Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nyíri Tamás: Mit jelent az evangelizáció egy szocialista országban?
az evangelizáció természetének amúgyis a legjobban felel meg: az egyházi közösségek létrehozását. 2.3. Egyházi közösségek és csoportok létrehozása. — Isten a mai Magyarországon is élő hitre ébreszt embereket, közvetlen emberi hívás nélkül is. Imádságos emberek ők, akiket maga Isten „keresztelt meg” tűzzel és Szentlélekkel. Az evangelizáció központját az ilyen kis közösségek alkotják, amelyek kapcsolatban állnak az egyházközséggel és az egyházzal. A II. világháború óta vannak Magyarországon egyházi kisközösségek; számuk és jelentőségük az utóbbi években valószínűleg növekedett. „Tudatában vagyunk annak, hogy a híveink közül sokan vágyakoznak, férfiak és nők egyaránt, tartalmasabb lelkiségre; ezért keressük az útját annak, hogyan tudnánk kívánságukat megvalósítani", mondotta Lékai bíboros a vatikáni rádiónak adott egyik interjújában. Sokasodnak a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy pontosan meghatározott keretek között engedélyezik az egyházi kisközösségek létét és tevékenységét. „A magyar pasztorális tevékenységben lehet és kell is alkalmazni a modern lelkipásztorkodás valamennyi megbízható eszközét”.7 Ez különösképpen vonatkozik azokra a hittel kapcsolatos tanulási folyamatokra, amelyek összhangban vannak a társadalmi kommunikáció és a modern tanuláselmélet törvényszerűségeivel. Ennek megfelelően az egyházközség is csak az eleven csoportok kialakulásán keresztül válik igazi, hitbeli közösséggé.8 Azok a csoportok viszont, amelyek a hivatalos egyházi struktúrák peremén keletkeznek, sem az egyházi élet alapfunkcióit nem tudják teljesen betölteni, sem a közösség evangeli- zációjához nem járulnak hozzá. Ezért nagyon is érthető, hogy hivatalos egyházi körökben problematikusnak látják a kisközösségek létezését. Ehhez társul az állami hatóságok tartózkodása az ilyen marginális csoportokkal szemben. Az egyházi közösségek szükségességének felismerése még egyáltalán nem vált általánossá. A magyar klérus túl sok időt fecsérelt el azzal, hogy visszasírja a múltat, és a „zsúfolt templomok” láttán túl sokáig ringatta magát illúziókban a tényleges pasztorális helyzetet illetően. Egyáltalán, a hivalkodó egyházi intézményeknek és költséges szervezeteknek ko- rántsincs akkora jelentőségük, (lásd Ausztria, az NSZK stb. példáját), mint amekkorát régebben tulajdonítottunk nekik. Jelenleg (1975) Magyarországon a megszületett gyermekek 60,5%-át katolikusnak keresztelik meg, az elhunytak 60,9%-át katolikus szertartás szerint temetik el, és a házasságok 37,3%-át katolikus pap előtt kötik.11 E számok azt mutatják, hogy a vázolt értelemben vett evangelizációnak — éppúgy, mint rég —, ma is nagy esélyei és lehetőségei vannak. Az evangelizáció a meglévő közösségekben történik, de feladatát csak akkor töltheti be, ha olyan csoportok valósítják meg, amelyekben tapasztalhatóan működik Isten Lelke a közösség hitében és szeretetében. Az ilyen csoportoknak erős kisugárzásuk van, létükkel és lojalitásukkal pedig rácáfolnak mind a marxista valláskritikára, mind arra a fenntartásra, amely állami és egyházi körökben megnyilvánul irántuk. (A „Concilium" folyóirat 1978 áprilisi számában megjelent írást Endreffy Zoltán fordította magyarra.) Jegyzetek: 1. Hivatalos statisztikák szerint Európában Magyarországon a legmagasabb a papságtól megválók arányszáma. Magyarországot csak Brazília múlja felül e tekintetben. Vö. £. Colagiovanni, Crisi vere e false nel ruolo del prete (Roma 1973); Nyíri T. Come vive il clero magiaro: CSEO-documentazione 7 (1973) 91—98. — Nyíri T. Godsdienstigkeit en ateisme in Hongarije; enkele aspecten: Wending 32 (1977) 39—50. — 2. Vö. £. Bartsch etc., Verkündigung. Pastorale. Handreichungen für den pastoralen Dienst (Mainz 1970) 9. —• 3. Ep C, 96. — 4. Origenész, C. Celsum III, 50 (Sour, chrét. N° 136, 118—120) — 5. Dial, c. Tryphone J. VIII, 2; VIII, 1 (PG 6,492) id. a Bibliothek d. Kirchenvater 33 (Kempten 1917) 11—13 alapján. — 6. Elegendő Justinusra, Quadratusra, Tatianusra, Cypriánra utalni. — 7. Szennay A.—Tomka £., Egyházi kisközösségek. Teológia 1977/2. 118—123, itt 121. További értékes szempontokat köszönhet a szerző Tomka Ferencnek. —8. Vö. J. Müller, Gemeinde als Lerngemeinschaft: H. Erhörter etc., Prophetische Diakonie (Bécs 1977) 139—146. — 9, Csanád B., A katolikus vallásosság mérése hazánkban; Vigilia 41 (1976) 294—303, itt 299. 79 Minthogy az evangéliumi élet béke és öröm az Isten Lelkében, — a kereszténységet nem értheti meg más, csak az, aki az életében is kipróbálta. Marella bíboros
