Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Bozóky Mária: "Kereszténynek lenni... annyi, mint embernek lenni"

„KERESZTÉNYNEK LENNI... ANNYI, MINT EMBERNEK LENNI” „...az Istennel való kapcsolatunk, az új, a másokért való élet —, a Jézus életében való részvétel” (Entwurf einer Arbeit, 1944.) Dietrich Bonhoefier — noha élete delén (s egyben vége felé) úgy ítélte meg, hogy: „Szel­lemi létünk torzó marad” (Widerstand und Ergebung, E. Bethge, München, 1952.) — kétféle módon, mint ember s mint teológus is, jelzőoszlopként áll előttünk. Azokhoz a nagy keresz­tény személyiségekhez tartozik, akiknek sikerült életüket összehangolniok eszméikkel, elkép­zeléseikkel, kutatásaikkal, hitükkel, mégpedig a kor követelményei és fettételei között. Mind­az, amit Bonhoeffer ebben a válságos, szenvedéses „összehangolásban” megtalált és meg­hirdetett, a sajátos „bonhoefferi" megoldásokat meghaladó szintézisben ragyog ma előt­tünk: az akarat és fegyelem, a tervezések és állandó tettrekészség, a megfontolások és tántoríthatatlan előrelendülés szintézise ez. Ma, amikor a második világháborúnak, — ha nem is történelmi, de egyénileg átélt — emlékei és borzalmai a kollektív életösztön segítségével lassanként halványodnak s új kor, új korszakok felgyorsuló menetében élünk, nem feledkezhetünk el ilyen példaképről. Bonhoeffer élete meglepetést tartogat számunkra. Először talán gyanakodva fogadjuk, hogy miféle „kilépést”, felszabadulást, tágasságot vívott ki magának ez a sváb-porosz családból származó intellektuel, ifjú tudós és lelkipásztor, aki néhány évvel a második világháború kitörése előtt, a klasszikus polgári jómód kellős közepette kezdte meg műkö­dését. Bonhoeffer, a modern teológia és az ökumenizmus egyik protestáns úttörője, 1906. február 4-én Breslau-ban, jómódú nagypolgári környezetbe született bele. Családjának nem egy tagja később, ellentétes politikai felfogása ellenére is, tekintélyes pozíciót töltött be a hitleri Németország társadalmában. Apját, Kari Bonhoeffer berlini ideggyógyász-professzort, 75. születésnapján akkor tüntetik ki 1943-ban a Goethe-éremmel, amikor egy hétre rá vejét letartóztatják. Bonhoeffer ikernővére, Sabine és zsidószórmazású férje, Gerhard Liebholz, 1938-ban Angliába menekülnek. Bonhoeffer anyai nagybátyja, Paul v. Hase al­tábornagy, Berlin város-parancsnoka, 1944. július 30-án még meglátogathatja unokaöccsét a tegeli katonai börtönben, de egy évre rá őt is kivégzik a júliusi hitlerellenes merénylet után. Dietrich bátyját, Klaus Bonhoeffer jogtanácsost, 1945. április 23-án sógorával, Rüdi­ger Schleicherrel együtt agyonlövik. Másik sógorával, Hans v. Dohnanyival ugyanaznap végeztek a nácik, mint Dietrich Bonhoefferrel, de Sachsenhausenben. Legjobb hűséges ba­rátja, dr. Eberhard Bethge, — később a berlini Humboldt Egyetem tanára, a glasgowi egye­tem díszdoktora — csak annak köszönhette életbenmaradását, hogy májusra kitűzött peré­nek tárgyalásával még vártak a végperceit élő hitleri birodalomban. Boenhoeffer családját a húszas évek kezdetén nem érintették különösebben azok az okok és aggályok, amelyek a „versaillesi” Németországot gúzsba kötötték és az eseményeket a veszedelmes és tragikus „kibontakozás" felé sodorták. Bonhoeffernek még megadatott az a szerencse, hogy semmiféle beszűkítő, látókörét korlátozó hatás, sőt maga a politikai elége­detlenség sem érintette eleinte közelről. Védett helyzetben, szerencsés sorsfordulatok köze­pette készülhetett teológiai pályára és gyarapíthatta széles körű ismereteit. Eszmerend­szere olyan szellemi atmoszférában fogant meg, mely később magátólértetődően váltott át tettekre, és tudatos magatartására később soha, egyetlen pillanatban sem cáfolt rá. S ha a tegeli börtönben nem minden keserűség nélkül is írta le a fent idézett gondolatot, misze- r'_nt "Szellemi létünk torzó marad (...), hiszen hol marad a gyűjtés, feldolgozás és kifej­tés? ^ — Bonhoeffer élete mégis megrendítően és hitelesen gazdag és egész. Már a felkészülés éveiben, legelső tanulmányaitól kezdve, Bonhoeffer eszmevilágában központúlag érlelődik az una sanda (ecclesia) fogalma és valósága —, mindaddig, míg egyre inkább helyet nem ad a tettekre átváltott, mindent átfogó Krisztus-központiságnak. Az una sanda fogalmában és jelentésében találja meg az összefüggéseket és a következ­tetések teljességét: ezzel méri össze a történelem eseményeit és aktualitásait, saját cél­kitűzéseit és egész társadalomszemléletét, végül ez az összevetés, illetve meggyőződés acélozza meg kemény próbákat kiálló emberi magatartását. Pályáját kezdettől fogva mérhetetlenül sokféle tevékenység tölti ki, szinte képtelenség megvonni a határt, mikor és hol vált át a hivatására mind alaposabban felkészülő, első lelkipásztori feladatait is lelkesen végző ifjú korszaka, a máris tekintélyes, tudományos címet viselő teológus korszakára (huszonkétéves korában habilitálják a berlini teológián) s 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom