Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - KÖRKÉP - Kipke Tamás: Családi beszélgetések
„Ma van válságban a család? Miben volt akkor, amikor még elsősorban gazdasági egység volt: a föld és a kis vagyon lépett egymással kapcsolatba? A fiatalok meg majd elviselik egymást — így mondták . .. Amikor nem lehetett elválni, az emberek nem váltak el. De ez nem azt jelenti, hogy mindegyik jó házasság volt... Azt nemigen firtatjuk manapság, hogy a lefojtott indulatok miféle mellékutakon vezetődtek le, milyen tragédiákban robbantak ki. .(53 éves elvált férfi). „Az utóbbi húsz-harminc évben jobbára általános már, hogy a házasságban egy személy egy másik személlyel lép kapcsolatba — legalábbis ez az első szempont. A válás után az emberek 30—35%-a újabb házasságot köt. Ügy tűnik — ez a tapasztalatom —, a korábbinál személyesebb, emberibb, igazabb kapcsolatra törekszik. Válásával konkrét házasságának válságát bizonyítja ugyan, de újraházasodásával mintegy hitet tesz a jobb házasság, a jó családi élet reménye, lehetősége mellett” (válóperes ügyvéd). A családról olvasva, beszélgetve igen ellentmondásos kép látszik kibontakozni. Szükségességét, helyettesíthető és pótolhatatlan funkcióit, eddigi és ezután várható (remélt, kívánt, vagy elszenvedett) változásait tekintve egymásnak szögesen ellentmondó véleményekkel találkozhatunk. — A fentiekben csak a család mellett szóló érvekből idéztünk — mert magunk is a család mellett kívánunk érvelni. Ellenkező megnyilatkozásokkal meg úgyis könnyen és túlságosan gyakran találkozhatunk. Egy nyugdíj előtt álló tanárnő mondta: lehet, hogy nem a család, hanem a családról vallott tarthatatlan (illetve annak bizonyuló) felfogásunk jutott válságba. — A tanárnőnek igazat adva azonban rögtön vitatkozhatunk is vele: a családról vallott felfogásunk nagymértékben meghatározza — vagy tükrözi és ezáltal visszahat rá — családi életünk gyakorlatát. — így hát a család probléma-csomója nincs megoldva, még csak átvágva sem ezzel a frappánsnak tűnő mondattal. Család — keresztény család Hogyan jelentkezik a család válsága — vagyis az így jelölt problematika a keresztény családok esetében? — a kérdés, ugye, megkerülhetetlen. Ám e kérdés felvetésével máris egy tarthatatlan, a gyakorlati élet által igazolhatatlan kettéosztást vezetünk be. Nevezetesen: család — keresztény család. Minek alapján lehet ugyanis egyik vagy másik kategóriába sorolni egy konkrét, élő családot? Milyen kritériumok a meghatározók? Keresztség? Egyházi esküvő? Egyházi hozzájárulás fizetése? Vasárnapi templombajárás? Gyerekek hittanbeiratá- sa? Vagy ezek mind együtt? Vagy a család belső életének egyes jegyei? Melyek? A család-kép — vagy maga a család? — válsága, elbizonytalanodása, változása aligha hagyhatta érintetlenül a keresztény, vagyis a magát kereszténynek mondó családot. — Milyen tehát a keresztény család-kép a gyakorlatban? A katolikus egyház családra vonatkozó tanítása ismert, vagy legalábbis megismerhető; bár igaz, hogy ennek ismertetése: a teológiai alapvetés, a vonatkozó erkölcsi normák illetve irányelvek (a „kötelező” és a lelkiismereti döntésre bízott „ajánlott” magatartásmódok) közötti különbségek feltárása, bemutatása, vagyis a tényleges mai egyházi álláspont közlése megérne egy külön vizsgálódást. Most nézzük csak a befogadás oldaláról. A keresztény családról beszélgettem, akikkel tudtam. Nem mindenkivel sikerült, ugyanis, akivel szerettem volna. Egy jegyesoktatáson résztvevő fiatal pár határozottan elutasított: „a házasság és család a legteljesebb mértékben magánügy!” — Egyik egyházi gimnáziumunk vezetői pedig nem tették lehetővé, hogy növendékeikkel — igaz: a szerelem kérdésével szoros összefüggésben! — erről a kérdésről beszélhessek. Család-kép Milyennek kell lennie egy keresztény családnak? — Gimnazista fiúkkal, egy másik egyházi középiskola diákjaival beszélgetünk. Hatan ülnek velem szemközt; tavasszal fognak érettségizni, egyikük papnak készül. A kérdések nem lepik meg őket — láthatóan nem először kerülnek elő. — A családról, vagy a házasságról van szó? — kérdez vissza egyikük —, mert nem ugyanaz. Van házasság gyerek nélkül, család nélkül . . . — És gyerek akarása nélkül? — Nem a gyerek a házasság célja. — Nem csak a gyerek . .. Ebben aztán teljes az egyetértés. Ahogy abban a szépen hangzó megfogalmazásban is: „egy keresztény családnak úgy kell nevelnie a gyerfekeit, hogy azoknak Krisztus fontos legyen". „Nem élet az, amit annyian élnek mostanában, és amit olyan sokan fognak talán 108
