Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 2. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A család: a szeretet és a hűség ígérete

a szövetséget. Az újszövetségi házasság Krisztus és az egyház szeretetszövetségé- nek a képmása és egyben részesedése is benne. A keresztény házasság azért szentség, mert „most is állandóan találkozik az emberiség Megváltója, az egyház Vőlegénye a keresztény hitvesekkel” (GS 48.). A szentségi házasságban a hitvestársaknak keresztény feladata, hogy lsetnnek népével kötött szövetségét szerelmükkel láthatóvá és megtapasztalhatóvá tegyék az emberek előtt, és ezt a szeretetet kiárasszák a világba. Minden egyházközségnek szüksége van ezért — az egyéb szolgálatok mellett —, a házassági szerelem élő és gyümölcsöző tanúságtevöire.

A VÉGIG KITARTÓ HŰSÉG rendkívüli követelménynek tűnik korunk szemében, mert az átlagember úgy gondolja, hogy inkább a kötöttség nélküli együttélés a nagyobb szabadság kifejezője. Tapasztalatból azonban azt is tudja, hogy a bizonytalanságban a hűségnek nagyobb értéke van, mint bármikor (a háborúban, a haláltáborokban milyen erőt adott a másik hűsége!). — Aki hűséget ígér, kockázatot vállal az előre nem látható jövőre. A hűség „vakmerő” cselekedet, mert a másik bizalmára épít. De nem éppen a bizalom elvárása teheti-e a gyöngét is erőssé? — A hűség belső kapcsolatban van a szerelemmel, az igazi ajándékozó szeretettel. Az ilyen szerelem sokszor lemondást és áldozatot is követel. Éppen ezen a ponton egészítik ki a természetes élet igényeit a keresztény hit és szeretet. Jézus példája tanítja, hogy az áldozat nagysága a szeretet mértéke.

„Elvileg lehetségesek az ember életében visszavonhatatlan döntések, ám ezek mindkét fél részéről nagyfokú érettséget tételeznek fel. És éppen ezt az egyre elmélyülő érettséget kívánja meg a keresztény házassági folyamat. A keresztény házasságra való kibontakozást már jóval a házasság előtt kell megindítani, hogy a házasságkötés idején mindez tudotossá legyen" — írja Johannes Gründel, majd figyelmeztet arra, hogy „ahol az emberi és erkölcsi alap még hiányzik a szeretetre és a hűségre, ott jogosan merül fel a kérdés: vajon a formálisan megkötött házasság érvényes házasság-e? ... A személyek közötti igen-t nem szabad a házasságkötés egyszeri eseményeként értelmezni. Igaz, a házasságkötés adja meg az ünnepélyes megerősítést, de a házasság kibontakozása egy élet műve.” (Zukunft der christlichen Ehe, München, 1979. 74kk.)

A sokat emlegetett „házasságmagnak”, a férj és a feleség kötelékének felbonthatat- lansága elsősorban tehát nem szankció jellegű, hanem Isten pozitív és beteljesítő ígérete. Ha ugyanis a házastársak egész családjukkal a legnagyobb feszültségek és veszélyek közepette is Istenre hagyatkoznak, ha egymás előtt is bevallják emberi gyöngesé- güket, akkor megtapasztalják, hogy „Isten ereje a gyöngeségben válik igazán erőssé" (2Kor 12,9).

A KERESZTÉNY HÁZASSÁG LELKISÉGÉT a fenti megalapozásból eredően állandóan nevetni kell. A továbbfejlesztés a házastársaknak, a lelkipásztoroknak és a keresztény családoknak egymás iránti kötelezettsége. A házassági lelkiség alapelveit az alábbiakban foglalhatjuk össze, (vö. J. Gründel i. m. 110kk.). Ezek egyben válaszok a leírt feszültségek enyhítésére:

— A keresztény lelkiség alapja az Istenből fakadó Lélek, —• mint Szent Pál írja: „Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten kegyelmében ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12).

— Ha a családtag nem követelőleg lép fel, nem állandóan a saját jogait hangoztatja, hanem minden vonzódást és szerelmet kegyelmi ajándéknak tekint, akkor nyitott és hálás lelkületet áraszt maga körül. Az ilyenekre érvényes: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).

— A házasság és a család lelkisége megkívánja, hogy a benne élők elmélyült együttes közösségben kapcsolódjanak Krisztushoz, mint az egyház fejéhez. Az Ő erejében képesek kiállni a próbákat. Jézus adja a reményt szerelmük egyre nagyobb elmélyüléséhez, ami hitük megerősödéséhez és végső üdvösségükhöz vezet.

— Emberi gyöngeségükben is mérhetetlen szerelemben élhetnek, mert tudják, hogy Isten bennük lakik és Őbenne találkoznak egymással. Minden személyes idegenség és másság ellenére is teljesen megérthetik egymást Istenben, mert „Isten az, aki ismeri társamat, és ismer engem is". Ö a kölcsönös megértésnek kegyelmi záloga. — Az igazán elmélyült lelkületű családnak nem kell félnie a jövő veszélyeitől sem, mert, akiben szövetségre léptek, az a történelem Ura. Ura múltúnknak és jövőnknek!

— Az ilyen lelkületben a vétkekért, a kudarcokért sem szabad egymást okolniok, hiszen Isten a megbocsátás szövetségét adja népének és akik ennek részesei, azoknak szüntelenül meg kell bocsátaniok egymásnak. így kapcsolatuknak sem kell feltétlenül elkopnia, unalmassá válnia, mert megvan a lehetőségük, hogy kibontakozó házasságuk mindig befogadó és ajándékozó lehessen.

99