Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 1. szám - TÁVLATOK - Cselényi István Gábor: Üdvösség és emberség

két, amelyben nemcsak az üdvösség-üzenetnek az emberiség mai problémáira való ráhangolódásáról olvashatunk, mint az újjászülető teológia nagy feladatáról, hanem arról is, mi következik ebből a szemléletváltozásból a vallási nevelésre vonatkozóan.

A mai ember élethelyzetének figyelembevétele erkölcsi nevelést, felelősségre-ébresztést követel. Meg kell próbálnunk pedagógiailag következetesen végigvinni ezt az elvet már a legkisebb gyermekkortól. A gyermekeket fogékonyakká kell tennünk arra, hogy túllépjenek a mitikus Isten-ember kapcsolaton: a jutalmazás-büntetés körén, tudják értéknek elfogadni azt is, amit „ingyen" tesznek: a segítségadást, a meglévőn való túllátást is. így az emberek felé való fokozatos megnyílás a nem-tapasztalati létalapokra, végül Istenre, az üdvösség távlatára való rányílás is lesz.

Fontos lélektani mozzanatra is figyelmeztet itt a cikk. Hitre csak a megélt hit révén lehet valakit elvezetni. S ez nemcsak a papra, a hitoktatóra áll. A gyermek szülei hitén keresztül szűri át a hit alapjait, így az üdvösségre irányultságot is. Amennyire megköveteljük tehát a hitet a keresztség felvételénél (gyermekkeresztség esetén a szülőkét), ugyanígy a hit személyes elmélyülése sem képzelhető el másként, csak úgy, ha a szülők, majd a hivő közösség hit-élménye áll a háttérben.

A növekvő gyermekhez végül is az üdvösség üzenete leghitelesebben a tettekben megélt együttes hit „szociológiai” közegén át érkezik el. így nemcsak Troeltsch (idézett) szava igaz (a túlvilág az evilág ereje), hanem fordítottja is: az emberség napi megtapasztalása túlmutat önmagán, különösen a hiteles szeretetközösség felsokszorozó hatása nyomán hitre ébreszt vagy felerősíti a már meglévő csírákat, az elkezdődő Élet jelévé lesz.

Cselényi István Gábor

Az érett ember jellemvonásait a következőkben foglalhatjuk össze:

— A valóságot jól megragadja és helyesen alkalmazkodik hozzá;

— önmagát és másokat olyannak fogadja el, mint amilyenek;

— Belső önkéntességével megőrzi lelki szabadságát, ezért magatartása sohasem kényszeredett, hanem képes az előítéletek legyőzésére.

— Nem önző, nem egocentrikus, ezért tud a mások problémáiba belehelyezkedni;

— Jellemző rá az oldott magatartás, a megélt bensőségesség, és a sajátos cselekvési mód, amit megfelelő kritikai érzékkel kísér;

— Érzéke van a metafizikai valóság megtapasztalására, a közösségi életre, és a megfelelő emberi kapcsolatok felvételére;

— Fejlett szociális érzéke van, és világosan megkülönbözteti a jót és a rosszat erkölcsi életében.

— Van megfelelő humorérzéke is a nehéz helyzetek áthidalására, — alkotó egyéniség, de ugyanakkor tudatában van további fejlődése szükségességének.

Abraham H. Maslow, pszichológus

Minden ember egyedülálló értéke nevében .. . ezt az üzenetet az emberhez intézem. Minden emberhez, bárhol dolgozik, alkot, szenved, küzd, vétkezik, szeret, gyűlöl, kételkedik. Bárhol él és hal. Hozzátok intézem ma az Isten születésének teljes igazságával, az Ö üzenetét... Fogadjátok el az emberről szóló nagy igazságot! Fogadjátok el a teljes igazságot, amelyet karácsony éjszakáján hirdettek ki! Fogadjátok el az embernek ezt a dimenzióját... fogadjátok el a titkot, amelyben minden ember él, mióta Krisztus megszületett. Tiszteljétek ezt a misztériumot. Hagyjátok, hogy ez a titok hasson minden emberben ... Ebben a misztériumban van az emberiség ereje. Az az erő, amely kiárad mindarra, ami emberi. Ne nehezítsétek meg ezt a kiáradást ... Mindaz, ami emberi, ebből az erőből növekszik. Nélküle elvész, tönkre megy.

II. János Pál pápa (karácsonyi beszédéből)

28