Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 2. szám - KÖRKÉP - Kipke Tamás: Családi beszélgetések

nyegetett a kapcsolatszegény légkör sivárságától. Ok az igazán kiszolgáltatottak jelenünk kríziseinek; s ők azok, akik egyházhoz, gyülekezethez tartozásukban gyakorta nem jutnak túl a szolgáltatásokon. Nincs mivel és nincs hova kötődniük. Nincs gyülekezeti identitásuk, s a legtöbb gyülekezetben hiányoznak azok a közösségek, melyekben otthon éreznék magukat, amely körülvéve magáénak ismerné el őket. Valóban könnyebb egy vélt erkölcsi tökély exkluzív elefántcsont-tornyába, vagy a tehetségtelenség és lustaság önfeledt magabiztosságába húzódni, mint embertől emberig menni, s végezni az egyedül szent szolgálatot: vállalva őket, segíteni nekik életüket hordozni. De remélem egyre többen döbbennek rá e helyzet botrányos voltára, mely abban is megmutatkozik, hogy a keresztyénség aránytalanul több embert veszít el a városokban — par excellence Budapesten —, mint falun.

AZ EMBERSÉG VÉDELME. Marx már a múlt század közepén megjövendölte egy olyan korszak elközeledtét, mely embertelenebb lesz minden eddiginél, mert ebben idegenedik el a legteljesebben az ember lényege lététől, s kerül vele ellentmondásba minden élettevékenységében, miközben az anyagi javak, az áruk termelése óriásira nő, s a tudományos-technikai fejlődés is megsokszorozza eredményeit.

Művészek és tudósok a század elejétől figyelmeztetnek a dehumanizáció terjedésére és veszélyeire: Kaffka vízióitól hosszú a Thomas Mann, Einstein, Schweitzer, Barth, Buber, Brecht nevével jelezhető út Bonhoeffer és M. L. King mártírhaláláig, Ionesco, Becket abszurd drámáiig; vagy Sartre és Camus regényeiig. — Bergman és Marcuse éppúgy küzd e társadalmi pestis ellen, mint Rahner, Küng és Gollwitzer...

És mi vajon mikor riadunk fel arra, hogy a termeszlétnek kiszolgáltatott embervilág Jézus szabadító jóhírének valódi munkaterülete? Akik vállalják itt a tanúság szolgálatát, azoknak nem receptekre, agendákra van szükségük, hanem az üzenet radikális megszólaltatására, a valóság komolyanvételére, és ama öncsalás elutasítására is, mely a frontokat felekezetek között láttatja. Mert azok, akik ma minket megkérdeznek a szexualitás, házasság, család kérdésében, megérdemlik, hogy jézusi választ kapjanak. Ennek előföltétele, hogy legyőzzük magunkban és körülöttünk a különböző kísértéseket, az Élet, az Otthon teremtéséhez nyújtva segédkezet az emberség védelmében.

Luther századok távolából hangzó buzdítása vajha az írottak továbbgondolására, s nem elutasítására késztetne! „Azért hát vigyázzatok, ti gyülekezeti lelkészek és igehirdetők! A mi szolgálatunk most egészen mássá lett (. . .). Komollyá és üdvösségessé lett, azért jár sok gonddal és munkával, veszéllyel és tusakodással, s ráadásul kevés jutalommal és hálával ezen a világon. De Krisztus maga akar jutalmunk lenni, ha hűségesen munkálkodunk. Erre segítsen minket a minden kegyelem Atyja.”

Donáth László

CSALÁDI BESZÉLGETÉSEK

A család válságáról könyvek, tanulmányok, cikkek sokasága szól; adatok, tények és érvek halmaza áll rendelkezésre a tétel igazolására. S mindnyájunk számára nyilvánvaló, közelről megfigyelt példák is —• ismerőseink, barátaink köréből.

Kérdés persze, hogy a válságba jutott családok számának (relatív? abszolút?) növekedése azonos-e a család intézményének válságával? — Találhatók ugyanis ennek ellentmondó tények és vélemények is.

„Ez egy hülyeség. Mostanában mindenre messziről rákiabálják, hogy válságban van .. ." (Középiskolás diák).

„Mondják, de nem igaz az sem, hogy ma nincs családi együttélés. Most bontakozik, egészen újszerűén a fiataloknál. Úgy látom, rendkívül nehéz megvalósítaniok, de csinálják. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek a húszegynéhány évesek, akik szerintem nagyszerűen élnek, az együttéléssel nevelnek, hogy ezek meddig fognak kitartani...” (Mérei Ferenc pszichológus).

„Az emberi lényeget kimunkáló szocializációs folyamat döntően a család keretében zajlik.. . ez a legelső, érzelmileg pedig mindvégig legjelentősebb közösség az életünkben, amely a társas viselkedés és tevékenység szokásrendjébe bevezet. Az életünket alakító nagyerejű érzelmek és indítékok nagyrészt ennek a sajátos kiscsoportnak a világában bontakoznak ki, itt tesszük meg az első lépéseket a másik felé. A szülő és gyermek kapcsolata minden későbbi emberi kontaktus alapmintája" (Bagdy Emőke pszichológus).

107