Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - KÖRKÉP - Cselényi István Gábor: Korunk kenethozó asszonyai
nissza, a szolgálattevő hivatására felszentelni az arra alkalmas nőket.12 — Az ősegyház diakonissza-intézményét felidézve megállapítja: „A diakonissza (amint a diakónus is!) nemcsak a pap alá rendelt segítőerő (lenne), hanem, akár közvetlenül a püspöknek alávetve, az egyház egyik legeredetibb feladatának hordozója". Elképzelése sokkal reálisabbnak tűnik, mint a „papnőség” lehetősége. Bármiként is alakul azonban a jövő e tekintetben, ennek az eszménynek diakónusi szentelés, felhatalmazás nélkül is mindenképpen helye van az egyházban: a nő „főszerepe" az egyházban csakis a gondoskodó, szorgoskodó szolgálat lehet. Számos nagyon is ősi, sok új, és bizonyára még sok-sok feltáratlan útja-módja, területe van tehát a női apostolkodásnak. Végül is apostolkodás lehet minden nő eqész élete, ha tudatában van női méltóságának, személyes értékeinek, s mindezt a szolgálattételben — hivatásán vagy az egyházon belüli tevékenységben, esetleg mindkettőben — bontakoztatja ki, Mártaként vagy Máriaként (vö. Lk 10,38kk). De azon a kérdésen túl, mit tehetnek maguk a nők az egyházért és az egyház szellemében, beszélhetünk a nők jelenlétének figyelembevételéről, mint lelkipásztori feladatról is. A „Teológia" fórumán vita zajlott az egyházközségben alkalmazást nyert nők helyzetéről: sokszor nem kapnak elég megbecsülést; félreértés, kritika övezi őket, nemegyszer elégtelen a díjazásuk is. Több hálát, elismerést érdemelnek a papság, az „egyháziak" részéről.13 Behatóbban kellene figyelembe venni az egyház „női oldalát” a lelki munkában is. Ha van életkorok szerinti pasztoráció (másként szólunk gyermekekhez, mint fiatalokhoz, felnőttekhez vagy idősebbekhez), sőt a szociológiai tényezők szerinti differenciálás is (másként adunk elő falusi, mint városi vagy nagyvárosi közösségben), jobban tekintetbe kellene vennünk azokat a különbségeket is, amit a férfiak és nők kettőssége teremt. Kétségtelen, vannak férfi templombajárók, de reálisan véve mégis csak több az asszony, lány, magára maradt idős hölgy a „gyakorlók" között. Ezt a tényt hangsúlyozottabban szem előtt kellene tartanunk, a prédikációban, a templom életének szervezésében, és nem utolsó sorban a nő-hivők tevékenységre-serkentésében. • • • Ami végezetül a nők papságának kérdését illeti, a pro és kontra elhangzó érvek azt sejtetik, hogy — ha a közeljövőben nem is — valamikor még elképzelhető e kérdés újraátqon- dolása. Ma mindenesetre a férfiak papsága az adottság. Ha a zsinat szellemében azt értjük az egyenjogúságon, hogy a férfinak is, a nőnek is a maga sajátos mivoltának, értékeinek megélésével kell teljesítenie hivatását, valóban az tűnik helyesebbnek, ha nem úay vetjük fel a kérdést: mit tehetnek a nők a pap „helyén” és helyett, hanem az kérdezzük, miben egész.thetik ki a szolgálati papság munkáiét, úgy hogy egyúttal lelki és kegyelmi adottságaikat, sajátságaikat is kiteljesítik? Erre a kérdésre pediq talán választ adtak azok a vázolt lehetőségek, amelyekben korunk hivő női a valamikori kenetvivő asszonyoknak szerepét viszik tovább: társtanúi a Feltámadottnak, szolgálják életükkel Krisztust és egyházát. leqyzetek: 1. Handbuch der Pastoraltheologia (HPT) 11/1. köt. 50. o. — 2. Lehotay Mária: Nők az egyházban, hazánkban. Teológia, 1972/3. 180. o. — 3. Johannes Gründel: Triebs- teueruna? München 1972. főleg 67 kk. — 4. nr.: A nő emberi méltósága: örök igazság vagy új felfedezés? Teológia, V. évf. 4. sz. 243kk. — 5. HPT 46. o. — 6. Leonard Swidler: Jesu Begegnung mit Frauen, Diakonia 1972/4. 229kk. — 7, A Hittani Kongregáció A nők papoá- szentelésének kérdéséről. — 8. Az emancipáció kérdéséről: Szt.: Dialoaizálni akarok az örök nőivel, Teológia 1973/1. 34. o. — Margaret Mead: A nő változó szerepe, túl a háztartáson, Mérleg 1972/2. 135 kk. — Maria Bührer: Emanzipation der Frau? Diakonia 1975. máj. 145 kk. — Sulyok Katalin: Nőnek születtem, Budapest Szépirodalmi 1973. — 9. nr.: i. m., a szocializációról: Buda Béla—Szilágyi Vilmos: Párválasztás, Budapest 1974. főleg 189. o. és Buda B.: A szexualitás modern elmélete, Budapest 1976. — 10. Keresztény ember a szocialista társadalomban, Ecclesia 1977. c. kötetben: Széli Margit: Keresztény nő a szocializmusban. 127 kk. — 11. Pacem in terris 63. — 12. HPT 49. o. — 13. Lehotay M.: i. m. és ehhez hozzászólás: 1973/1. 36. o. Cselényi István Gábor 188
