Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Az emberi haladás szolgálatában (Az Osztrák Kat. Felnőttképzés munkafüzetéből. 1978/1. részletek)
lehetősége van? Vállalni tudja-e a felelősséget mindezért? A megvalósítás erkölcsi kérdését azonban nem a technikai igény, a jövedelmezőség vagy éppen a hatalmi versengés területén döntik el. A kérdés etikai jellege megkívánja, hogy a dolgok megvalósíthatóságát többé ne tekintsük személytelenül. A megvalósíthatóságnak „dologszerű" jellegét, technikai műveletét az emberi cselekvés, a közösségi együttcselekvés szintjére kell emelnünk. Akik gazdaságilag akarják biztosítani terveiket, azokra jellemző a „rövidlátás", amivel csak pillanatnyi igényeket akarják kielégíteni és nem törődnek tetteik jövőbeli kihatásaival. A technikai lehetőségek önző kihasználása pedig könnyen végzetes lehet gyermekeink jövője számára. Ezért a lelkipásztorok kötelessége, hogy a legegyszerűbb vállalkozásaikban is észre vétessék az erkölcsi felelősséget, azt az erkölcsi elkötelezettséget, amit egyénileg és közösségileg is a jövő nemzedék életéért vállalhatnak. Nap-nap után egyéntől egyénig terjedően formálódik a közvélemény, amiben egy egyházi hírközlésnek és igehirdetésnek éppen olyan szerep jut, mint a tömegkommunikáció többi eszközeinek. Az atomenergia problémája például már környezetszennyeződésünk csökkentésénél kezdődik. Ne sajnáljuk a fáradságot és vállaljuk a többletmunkát otthonunk, üzemrészlegünk és egyéb hatáskörünkbe eső területek tisztántartására. Erkölcsi magatartásunkat az idők során környezetünk is átveszi és így mindjobban szélesítjük a jövő életéről való gondoskodást, azt, ami korunk mind sürgetőbb feladata. Részletek az Osztrák Katolikus Felnőttképzés munkafüzetéből: Alternativen 1978/1. A keresztény életfelfogás a lét tisztán humanista értelmezésétől nem csupán valami „többlettel" különbözik, amit egyszerűen hozzá lehet tenni a humánumhoz. A „tipikusan keresztényi” az emberiben találja meg inkarnációját, konkrét alakját. A kettő közti különbség az inspiráltságban és a perspektívában van, abban, ahogy a humanitást megvalósítjuk a világban. Inspiráltságon azt a hajtóerőt, motivációt értjük, amely a názáreti Jézusba vetett hitünkből fakad. Perspektívának pedig a hívőknek azt a törekvését és meggyőződését nevezzük, hogy hiszik és remélik: amikor a humánumot valósítják meg, azzal az üdvösséget is elősegítik. Mert minden emberi az üdvösség szimbóluma és egyben már a valósága is. Ezért a keresztényit nem lehet elválasztani az emberitől, de nem is lehet másként kifejezni és megvalósítani, mint csak ebben az emberiben. Ha megpróbáljuk e folyamatot szavakba foglalni, akkor ezt legjobban az evangélium képeivel tehetjük: Tűz amely tisztít és átizzít, -só, ami ízt ad az ételnek, -kovász, amely a tésztát és a kenyeret áthatja. Röviden szólva: A konkrét keresztény lét olyasvalami, ami belülről fakadóan, a legmélyebb lényegéből hatja át és formálja az emberit. Az igaz emberiesség keresés és próbálkozás arra, hogy azt az igazán emberit valósítsuk meg, amit Jézus Krisztus inspirál. Ezt a humánumot abba a távlatba kell beállítanunk, amelyben a világ és az ember beteljesedik Jézus Krisztusban. A keresztény létértelmezés tehát olyan életszemlélet, amely alapvető magyarázatot ad az emberi lét központi kérdéseiről: végső üdvösségünkről és mindarról, ami erre a világra vonatkozik, amelyben élünk. Gisbert Greshake Krisztust veszélyes embernek tartották, mert tüzet akart bocsátani a földre. Biztonság okából ezért megölték. Kovász akart lenni, aki átformálja a világot. Tanítványainak is sokat kellett kockáztatniok, mert a lélek élete fontosabb volt nekik, mint a testé. Nem sokat törődtek jövőjükkel, nyugdíjukkal, nem volt életbiztosításuk. Istenben volt minden biztonságuk. Vonzották az embereket, mert béke és boldogság áradt belőlük, amikor a végtelen Isten iránti égő szeretetükről beszéltek. Azért is mentek utánuk, mert ők is vágyódtak a végtelen jó és irgalmas Isten után. — És a mai keresztények? Sohasem gyötrődtél amiatt, hogy a kereszténység így ellaposodott?! — De él még köztünk Krisztus, aki erőt ad, hogy mi is energiaforrásai legyünk a világnak. Próbáljuk meg komolyan venni keresztény küldetésünket! Herbert Madinger 50
