Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kéri Jolán: ... akik valóban "a Lélekből születtek"
Isten lelkének karizmáit hordozzák.” A III. század közepén írott „Didascalia Apostolorum”: „az asszonyi szállásokon végzett munkán kívül is szükségünk van női diakónusokra.” E kezdetek után azonban már hamarosan jelentkezett a nyugati egyházban az ellenállás a nők diakóniai tevékenysége ellen. És az arisztotelianus tomista tanok még racionálisan is indokolni látszottak a keleti szerzetességből származó félelmet a nőktől, és nőellenességet. A XII. századtól kezdve pedig ez a magatartás a nők elleni módszeres harccá terebélyesedett, ami aztán a hírhedt boszorkányperekben tombolta ki magát. Csak a protestantizmus és a felvilágosodás tisztította meg némileg a légkört — állapítja meg Oda Hagemeyer. Az újabb kutatások megállapították, hogy a férfi és nő mindenkor teljes egészében birtokában van a teljes emberi természetnek. Ez azt jelenti: a férfi elsősorban a férfi potenciák birtokosa, egyidejűleg azonban női tulajdonságokkal is fel van szerelve, éppen úgy, mint ahogy a nő teljes érettségének állapotában lényeges férfi vonások hordozója. Ezt egyébként már a Talmud is felismerte, amikor egy rabbinak ezeket a szavakat adja szájába: „Az olyan alkat, amelyben a férfi és női jel egyaránt nincs meg, nem tökéletes. A szent, az áldott csak ott üti fel tanyáját, ahol a két elv tökéletesen egyesül...” Mi tehát a teendő? — veti fel a kérdést a tanulmány írója. Mindegyikünknek személyes feladata, hogy a maga életén keresztül megteremtse az új emberi eszményképet. Persze az államnak éppúgy, mint az egyháznak el kell ismernie a nők fenntartás nélküli egyenértékűségét és egyenjogúságát. De aztán a nőknek különlegesen is feladatuk, hogy az egyetemes társadalmi és egyházi életben sajátos lényüket kibontakoztassák. Ezért örvendetes és helyeselendő, ha a nők többek között teológiai tanulmányokat is végeznek. Karl Rahner is rámutat, hogy a nőnek ma sokkal mélyebb teológiai ismeretre és az írással való közvetlenebb és elevenebb kapcsolatra van szüksége, mint a korábbi időkben. És az is elengedhetetlen, hogy a nők a keresztény hit ilyen elmélyült ismeretét egymás között kicseréljék. Persze nehéz általános érvényű megoldást találni, de az biztos, hogy a férfi és a nő mennél inkább elmélyül a maga sajátosságában és mennél inkább tökéletesíti azt, — de nem öncélúan a maga számára, hanem az eredendő kölcsönösség jegyében —, annál inkább lesznek képesek végső lényüket megvalósítani. A cikkíró végül fölveti a nők pappá szentelésének problémáját is, amely széles körű vita tárgya volt az utóbbi években. A római Hittani Kongregáció idevágó 1976-ban keletkezett nyilatkozata mellett hivatkozik Louis Bouyer „Nők és egyház” című könyvére, amelyben elveti a nők pappászentelésének lehetőségét, sürgeti viszont az ókeresztény diakónia intézményének fölértékelését és a nők diakóniai megbízatásának intézményesítését. És idézi Karl Rahner nagyon megszívlelendő szavait is ebben a kérdésben. Rahner szerint az egyház általános tudata még nem érte el azt a pontot, amikor alapvetően megváltozott volna a nők helyzete az egyházban, amikor már jogos lehetőségek támadtak volna számukra. A vitát a felmerülő problémákkal kapcsolatban éppen ezért folytatni kell. „Más szóval — mondja szó szerint Rahner — ha a nő az egyházban gyakorlatilag és intézményesen is megkapja azt a jelentőséget, amelyet valójában bírnia kellene, és amelyet a Hittani Kongregáció nyilatkozata is alapvetően elismer számára, amelyet azonban ténylegesen még nem birtokol, akkor majd megteremtődnek a feltételei annak is, hogy a fölmerült problémák megnyugtató megoldását megtaláljuk.” D. K. AKIK VALÓBAN „A LÉLEKBÖL SZÜLETTEK" Minden hivatásra és minden küldetésre áll Jézus szava: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket... (Jn 15,16), tehát a nők küldetésére is. Az ember feladata csupán annyi, hogy fölismerje és kövesse Krisztus hívását. Nézzük először, hogy milyen volt Jézus magatartása, mi volt az Isten elgondolása. Mikor Isten Gábor angyal által a megtestesülés hírét adja, először egy nő: a Szűzanya szerez tudomást erről. Aki másodszor a Szentlélek ihletésére megsejti ezt, ismét egy nő: Erzsébet. (Nem a pap Zakariás, és nem a jegyes Szent József!) Zakariás már kapott egy üzenetet Istentől, de úgy látszik a kételye miatt alkalmatlanná vált arra, hogy továbbra is neki szóljon Isten. József is kételkedett. Tehát Isten előtt nem számít az, hogy ki milyen hivatalt visel, fontosabb az, ki hogyan hisz. — Mikor Jézust a templomban bemutatják, az agg Simeon után ott van az öreg Anna próféta asszony. „Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálemben megváltásra vártak” (Lk 2,38). Jézus első csodáját Édesanyja, tehát női kívánságra tette. Jákob kútjánál félre190
