Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Wojtyla, Karol: Az emberi személy önmeghatározása
KÖRKÉP Karol Wojtyla AZ EMBERI SZEMÉLY ÖNMEGHATÁROZÁSA Wojtyla Károly bíboros — az 1978. októberben megválasztott II. János Pál pápa — 1974- ben, Aquinói Szent Tamás halálának 700. évfordulóján tartott előadásának nyomtatásban közzétett szövegét így vezeti be: „Ezzel az írással az a szándékom, hogy kiemeljek néhány — úgy gondolom — kulcsfontosságú kérdést az emberi személy megfogalmazásában, és Így tegyem teljesebbé Szent Tamás felfogását a modern gondolkodás különböző irányaival, különösen a fenomenológia módszerével. Kiindulópontul vettem azt a vitát, amit könyvemnek, A Cselekvő Személy-nek a megjelenése váltott ki a lengyel katolikus filozófusok között." — A párbeszéd 1970 decemberében kezdődött, majd körülbelül húsz különböző Írott kommentárban és cikkben folytatódott, amelyek az „Analecta Cracoviensia"-ban, a Lengyel Teológus Társaság évkönyvében jelentek meg 1973-ban. Egyesek a hangsúlyt a személy szemléletének gyakorlati, lelkipásztori vonatkozására helyezték és a modern pedagógia és lélekgyógyászat területén összegezték. A lublini filozófusokat, a szenttamási szemlélet újabb módszertani bemutatása érdekelte —, az a kísérlet, hogy Szent Tamás gondolatait mai nyelven fejezzék ki. A krakkói gondolkodók viszont a fenomenológia, az emberi személy módszertani leírása alapján vizsgálják a kérdést. Wojtyla kardinális a jubiláris Szent Tamás-Kongresszuson A Cselekvő Személy című könyvének a lényegi mondanivalóját adta elő, amit némi rövidítéssel ismertetünk (San Tommaso d'Aquino ne! suo VII. Centenario. Congresso Internazionale (Roma 1974) plenáris üléseinek gyűjteményéből). SZ. M. A 2. Vatikáni zsinatnak a „Gaudium et Spes" lelkipásztori konstituciójában többek között ezt olvassuk: „Az ember az egyetlen olyan teremtmény a földön, akit Isten önma- gáértakart (és nem egy másik teremtmény miatt), és ez az ember csak akkor ta I á I - hat teljesen önmagára, ha őszintén ajándékul adja önmagát (24.). A Zsinat dokumentumának ezek a szavai tömören foglalják össze a keresztény antropológia hagyományait és kutatásait a kinyilatkoztatás fényében. Aquinói Szent Tamásnak az emberről adott felfogása mélyen belegyökerezik a hagyományba és ugyanakkor mindig nyitott marad az emberi gondolkodás további erőfeszítésére, hogy azt különböző oldalról kibontakoztassa. Szent Tamás személyfogalmát korunkban tovább fejlesztették és ezzel megalapozták reális jellegét. A 2. Vatikáni zsinat dokumentumának imént idézett részletéből kitűnik, hogy a hangsúlyt első- helyen az értékelés szempontjára helyezi: az emberi személyt emeli ki, aki — mint ilyen — sajátos értéket képvisel, és következményeként ajándékul adhatja önmagát. Az emberi személy értékelését olyan személyiség-ontológia sugallta, ami szorosan kapcsolódik az ember önmegvalósulásához, ahhoz, amiről itt szólni akarok. Más szavakkal, ha teljesen hűségesek akarunk maradni az emberi személy azon fogalmához, amit a Gaudium et Spes konstitució megadott, akkor át kell tekintenünk az önmeghatározás személyi f e I é p í t e 11 s é g é t. Ha megvizsgáljuk az önelhatározás (ami egyben önmeghatározást is jelent) személyes felépítését, akkor előbb az átfogó emberi tapasztalást kell szemügyre vennünk. Az emberi tapasztalatot nem tekintjük csupán jelenségnek —, fenomenológikusan — mert megközelítése olyan ismeretelméleten alapszik, ami a megismerést alapvetőleg érzékelő és értelmi tevékenységre osztja, és ennek megfelelően érzéki és fogalmi tartalomra különíti. A megismerő tevékenységek és a megfelelő tartalmuk különbözősége nyilvánvaló, ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy az emberi megismerés nem csupán összehangolt tevékenység, hanem szerves egységet alkot. A megismerés első és alapvető szakasza a tapasztalás, aminek nem csupán érzéki, hanem értelmi eleme is van. Ezért mondhatjuk, hogy az emberi tapasztalás 29
