Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Az emberi haladás szolgálatában (Az Osztrák Kat. Felnőttképzés munkafüzetéből. 1978/1. részletek)
amely az új keresztény életstílus kialakítására irányul, és kifejezi a jelen és a jövő iránti felelősséget... Az Egyházi Tanács azzal a kéréssel fordul a részegyházakhoz, hogy tagjait böjti nap megtartására szólítsa fel. Ez a nap szimbolikus, de egyben reális előgyakoriata az olyan önzetlenebb közösségi életformának, amelyben a szegények, az elmaradottak, a hátrányban lévők joga kerül első helyre mind a személyes, mind a nyilvános életben. Mit jelent ez az „új életstílus?” — Ez az új életstílus „más”, lesz, mert felelősségteljesebb igénnyel lép fel. Azt kívánja, hogy „másként” bánjunk a pénzzel, a természettel, az idővel és az emberekkel. — De kinek ártok, ha megmaradok a régi kerékvágásban? — tehetik fel többen a kérdést. Válaszul a fenti munkacsoport egy rövid összefoglalást adott ki az „új életmód" tudatos kialakítására az alábbi gondolatkörök szerint: A szívünk elnehezedett? — A szorongásról és a bizalomról; A szükséghelyzetben lévő világ-, a szegénység és a gazdagság kiáltó ellentétéről; Hollandia, mint fejlődésben lévő ország: a szociális igazságosságról; — A munka nemesít? A munka helyes értékeléséről; Mi a helyes értéksorrend? — Az idő és a pénz jó felhasználásáról; Mi köze életünknek a politikához? — Az új életstílus és a politikai cselekvés kapcsolata. Ezekhez a kérdésekhez példákat és előgyakorlatokat is csatoltak. A plébániai közösségek egyes tagjait felszólítják az „autómentes vasárnapok” és a „húsnélküli napok” bevezetésére. Ilyen javaslatok is olvashatók: Tedd félre egy hónapra tévékészülékedet! — Tegyél viszonzást nem váró szolgálatokat! — Gyakorlati példaként bemutattak néhány olyan csoportot, akik megvalósították a heti egyszeri teljes böjtöt, és az így megtakarított összeget a világ éhezőinek segítségére gyűjtik össze. Egyes családok minden új darab vásárlásánál vagy különféle szórakozásnál ugyanannyi összeget tesznek félre egy-egy meghirdetett jószándékra. Egyik család anyagi támogatással fogadott örökbe egy vietnámi árva gyereket. Minden hónapban folyósítják azt az összeget, amit a családtagok egyénileg takarítottak meg. — Elhangzottak olyan megjegyzések, hogy ilyen próbálkozásokkal nem lehet egy társadalmi struktúrát átalakítani. Ez igaz is. Ezeknek a kezdeményezéseknek azonban az a jelentősége, hogy elősegíti az érzelmi bázis átalakulását, ami nélkülözhetetlen egy jóléti társadalom belső átformálódásához. Életterünk. A mai ember életterét állandó veszély fenyegeti. Nem a természet csapásaitól félünk, hanem inkább attól a technikától, aminek szolgálnia kellene az embert... A gazdaságosság és a legnagyobb jövedelmezőség elve ma már nem alkalmazható fenntartás nélkül. Úgy tűnik, hogy az ökonómia — a gazdaságosság eljutott az ökológia — az élettér fenntartása határához. Válságban vagyunk, mert életterünkben már semmi sem biztonságos. Ha a világ gazdasági rendszere továbbra is így eltolódik, mindjobban meginog biztonságunk és a krízis közvetlenül veszélyeztet. A közgazdászok azt remélik, hogy a világgazdaság a jövőben korlátozottabban növekedik, viszont a fenyegető válság elkerülésére komolyabb megfontolásokat végeznek. A megfontolás itt azt jelenti, hogy olyan értékek felé tájékozódnak, amelyek segíthetik az emberi magatartás megváltozását. Életünket egyre inkább a minőségi szempontok szerint kell értékelni, a pénz önmagában nem lehet elegendő az emberhez méltó élethez. Erich Fromm azt mondja, hogy a keresett új értékekre csak akkor találunk rá, ha kilépünk a „birtoklási” gondolkodásból és áttérünk az emberi „létben való" gondolkodásra. Ez az áthangolás csak képzéssel történhet, az egész embert érintő problémák széles körű megvitatásával. A keresztény képzés feladata, hogy segítséget nyújtson a társadalmi törekvések felismeréséhez és megvalósításához. A keresztények vegyenek részt a helyi vagy szélesebb körű gazdasági kérdések megoldásában. Például, miként lehetne megszüntetni a szellemi igényeket lecsökkentő ingázást, — hogyan segítsük az új gazdasági központok kialakítását, a vidékiek otthoni életlehetőségét. A keresztény közösségekben is egyre több kérdés vetődik fel környezetükkel kapcsolatban. Ezért szükséges olyan képzés, ami tevékeny részvételt biztosít minden kereszténynek. Az atomenergia mindennapos kifejezés, — amit technikai, gazdasági értelemben használunk, —• pedig egyre fontosabb lesz társadalmi erkölcsi vonatkozása. Bernhard Stoeckle, a freiburgi erkölcsteológus azt kívánja, hogy az atomenergia kérdését az erkölcsi kötelezettség területén is megfogalmazzuk. A technikai megvalósíthatóság döntő ismertetőjele az emberi vállalkozásainknak. Sokaknak a „meg tudom tenni!” kijelentés már kifejezett erkölcsi utasítást jelent, és ezért a dolgok megvalósításának sikerével mérik életük értékét. A megvalósíthatóságot emelték erkölcsi normává, ami viszont feltétel nélküli kötelezettséget is jelent. Ez a felfogás érvényesül nagy ügyeknél is, például az atomenergia területén. Ezzel szemben egyre gyakrabban felmerül az a súlyos kérdés: Szabad-e végrehajtani mindazt, amire az embernek 49
