Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 2. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A család: a szeretet és a hűség ígérete

*— A házasság lelkiségét csak azok tudják igazán élni, akik bensőségesen ismerik szent­ségi jellegét. Megélt szerelmükben tudatosítják egymásban, hogy hűségükben az egyház Iránti szeretet és hűség is jelen van. Ha csak az egyik fél él ebben a hitben, — megszenteli a másikat is (vő. 1Kor 7,14). Az ilyen hit megfelelő alapot ad a kontaktusok feloldására, vagy éppen a feszültségek türelmes, áldozatos elviselésére. A hit biztosítja az állandó újrakezdés lehetőségét, mert ebben a hitben a házastársak könnyebben mondják ki egymásnak az igazi megbocsátás szavát. — A keresztény család szentsége és másokat is megszentelő ereje a közös imádságból és az eukarisztia közös ünnepléséből táplálkozik. Szükségesek az őszinte beszélgetések a hit­ről, a lelki kérdésekről, mert így sikerül igen sok rejtett feszültséget feltárni. Ahol a gyerme­kek felismerik, hogy a szülőkben a hit és a hivő élet összhangban van, ott az imádságos lelkűiét belegyökerezik jellemükbe. — A keresztény család tagjai nemcsak befelé, hanem hitük erejében más családok leié is nyitottak. így adnak példát és indításokat baráti társaságuknak, környezetüknek. Segítő­kész szolgálatukkal tanúságot tesznek Krisztus élő egyházáról —, arról, hogy Isten hűsége és szeretete kíséri népét. Az Isten szeretetszövetségét tükröző családok másokat is a boldo­gabb jövő és a végső beteljesedés felé vezetnek. Széli Margit ILLYÉS GYULA ÍRÓ: — Abból indulnék ki, hogy korunk problémája az elmagányosodás. Mióta Nietzsche „megölte az istent, mióta az emberi közösségeket nem tartja össze valami­féle vallásos hiedelem, szét is hullott a közösség. A mechanikai civilizáció — bár lecsökken­tette a távolságokat, s ennyiben közelebb hozhatta volna az embereket, — valójában inkább szétszórta. Az emberek otthonaikba zárkóznak, és még a városokban, a városok között is elkülönített, zárt acél-cellákban, magányosan közlekednek. A vonat még összehozta az uta­sokat, a lóháton nyargaló előtt kitárult a világ. Az autós csak az országutat látja. Az el­magányosodás fenyegetése egyre riasztóbb. A legnagyobb erő, ami ezt a fenyegetést ki­védheti, — a családé ... Meg kell értetni a fiatalokkal és a felnőttekkel is, hogy két ember kapcsolata mekkora felelősség. Hiszen a leghétköznapibb megbeszélés, ígéret is az: ha én megígérem valaki­nek, hogy holnap délután elmegyek hozzá, és nem tartom be, akkor fogollyá tettem az illetőt — néhány órára. A szerelmi kapcsolat minden esetben ígéret. Legalábbis, — az összetar­tozás ígérete. Hogy az ember számíthat a másikra. A nő a férfira, de ugyanolyan mérték­ben fordítva is ... Keresnünk kell az érintkezést a bennünket körülölelő acélcellák között. Erre a legmeg­felelőbb eszköz a családi és a baráti érintkezés.. . A magányos ember kifelé irányuló csáp­jait a család kapcsolja össze. Az az ember, akinek családja, igazi társa van, már nem lehet teljesen magányos ... A mai fiatalok — ezt feleségem egy franciaországi felmérésével is alátámasztotta, — számtalan követelményt hangoztatva, végül is elsősorban mégis támaszt, társat keresnek, amikor párt választanak. Most, hogy az érdekházasságok száma (reméljük) elenyészőben van, előtérbe fog kerülni a lelki egyetértés érdeke. KARINTHY FERENC IRÖ: — Hiszek a családban. Nem csak a társadalmi formációban, hanem a mai családforma biológiai meghatározottságában is... Az embernél nagyjában és egészében a monogámia alakult ki. Vannak, akik ezt kizárólagosnak és tökéletesnek tart­ják, mások eleve és kereken tagadják. De hát egyelőre (és valószínűleg nagyon sokáig) ez az emberiség társadalmi szervezetének fővonala. A monogámia szabály, ám ennek érvé­nyesítése, működés soha nem volt — és szerintem — soha nem is lesz tökéletes ... Az alap- felálláson belül a formák örökké változnak. Földes Anna: Családi kör 78 könyvéből, részletek. Tudjuk, hogy a Szentlélek „ott fúj, ahol akar”. így van ez Isten népében is, sőt épp ott, a hívők közösségében. Régen ezt úgy emlegették, hogy a „hallgató egyházban". Helyesen azonban így kell mondanunk: a hallgató egyház — mi mindannyian vagyunk. Az egyházban nincs „kétosztályos társadalom", — a pápától kezdve az egész egyháznak a Lélekre kell hallgatnia, — és egyszersmind az egész egyháznak a Lélek szerint kell cselekednie. A hallgató, halló egyháznak egyben cselekvő egyháznak is kell lennie. A jelenlegi pápánk nagyon agilis, dinamikus pápa. Mellette az ugyancsak nagyon agilis, dinamikus, az egyház­zal együtt gondolkodó és érző népnek kell állnia. Az egyház tovább halad a maga útján. Hogy hová vezet ez az út, ezt nem csak egyedül a pápa határozza meg; ezt nekünk mindannyiunknak kell kijelölnünk, úgy, hogy valóban figyelünk az idők jeleire, melyek mindig az Istennek jelei, és követjük is azokat. König bíboros (Die FURCHE 1980. Nr. 10.) 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom