit legegyszerűbben talán „cselekvés-hermeneutikának" lehetne nevezni. Legjellemzőbb alkalmazási területe ennek épp az erkölcsi döntések témaköre, különösen a feszült döntési helyzeteké, melyeket a szakirodalom ,,konfliktus-szituációknak" nevez.15 A tárgyilagos szemlélet előtt pedig aligha lehet kétséges, hogy a felelős döntés jellemző élethelyzetei igen gyakran kapcsolatban vannak a nemiség különféle vonatkozásaival (szerelem, házasság, gyermekek vállalása stb.).

A nemiséggel kapcsolatos lelkiismereti vívódások, belső konfliktusok rendszerint erkölcsi értékek ütközése révén jelentkeznek az emberi életben. Ilyen esetekben kézenfekvőnek mutatkoznék azt tanácsolni, hogy két jó közül a nagyobb jót, két rossz közül a kisebbik rosszat kell választani. Csakhogy a döntés konfliktusai gyakran arra a kérdésre is vonatkoznak: vajon az adott helyzetben melyik a nagyobb jó, illetőleg a kisebbik rossz? Erre kínálja a választ a felelősség horizontjainak hermeneutikája, vagyis értelmezéstani megközelítése, amit a közérthetőség kedvéért egy részletesebben elemzett példa — ún. kázus — segítségével lehet bemutatni.16

Tegyük fel, hogy egy bécsi és egy budapesti család baráti kapcsolatban van egymással. Főként a két család fiataljai látogatják egymást kölcsönösen. A feltételezett példa szerint a bécsi család képviseletében eqy tizennyolc éves lány jön pár hetes nyaralásra a budapestiekhez (öccse máshová utazott). A lánynak vőlegénye van. Ennek ellenére váratlanul beleszeret a vendéglátó házigazdába, magyar barátnőinek apjába, a negyvenkét éves mérnökbe. Amikor a férfinak ezt tudomására adja, és az fölismeri, hogy eddigi apai-baráti szeretetének érzése megváltozott, hogy már szerelmet érez a vendégük iránt, nehéz döntési helyzetbe kerül (jóllehet eayikük sem gondol komolyan végleges kapcsolatra). A vendég lány tudata mélyén talán az él, hogy nem akar „tapasztalatlanul” belemenni a házasságba. A férfi átéli korosztálya típusos kísértését. A pszichológiai gyökerű motívumok mellett azonban egyre erősebbé válik benne a lelkiismeret hangja: „Felelős vagy érte... Te vagy a férfi, a racionálisabb lény, az érettebb korú, az életet nagyobb távlatban fölmérő és megítélő . . . Felelős vagy a feleséged és a gyermekeid előtt is .. . Aztán felelős vagy a lány szülei és vőlegénye előtt... S ha valóban keresztény vagy, felelős vaay Isten előtt." Ez utóbbi motívum az ilyen érzelmi fellángolásban könnyen feledésbe merül. De az előbbi motívumok már kínos analógiákat is belevetítenek a tudatba: „Ha egy jóbarátod valamely féltett értéktárgyat rádbízna és teljesen megbízna benned, meg tudnád tenni, hogy eladod azt az értéktárgyat, mert hirtelen szükséged van a pénzre, aztán elvered a pénzt? S a történtek utón a szemébe tudnál nézni annak, aki benned ennyire megbízott, s akinek a bizalmával te így visszaéltél? S ha ezt kéotelen volnál megtenni egy értéktárggyal, meg tudnád-e tenni egy élő személlyel, aki a barátaidnak mindennél fontosabb? S ha megteszed, azt gondolod, hogy csak a magad nevében teszed? Úgy képzeled, hogy elkülönítheted a te személyes ügyedet egy ország képviseletétől ?” — Ugyanakkor viszont jelentkeznek az ellentétes hangok, a férfi-önérzet motivációi: „És mi lesz, ha erre a lány azt mondja majd, hogy gyáva vagy, hoqy nem vagy férfi? Mi lesz, ha megvet érte, fogja magát és összecsomagol? Tudod, mi a felelősség. De vajon nem etikai felelősség-e az is, ha a különleges élményt kínáló testi találkozásban nem csupán a magad gyönyörűségére gondolsz, hanem a partnerra is tekintettel vagy (hisz ő volt a kezdeményező)? Nem erény-e az is, ha nem okozol neki csalódást? Végeredményben nem lehet bűn az, amit szerelemből teszel .. .”

Ebben a példában jól meg lehet figyelni a motívumok kereszttüzében kialakuló lelki konfliktust. Egyúttal pedig föl lehet vázolni azt a választ, melyet a konfliktusos döntési helyzetek hermeneutikája kínál a felelősség horizontjainak megrajzolásával. Mindezt alapvonalaiban egy ábrán is érzékeltetni lehet, mégpedig az egy pontból kiinduló és egyre táguló értelmezési körök analógiájával (1. ábra). Maga a kiindulási pont érzékelteti az önző magatartást, amely csak a maga javát nézi. Mert az önzés olyan, mint a kiterjedésnélküli geometriai pont, minthogy híjával van a döntés minimális erkölcsi horizontjának is. így az önző embernek egyszerűen nincsenek konfliktusai. Erkölcsi nullapont, aki még Marcuse „egydimenziós emberéhez” sem hasonlítható, azon egyszerű oknál fogva, hegy a pontnak nincs dimenziója. A testi kapcsolatban megmutatkozó figyelmesség, amely tekintettel van a partnerre, már etikai érték s a maga módján felelősség. Csak az a kérdés: milyen horizonton? S az ábra segítségével nem nehéz megállapítani, hogy a kis kör a felelősség legszűkebb horizontjára utal. Tágul a felelősség horizontja, ha motivációjában egyre nagyobb körrel rajzolható meg: felelős vagyok érte a jövője és boldogsága érdekében; felelős vagyok a családom előtt;

140