Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - KÖRKÉP - Bozóky Éva: A nők a történelem útjain
szinte teljesen női pályák lettek vagy útban vannak az ,.elnőiesedés” felé (tanár, könyvtáros, orvos, gyógyszerész, jogász). A „gyes” bevezetése óta apró gyermekeiket otthon nevelhetik, a családvédelmi rendelkezések értelmében táppénzes állományban maradhatnak beteg gyermekeik mellett (sajnos a beteg öregek mellett nem, de reméljük, hogy ez is átmeneti jelenség); gyermekeik számához mérten anyai pótszabadság illeti meg őket. Családi életükben anyagilag függetlenek. A mai nő aligha cserélne dédanyjával. Könnyebbé vált az élete, de korántsem felhőtlenné. • • • Az emberiség óriási erőfeszítéssel, küszködve vágja át magát a történelem drótakadályain, remélve, hogy a következő fordulóban idilli tájakra jut, s aztán mindig új bajokkal és nehézségekkel találja szemközt magát. — Az ipari civilizáció jelenlegi stádiumában, az életmód komfortjának korábban elképzelhetetlen színvonala mellett az elidegenedés veszedelme fenyegeti az embert. Mintha a gép bosszút állna alkotóján, bálvánnyá válik és hasonlóvá teszi önmaqához. A magaalkotta bálványnak hódoló ember pediq eayre tikkadtabb szomjúsággal érzi, hogy elvesztett valamit, Valakit, nyugtalanságát különféle mámorokkal próbálná enyhíteni (szex, száguldás, narkotikumok), hiába. Az elvesztett Édenbe a technikai tökéletesedésen át sem vezet út. A technizált társadalom tünetei a kapitalista országokban katasztrofálisak. A belső feszültségek robbantó ereie mind gyakrabban veti szét a családokat. Előbb a nagycsaládot, aztán a kicsit. Előbb qz időseket dobja martalékul a magánynak, aztán a javakorabeli felnőtteket. (Az USA némely államában a lakosság fele ún. egyszemélyes háztartásban él. Az NSZK-ban a 35—50 év közöttiek 30 százaléka. Sokasodnak az egyszemélyes konzervek és a maaánvosklubok.) Mind kevesebb qyermek születik. Tizenöt évvel ezelőtt a magyar írók gondterhelten figyelmeztettek születési arányunk zuhanására: 13,5 ezreléknél tartottunk akkor. Azóta a családvédelmi rendelkezések következtében elértük a 16—17 ezreléket, s ezzel szinte elsők közé kerültünk Európa népesedési atlaszán. Nem mintha ez a haladás olyan nagyfokú lenne, de közben a többi ország visszafejlődött, némelyik (mint az NSZK) éppenséggel a 8 ezrelékre. Nyugaton csökken a házasodási kedv, tiszavirágéletű kommunák alakulnak, majd újra szétrebbennek. Pusztít a terrorizmus, a narkománia. A megszülető kevés gyermeket a tévé neveli véres krimikkel. Az ugyancsak fejlett iparú Japánban soha nem látott méreteket ölt a tizenévesek öngyilkossága. Valami új kórság pusztít a világban. Szociológusok, pszichológusok keresik a bajok gyökerét. Rossz helyen olykor. Nyugati folyóiratok, könyvek állítják, hogy a nőkben végbement változás bomlasztja a közösségeket. A modern nőből kiveszett volna az anyai princípium, az otthont összetartó erő, a kályhameleg. A modern nő Artemis-i típus, férfias, kemény hideg. Megáll a lábán, nem szorul védelemre. A feministák nagy zajt csapnak körülötte. " 1 i • 9 • Nálunk, ha vannak is bajok, nem ilyen súlyosak. Megelőzésük, elhárításuk szocialista viszonyok között könnyebb. — Az „anyai princípium" dominanciája minden nő-többségű munkahelyen szembetűnik. Ahol nők dolgoznak, előttük a gyermekük fényképe, az íróasztalon, a pénztárgép felett, buszkormánynál. A beszélgetések örök témája a qyermek. Az „elnőiesedett" munkahelyeken, a női vezetők irányítása alatt melegebb, emberibb a légkör, nagyobb a szolidaritás. Az asszony-brigádok sokszor valódi közösségek. Sorsközösséget viselők. Mert — minden könnyítés ellenére —, a hazai szolgáltatási körülmények közepett a nők még óriási terheket vonszolnak. Igen gyakran a férfiak közreműködése nélkül. Sokszor egészen férfiak nélkül. Utóbbiak között sok olyan akad, aki egy ideig megszállottan hajszolja a pénzt, otthont teremt, aztán megijed, hogy lemarad valamiről, s otthagy mindent. Nem általános e jelenség, inkább a tendencia riasztó. A válások évről évre növekvő száma és aránya. A nevelésből eltűnő apák. Az alkoholizmus kutatói állítják, hogy az esetek többségében az alkoholista mögött fellelhető a felelőtlen apa. Olyan, aki vagy elhagyta a családját, vagy nem törődött vele, vagy ridegen bánt gyermekeivel, vagy maga is hódolt az ital szenvedélyének. A férfiak csökkenő felelősségérzete ilyen veszélyeket is hordoz. Senki sem mondhatja, hogy a mai magyar nőből hiányoznék az otthont összetartó erő, a házitűzhely melege, l’naszakasztó megerőltetéssel is helytáll, felnőve e kettős hivatáshoz. Ám gyakran marad magára. (Az elvált nőknek csak 30%-a köt újabb házasságot.) És sokszor tekinti a fogvacogtató magánytól visszarettenve egyetlen menedéknek a gyermeket. Pedig ő nem azért jött a világra, hogy „menedék” legyen. — És kialakul egy furcsa körforgás. Lapjaink gyakran írnak a „négy fal” közé zárt kismamák gyötrő unalmáról. Aligha valószínű, hogy a „kismama-szindróma” olyan általános lenne, amekkora a zai körülötte. De létezik. Va nnak anyák, akik nem képesek átélni az elinduló élet misztériumát, a bontakozó ember 167
