Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - KÖRKÉP - Szent Benedek üzenete - életprogram Európának
Szent Benedek 529-ben Montecassinón alapította meg az első monostorát. Pápaságának mindjárt elején II. JÁNOS PÁL pápa is felkereste az ősi apátságot, ahol homíliájában többek között ezeket mondotta: Azért vagyok itt, hogy imádkozzam, veletek elmélkedjem. S azért is, hogy Montecassino és Szent Benedek fényével életprogramot tárjak elétek. 1. Halljuk először Montecassino szavát. Mit üzen számunkra a hitnek és emberségnek e magasztos emlékműve? Háromszor rombolták le, háromszor kelt új életre romjaiból, s központja maradt annak az istentapasztalásnak, amely felbecsülhetetlen értékű Itália, Európa s az egész világ számára. Alázatosak és hatalmasok jöttek fel ide: szentek és bűnösök, misztikusok és kétségekkel küzdők. Jártak erre költők, írók, filozófusok és képzőművészek: emberek, akik az igazságot szomjazták vagy akiket megoldatlan kérdések gyötörtek — és békességet, biztonságot találtak. Védtelenek, menekültek, a zűrzavaros idők áldozatainak megtört, megfélemlített seregei — és menedékre, vigaszra leltek itten. Mivel magyarázható, hogy ennyi ismeretlen és nagyhírű ember sereglett Montecassinóra? A választ Dante adja meg, aki Szent Benedekről ezeket írja: ,,A hegyet, melynek Casino van alján, / hajdan tévedt nép lakta, látogatta: / szívét pogány hit kápráztatta csalfán. / S én voltam, kitől legelőbb fogadta / annak nevét, aki a földre hozta / az Igazságot, mely lelkünk' ragadja. / És életemet oly kegy csillagozta, / hogy a falvakat mind megtérítettem, / mik elmerülve voltak a gonoszba”. (Isteni színjáték, Paradicsom, XXII. 37—45. — Babits Mihály ford.) Mindig jártak erre s jönnek ma is ide emberek, hogy „megtalálják az igazságot, amely a magasba emel”, hogy más levegőt szívjanak, a transzcendencia átalakító levegőjét. Jöjjetek hát Montecassinóra, ti népek! Jöjjetek, töprengjetek el a múlt történetén, hogy felfogjátok földi zarándoklástok igazi értelmét! Jöjjetek, hogy békét és nyugalmat találjatok, barátságot Istennel és az emberekkel: hogy reményt és jóságot vigyetek a modern világ zajos nagyvárosaiba, megannyi elgyötört, kiábrándult ember szívébe! — Fiatalok, mindenekelőtt ti jöjjetek, ti, akik ártatlanságra, szemlélődésre, belső szépségre és tiszta örömre szomjaztok! Itt keressétek a lét és a történelem végső, döntő értelmét! Jöjjetek, ismerjétek és ízleljétek meg a keresztény, a bencés lelkiséget! Ti pedig, Szent Benedek szerzetesei, őrizzétek meg élőnek lelkiségteket, misztikus szemlé- lődésteket — a munkával együtt, amelynek értelme Isten és a testvérek szolgálata. Legmélyebb örömötök Isten dicsérete legyen. Adjatok példát a világnak munkátokkal, amelyet hallgatagon, alázatos engedelmességgel végeztek. 2. Mindenek fölött azonban Szent Benedekre tekintsünk, az ő szavára hallgassunk. Benedek nagy ember volt, a történelem óriásaként áll előttünk, ám nemcsak életszentsége miatt: éles szelleme is azzá teszi; egész életműve, amely új barázdákba tudta terelni a történelem eseményeit. Érdekes, eseménydús életéből említsük itt csupán a legfontosabb adatokat. 480-ban született Nursiában, Umbria hegyei között. Egy ideig retorikát tanult Rómában. Környezetének romlottsága megrendítette és taszította. Remeteségbe húzódott tehát, Subiacóba, ahol az Anio folyó kis tóvá szélesedik, s ahol később 13 kolostor épült. Amikor a völgyet elhagyni kényszerült, idejött, erre a magas hegyre, amely Cassino városkája fölött emelkedik. Itt alapította híres monostorát s az akkoriban még pogány lakosság missziójának szentelte magát. Eközben nővére, Skolasztika, női kolostort alapított. Benedek korában, az V. század vége felé az értékek és intézmények megrendítő válsága uralta a világot. E válság oka a Római Birodalom bukásában és a népvándorlásban rejlett. A sötét történelmi éjszakában Benedek ragyogó csillag volt. Ő, aki mély emberi érzékenységgel volt áldott, társadalmi reformtervében mindenekelőtt az embert tekintette. Elgondolásában hármas vezérfonalat tartott szeme előtt: — az egyes embernek, mint személynek méltóságát, — a munkának, mint Istenért és az emberért végzett szolgálatnak értékét, — és a szemlélődő ima szükségességét, mert megértette, hogy Isten az Abszolútum s mi ebben az abszolút valóságban élünk. Ezért fontos, hogy mindennek lelke az imádság legyen, „hogy mindenben Isten dicsőíttessék" (Szent Benedek Regulája). összefoglalva azt mondhatjuk: Szent Benedek üzenete felhívás az elmélyülésre. Az embernek először befelé kell fordulnia, alaposan meg kell ismernie önmagát. Fel kell fedeznie magában az Isten utáni vágyat, az Abszolútum nyomait. A benedeki közösség istenközpontú. Liturgikus jellege mintha újra emlékezetünkbe kívánná idézni Szent Ágoston ismert mondatát: „Ne kifelé haladj, térj vissza önmagadba. Az igazság a belső emberben lakik” (De vera religione 39,72). Nagy Szent Gergely pedig — Szent Benedek életéről tudósítva — ezt írja a híres Dialógusok könyvében: „önmagánál lakott, őrző szemsugaránál annak, ki felülről ránktekint.” (II. 3.). Hallgassuk ma is Szent Benedek szavát: belső magányunkból, a szemlélődő hallgatásból. 102
