Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: A család: a szeretet és a hűség ígérete
*— A házasság lelkiségét csak azok tudják igazán élni, akik bensőségesen ismerik szentségi jellegét. Megélt szerelmükben tudatosítják egymásban, hogy hűségükben az egyház Iránti szeretet és hűség is jelen van. Ha csak az egyik fél él ebben a hitben, — megszenteli a másikat is (vő. 1Kor 7,14). Az ilyen hit megfelelő alapot ad a kontaktusok feloldására, vagy éppen a feszültségek türelmes, áldozatos elviselésére. A hit biztosítja az állandó újrakezdés lehetőségét, mert ebben a hitben a házastársak könnyebben mondják ki egymásnak az igazi megbocsátás szavát. — A keresztény család szentsége és másokat is megszentelő ereje a közös imádságból és az eukarisztia közös ünnepléséből táplálkozik. Szükségesek az őszinte beszélgetések a hitről, a lelki kérdésekről, mert így sikerül igen sok rejtett feszültséget feltárni. Ahol a gyermekek felismerik, hogy a szülőkben a hit és a hivő élet összhangban van, ott az imádságos lelkűiét belegyökerezik jellemükbe. — A keresztény család tagjai nemcsak befelé, hanem hitük erejében más családok leié is nyitottak. így adnak példát és indításokat baráti társaságuknak, környezetüknek. Segítőkész szolgálatukkal tanúságot tesznek Krisztus élő egyházáról —, arról, hogy Isten hűsége és szeretete kíséri népét. Az Isten szeretetszövetségét tükröző családok másokat is a boldogabb jövő és a végső beteljesedés felé vezetnek. Széli Margit ILLYÉS GYULA ÍRÓ: — Abból indulnék ki, hogy korunk problémája az elmagányosodás. Mióta Nietzsche „megölte az istent, mióta az emberi közösségeket nem tartja össze valamiféle vallásos hiedelem, szét is hullott a közösség. A mechanikai civilizáció — bár lecsökkentette a távolságokat, s ennyiben közelebb hozhatta volna az embereket, — valójában inkább szétszórta. Az emberek otthonaikba zárkóznak, és még a városokban, a városok között is elkülönített, zárt acél-cellákban, magányosan közlekednek. A vonat még összehozta az utasokat, a lóháton nyargaló előtt kitárult a világ. Az autós csak az országutat látja. Az elmagányosodás fenyegetése egyre riasztóbb. A legnagyobb erő, ami ezt a fenyegetést kivédheti, — a családé ... Meg kell értetni a fiatalokkal és a felnőttekkel is, hogy két ember kapcsolata mekkora felelősség. Hiszen a leghétköznapibb megbeszélés, ígéret is az: ha én megígérem valakinek, hogy holnap délután elmegyek hozzá, és nem tartom be, akkor fogollyá tettem az illetőt — néhány órára. A szerelmi kapcsolat minden esetben ígéret. Legalábbis, — az összetartozás ígérete. Hogy az ember számíthat a másikra. A nő a férfira, de ugyanolyan mértékben fordítva is ... Keresnünk kell az érintkezést a bennünket körülölelő acélcellák között. Erre a legmegfelelőbb eszköz a családi és a baráti érintkezés.. . A magányos ember kifelé irányuló csápjait a család kapcsolja össze. Az az ember, akinek családja, igazi társa van, már nem lehet teljesen magányos ... A mai fiatalok — ezt feleségem egy franciaországi felmérésével is alátámasztotta, — számtalan követelményt hangoztatva, végül is elsősorban mégis támaszt, társat keresnek, amikor párt választanak. Most, hogy az érdekházasságok száma (reméljük) elenyészőben van, előtérbe fog kerülni a lelki egyetértés érdeke. KARINTHY FERENC IRÖ: — Hiszek a családban. Nem csak a társadalmi formációban, hanem a mai családforma biológiai meghatározottságában is... Az embernél nagyjában és egészében a monogámia alakult ki. Vannak, akik ezt kizárólagosnak és tökéletesnek tartják, mások eleve és kereken tagadják. De hát egyelőre (és valószínűleg nagyon sokáig) ez az emberiség társadalmi szervezetének fővonala. A monogámia szabály, ám ennek érvényesítése, működés soha nem volt — és szerintem — soha nem is lesz tökéletes ... Az alap- felálláson belül a formák örökké változnak. Földes Anna: Családi kör 78 könyvéből, részletek. Tudjuk, hogy a Szentlélek „ott fúj, ahol akar”. így van ez Isten népében is, sőt épp ott, a hívők közösségében. Régen ezt úgy emlegették, hogy a „hallgató egyházban". Helyesen azonban így kell mondanunk: a hallgató egyház — mi mindannyian vagyunk. Az egyházban nincs „kétosztályos társadalom", — a pápától kezdve az egész egyháznak a Lélekre kell hallgatnia, — és egyszersmind az egész egyháznak a Lélek szerint kell cselekednie. A hallgató, halló egyháznak egyben cselekvő egyháznak is kell lennie. A jelenlegi pápánk nagyon agilis, dinamikus pápa. Mellette az ugyancsak nagyon agilis, dinamikus, az egyházzal együtt gondolkodó és érző népnek kell állnia. Az egyház tovább halad a maga útján. Hogy hová vezet ez az út, ezt nem csak egyedül a pápa határozza meg; ezt nekünk mindannyiunknak kell kijelölnünk, úgy, hogy valóban figyelünk az idők jeleire, melyek mindig az Istennek jelei, és követjük is azokat. König bíboros (Die FURCHE 1980. Nr. 10.) 100
