Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A nemiség új megközelítése és felelősségének horizontjai

felelős vagyok az ő hozzátartozói előtt; felelős vagyok egy ország képviseletében; felelős vagyok a társadalom előtt; felelős vagyok az Emberiség előtt; felelős vagyok Isten előtt.

A táguló felelősség-horizontok analógiája

Nyilvánvaló tehát, hogy nem elég a nemiséggel kapcsolatban sem csak úgy, általánosságban hangoztatni a felelősséget. Mert a döntő fontosságú szempont többnyire épp az: menynyire tágas ez a felelősség, milyen a horizontja? A táguló körök egyébként a nagykorúság fokaira is következtetni engednek (mindig a saját világnézeten belül).

Ez a megközelítési mód túllép a hagyományos szempontokon (kisebb rossz stb.). Egyúttal azt is érzékelteti, hogy a keresztény erkölcsi döntés a hitben való létértelmezés következménye (Isten léte s az emberre vonatkozó üdvösségi terve a keresztény döntés felelősségét is implikálja). A keresztény hit bultmanni horizontja így a keresztény cselekvés horizontját is megszabja. Különös jelentősége, hogy még a legegyszerűbb hivőt is tághorizontú döntéshez segítheti. — Másfelől fény derül itt a keresztény erkölcsiség sokat vitatott sajátosságára, ill. „többletére1’ (proprium christianum).17 Világossá válik, hogy a keresztény erkölcs nem valami „más etikát” hirdet, mint a profán etikák. Mert minden humánus etika arra törekszik és any- nyit is ér, amennyire föl tudja oldani az ember ösztönös egoizmusát a felelősségben. Így

141