Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A nemiség új megközelítése és felelősségének horizontjai
Boda László A NEMISÉG ÚJ MEGKÖZELÍTÉSE ÉS FELELŐSSÉGÉNEK HORIZONTJA! A teológia megújulásának különböző területei és jellemző kérdései vannak. Ezek közé tartozik a nemiség megújuló értelmezése is, amely egyre tisztábban bontakozik ki a mai erkölcsteológiában. Ennek különösen figyelemreméltó ismertetőjelei közé tartozik: a teológiai értelmezés, a perszonális megközelítés, valamint a felelősség táguló horizontjainak fölvázolása. A jelen tanulmány ezt a három szempontot kísérli meg tüzetesebben megvilágítani. A nemiség teológiai megközelítése A klasszikus erkölcstannak a nemiségre vonatkozó tanítása (De sexto praecepto) erősen magán viseli a parancsolatok jellegzetes tilalmazá-engedélyező szemléletét.1 Ez egész beszédmódjából kiolvasható, azonnal szembetűnő jellemvonás, amely a jelenkor erkölcsteoló- qusai számára mór idegen, legfeljebb muzeális értékű. Ebből azonban semmiképpen nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az értékek, melyeket védett, nem értékek többé, s a veszélyek vaqy a bűnös eltévelyedések nem veszélyek és nem bűnök többé. Nem erről van szó. A kérdés meaközelítése és maga az értelmezésmód újul meg, elsősorban az antroooló- aiai ismeretek, valamint a teremtés tágasabb és nagykorúbb teológiai értelmezése következtében. Mert a fejlődés jól érzékelteti a nagykorúsodó tudat követelményeit a gyermeki tudat iaényeivel szemben. A gyermeki tudatszinten még szükség von az engedélyezés és tilal- mo7ás ismert kategóriáira. Ennek nyelvi kifejezése az „ezf szabad", ,,azt nem szabad". Mindez persze nem azt jelenti, hogv a nagykorú személynek nem kell tudnia, mit szabad és mit nem. A nagykorú tudat sem nélkülözheti a nemiség dolgában az eligazító normákat. Ezeket azonban úgy kell elébe tárni, hogv azokat megértse, belső énjével elfoaadia és úav alkalmazkodjék hozzájuk. Ha hivő emberről van szó, akkor a hite alapján kell elfogadnia ezeket az irányító elveket, hogy lelkiismerete szerint a hit horizontján tájolja be életét és hozza meg döntéseit,2 tehát hogy életvitele belső meggyőződésen -afaouljan, ne Dedig a nsiszta „enqedélvezés-tilalmazás” alternatíváján. A nemiséggel kapcsolatban a tekintélyre alapozott engedély vagy tilalom nem győzi meg a miérteket kereső morálteológust. Még kevésbé gvőzi meg azokat, akik nagykorúsáauk tudatában és különböző világnézetek, eszmék vonzókörében élve talán nagyon is evilági módon teszik fei a kérdést, amikor keresik a választ: vajon mit kapok, illetve mit veszítek, ha a nemiség értelmére vonatkozó nézetek egvikét vaqy másikát elfogadom. Ha tehát erkölcs-„teológiáról” beszélünk s keretében tárgyaljuk a szexualitást, joggal vetődik föl a kérdés: van-e egyáltalán „teológiája” a nemiséanek, és ha van, miben áll az. A nemiség teológiája a szexualitást az Istennel való relációban világítja meg, s a kinyilatkoztatás értelmezési körében keresi annak rendeltetését. Ebből derül ki, hogy a férfi és a nő „egy testté váló" elementáris összetartozásában is sajátosan tükrözi Isten képmását3; új életek létrehozásában a Teremtő munkatársa, mintegy a teremtés titkos beavatottja. Kiderül, hogy az emberi élet e megsokszorozásában létünk értelme is érintve van; tehát, hogy a nemiség a teremtés nagy ajándéka az emberi élet számára. A nemiség teológiája azonban még ennél is tovább megy. Fölfedezi, hogy a tiszta szerelemben megtalálható az ember transzcendensre irányuló megnyitottságának élményszerű megtaoasztalása, mégpedig olyan intenzív formában, amely a misztikái tapasztalással rokon. Erről vall már az Énekek éneke, mely zavart kelt a felületes keresztényekben, Keresztes Szent Jánost viszont misztikái verseinek megírására ihleti, mint az Ószövetség szent könyve.4 Ez a könyv úgy vall a szerelemről — ki sem ejtve Isten nevét —, hogy közben érezhetően megtelik szimbolikus jelentéssel. Egyszerre jelképezi Isten és a választott nép (majd Krisztus és az egyház) viszonyát a vőlegény és a menyasszony képében, valamint az ember boldoqságkeresését a transzcendencia várakozásában. Ez a költői-misztikái párbeszéd — vőlegény és menyasszony szerelmi dialógusa — ad indítást a nemiség teológiájának további kutatására: mit jelent a szexualitás megtapasztalása Isten transzcendens Valóságának emberi megközelítése szempontjából? Hans Rotter, innsbrucki morólteológus a következő szempontokkal közelíti meg a kérdést, összegezve az újabb kutatások eredményeit.5 Az etnológia kideríti, hogy a primitív ember Istenről kialakított fogalma általában bensőséges kapcsolatban van a nemiséggel. Köztudott, hogy az ősi politeista vallások férfiak és nők mintájára képzelik el az isteneket. A görög mitológia istenek és istennők szerelmeit is tartalmazza. A „teogónia” fogalma pedig istenek és félistenek leszármazására vonatkozó szakfogalom. De a mitikus világmagyarázat, a „koz- mogónia” sem nélkülözi a nemiség alapvető fogalmait. A primitív hitvilág nem csupán ,,apa137
