Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - KÖRKÉP - Cselényi István Gábor: Korunk kenethozó asszonyai
Mindehhez járult az a társadalmi munkamegosztás, s ennek alapján az a szemlélet, amely az ókori kultúráktól kezdődően a férfiban látta a vezető, irányító erőt, míg a nő szerepe a család életének bonyolítására, estleg az ápolói, gondozói, szolgálattevői munkakörökre terjedt ki. Egyes elmaradott országokban a nők már-már rabszolgának számítottak, az igavonó állatok szintjére szorultak. Mit mond a Szentírás? A nőkkel szemben alkalmazott mindenfajta megkülönböztetéssel kiáltó ellentétben áll a Szentírás tanítása. A bibliai emberkép alapját a Teremtés könyve adja meg: a férfi és a nő együtt valósítja meg Isten képmását (2,18). Ez a titok igazában véve csak az Újszövetség, csak a Szentháromság titka alapján vélik világossá. Korunk antropológiája pedig feltárja: abban, hogy férfiak vagy nők vagyunk, benne van a társ felé való nyitottság, az ember- társiság. Ebből következik közösségi mivoltunk, társadalom-épitő alkatunk. És ez a „másik” felé való nyitottságunk az Egészen-Más, Isten felé való nyitottságunk alapja is.s A teremtés-történet másik adata, az oldalborda-történet (Tér 2,23) jelentése már nem volt ilven egyértelmű a történelem folyamán. A zsidó, de a keresztény felfogás is, nem kis részben éppen ebben látta a nő bizonyos fokú másodrendűségének igazolását. Korunk eqzegézisének fényében azonban egészen más jelentést kap ez a történet: éppen a lényegbeli azonosság, egyenrangúság kifejezője, ami forradalmi igazság volt az ókori Keleten.5 Ez a kép Jézus korára sok tekintetben elrajzolódott a zsidóság körében. A korabeli Palesztinában a nők hátrányos helyzetben voltak mind közioai, mind vallási téren. A férfi lehetett poliqám, a nő nem; válni ugyancsak kizárólag a férfinak volt joga, a nőnek nem; a nők csak a templom előcsarnokában lehettek jelen, a Tórát, nem tanulhatták, hivatalos tanúk nem lehettek.6 Ebből a háttérből még szembetűnőbb Jézus magatartása a nőkkel, asszonyokkal szemben. Amit abban a korban rabbi nem tehetett meg, elbeszélget nővel, sőt szamaritánus nővel (Jn 4,27), nem tekinti „tisztátalannak” a vérfolyásban szenvedő asszonyt (Mt 9,20—22), Simon farizeus házában engedi, hogy hozzá járuljon, sőt megérintse bűnös nő (Lk 7,36—50). A hózasságtörő asszonnyal folytatott beszélgetésében egyenlő mércét állít fel a nő számára a férfival. Ezt teszi a válás kérdésének esetében is (pl. Mt 19,9). Magatartása, szavai egyértelműek: nem jogos semmiféle hátrányos megkülönböztetés a nőkkel szemben, evangéliuma az egyenjogúság meghirdetése is. Jézus korában még nem merült fel a kérdés, hogyan határozható meg közelebbről, milyen szerepet tölthet be a nő a világi vagy a vallási közösségen belül. De Mária és Márta története (Lk 10,38—42) arra utal, hogy a nőknek nemcsak a hagyománvos konyhai foglalatoskodás juthat osztályrészül, hanem szellemi elfoglaltság is. A Jézus körül formálódó úi vallási közösségben, a kialakulóban lévő egyházban pedig már nemcsak férfi-tanítványokat találunk, hanem asszonyok egész csoportját: Magdalai Máriát, Johannát (Kuza feleségét), Zsuzsannát s másokat (Lk 8,2—3), akik támogatják Jézust és követőit, amivel tudják. így indul útjára a nőknek az „eayházon belüli szerepe". Útjukat (a zsinat szerint is) elsőként maga Mária, Jézus anyja futia be. Az üdvtörténet csúcseseményének, a feltámadásnak is asszonyok — a kenetvivők — az első tanúi (Mt 28,7—10; Lk 24,9—10; Jn 20,11—18). Amikor az evangélisták — a korabeli felfogással dacolva — nők tanúskodását húzzák alá, nemcsak e történetek hitelességét erősítik, hanem körvonalazzák jövendő századok asszonyainak hivatását: át fogják adni a hitet gyermekeiknek, sok esetben hitet öntenek akár egyházi vezetőkbe is. Jézus édesanyja és más asszonyok ott állnak az apostolok mellett is. Pünkösdkor kiárad a Lélek a férfiakra, nőkre egyaránt (ApCsel 2,1; 1,14). Segítenek nők az apostoloknak az igehirdetésben, Jézus tanításának terjesztésében is (vö. Róm 16,3—12; Fii 4,3), Szent Pál némelyiküket meg is nevezi (pl. Priscilla, Lidia, Főbe), sőt munkatársainak tekinti őket.7 A helyzet megváltozása A már jelzett történelmi okok miatt a nők háttérbe szorításának megszüntetése korunkra maradt. Az elmaradott népek, elnyomott rétegek felemelkedési mozgalmával párhuzamosan megindult a küzdelem a „női emancipációért", a nőknek a hátrányos helyzetből való fel- szabadulásáért, a férfiakkal való egyenjogúságáért. A mozgalom előbb arra irányult, hogy csökkentse a nőkre jutó biológiai, szociális terheket, a munkában és a közéletben egyenlő jogokat érjenek el a férfiakkal, majd a hagyományosan férfi-hivatásoknak nőkkel való betöltése lett a cél (orvos, mérnök, vezetői beosztások).8 Az egyenjogúság megalapozásában sokat segített a természettudományos fejlődés is. 185
