Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - "Krisztus követségében járunk" (2Kor 5,20) (A bp-i Szent Imre Plébánia munkaközössége)
TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK „KRISZTUS KÖVETSÉGÉBEN JÁRUNK” (2KOR 5,20) A 2. Vatikáni zsinaton, a „Gaudium et spes" lelkipásztori konstitúció IV. fejezetében az Egyház megfogalmazza, hogy hogyan is gondolja hivatásának kibontakoztatását a humánum síkján, hogyan fejleszthető a kölcsönös érintkezés és segítségnyújtás mindabban, ami valamiképpen az egyház és a világ közös területe. Három kérdés köré csoportosítja mondanivalóját: Milyen segítséget igyekszik nyújtani az egyház — 1. az egyénnek, 2. a társadalomnak és — 3. az emberi tevékenységnek. Mielőtt rátérnénk egyházközségünk ilyenirányú tevékenységének ismertetésére, röviden össze kell foglalnunk a konstitúció tanítását, ami ihletője tevékenységünknek. — A mai ember úton van személyiségének mind teljesebb kibontakoztatása, valamint jogainak egyre teljesebb felismerése és biztosítása felé. Az egyház arra kapott megbízást, hogy az ember számára feltárja létének értelmét. Az egyház jól tudja, hogy csak az Isten, akinek ő maga is szolgál, képes kielégíteni a szív legmélyebb vágyait, mert ez a szív földi táplálékokkal sohasem telhet el. Az ember lénye legmélyén sohasem válik teljesen közömbössé a vallás problémájával szemben, mert keresi, mi az értelme életének, tevékenységének és halálának. Ezekre a feleletet Krisztus evangéliumában találjuk meg. Nincs az a törvény, amely az ember személyi méltóságát és szabadságát annyira biztosítaná, mint az evangélium, mely közli és hirdeti Isten gyermekeinek szabadságát, s minden változatban elutasítja a szolgaságot, szentül tiszteli a lelkiismeret méltóságát és döntési szabadságát. Az evangélium lankadatlanul figyelmeztet, hogy minden emberi tehetséget Isten szolgálatára és az emberek javára kell kamatoztatni, s végül mindenkit mindenkinek a szeretetébe ajánl. A nagy emberi család egységét az egyház is munkálni akarja. Krisztus olyan célt tűzött az egyház elé, hogy az emberek közösségét az isteni törvény szerint építse és szilárdítsa. Az egyház elismeri mindazt a jót, ami korunk társadalmi mozgalmaiban jelentkezik, különösen az egység felé való fejlődést, az egészséges szocializálódás és a társadalmi, meg gazdasági összefogás folyamatát. Az egység előmozdítása hozzátartozik az egyház legsajátosabb küldetéséhez. E gondolatok kiemelése után nézzük meg, hogyan próbálja a mi egyházközségünk ezeket az alapelveket a valóságban — mint „kis egyház" — megélni. — Milyen segítséget igyekszik nyújtani egyházközségünk az egyénnek? Az egyházközségi Caritas munkatársainak beszámolóiból közöljük a következő részleteket. Megérezhetjük belőle egyrészt, hogy milyen módon nyújthatunk segítséget a nehéz körülmények között élő, sokszor a szeretet melegét teljesen nélkülöző embertársaknak, másrészt pedig, hogy a megélt hit által gyarapodik erkölcsi tőkéje híveinknek. A SZERETET BOLDOGÍT! Kellemes tavaszi estén mentem hazafelé, amikor szomorú látványban volt részem. G-ék háza előtt mentők, rendőrség. Szóval: a szokásos! A kb. félévenkénti beszállítás a Hárs-hegyre! G-ék évek óta gondozottaink. A mama több mint 70 éves, súlyos érelmeszesedéssel. A lánya 44 éves, születésétől kezdve elmebeteg. Szegények, magányosak, tehetetlenek, — és a környék rémei. — Ezen az estén is sürgősen be kellett szállíttatni őket. örült a karhatalom, amikor segítségükre voltam a csomagolásban, öltözködésben. így simán ment... Mintha a szeretet szólítására az elmegyógyintézetbe való bevonulás is elviselhetőbb lenne! Elvitték mindkettőjüket. Ott maradt az üres lakás, — és a Tanácstól elhozott munka. Bedolgozás. Ez nem volt más, mint „csupán” 5000 db diafilm-keret, amit három napon belül összeszerelve (széleit lecsiszolva, párokba illesztve, meghatározott kötegekbe csomagolva) kellett leszállítani a Tanácsnak, mert ellenkező esetben újabb munkára nem számíthattak. Lakásomra vittem a cementes zsákokban tárolt hatalmas mennyiségű keretet. És mikor halomba ömlesztve ott állt szobám közepén, jóízűt mosolyogtam: „kicsi halom vagy te ahhoz, hogy el ne hordjon a szeretet! — Telefonáltam egy egyetemistának, ő tovább másik kettőnek, azok ismét tovább, — és 24 órán belül a nagy halom dia-keret mellett még 14 51
