Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - KÖRKÉP - Sólymos Szilveszter: "... az üdvösséget az asszony kezébe adtad..."
formálásának megrendítő szépségét. A Madonna-élményt, aki azt nem éli át, az nem is nyugodt, nem is boldog. Pedig a gyermeket az anya boldogsága, az összetartozás öröme épp úgy táplálja, mint az anyatej. Az unatkozó, türelmetlen anya gyermeke nyugtalan, fékezhetetlen emberke lesz, aki folyton azt kívánja törődjenek vele, mert érzi, Hogy valami hiányzik az életéből. De ha az eredeti szimbiózis kimaradt, a későbbi követelés mind terhesebbé válik. Az anya igyekszik lerázni fékezhetetlen gyermekét, a serdülő aztán észrevétlen csúszik ki a kezéből, a felnőttre pedig csak panaszkodni tud. A magánytól félve szülte, és végül magányosabb, mintha nem szülte volna. • « • „Fájdalommal szülöd gyermekeidet és epekedni fogsz férjed után.” A bibliai szó azóta is érvényes. Megszűnhetett a gazdasági-társadalmi kiszolgáltatottság, az érzelmi azonban megmaradt. A régi asszony olyan volt, mint a kiuzsorázott anyaföld, de körülvette a nagycsalád közössége. A mai független és szabad, ám gyakran magányos. A női lét mindenkor a fájdalom és szomorúság nagyobb adagját tartogatta. Jézus a megfáradottakhoz, a megszomorítottakhoz, a szenvedőkhöz jött. Követői sorában mindig is sok nő akadt, ott jártak a nyomában a galileai mezőkön, a Genezáret partján. Pál apostol leveleinek üdvözlő soraiból rögtön szembetűnik: mennyi nő küld és kap üdvözleteket. Az ősegyházba tömegesen gyülekeztek, és nemcsak a szegények, a rabszolganők, de a patriciuscsaládokból is elsőnek a nők. Sok volt köztük az özvegy, a gyászoló. A császárok rémtettei sok áldozatot szedtek, a túlélők pedig mindig a nők maradtak. A gyülekezetek megbecsülték őket; teret kaptak tevékenységhez (az első római kórházat is a római ős-gyülekezet asszonyai alapították); a páli törvények különösen az özvegyeknek biztosítottak vezető szerepet. A kereszténység a polisokból és az Urbs-ból (a városokból és a Városból) indult hódító útiára. A változó társadalmi, qazdasági és településformákhoz időközben mindiq alkalmazkodott. Ma az urbanizáció általános terjedésének korában újra vissza kell térnie eredeti urbánus jellegéhez, s ehhez a nők kezdeti elismerése, az ő munkálkodási terepük biztosítása is hozzátartozik. (Bár Pál hallgatásra intette a nőket az eklézsiában, ezzel azonban csak azt akarta megakadályozni, hogy a kereszténység a keleti kultuszokhoz hasonuljon.) Az Evangélium örömhíre, a krisztusi szeretet, a tettek lehetősége és a közösség nagy csaladjának összetartó ereje értelemmel és örömmel töltötte el a gyülekezetbe áramló asszonyok életét. A szeretet tetteinek terepe a mai nő előtt is nyitva áll. „Szegények mindig lesznek veletek.” Vannak. S bár tűnőben a külső szegénység, de köztünk iárnak a lélek nyomorultjai, az elhagyottak, öregek, betegek. A mai nőnek, ha leléD gyötrő magánya büszke ormairól, van kihez fordulnia Mária és Veronika mozdulatával, önállósáqa felszabadítja őt a szeretet szolgálatának. Mert a szabadság csak akkor nem léqüres tér, ha van mire szabadnak lennünk. (A mai Erzsébeteknek nem kell a szent ügy érdekében rózsává „hazudniuk” a szegényeknek szánt kenyeret.) És akkor — az elidegenedéssel, elgépiesedéssel szemben immúnisán —• ráléphet a mai nő a megváltottság útjára. Az Édenbe vezető útra. Akkor pediq már mindegy, hogy milyen jogok illetik meg az egyházban, lehet-e pap, vagy presbiter. Aki szolgálatra szánta, Isten eszközének tekinti magát, nem jogokért teszi. Aki minden szenvedőn meglátja a Krisztus-arcot, megmenekül korunk fenyegetéseitől és félelmeitől — ennél többet pedig semmilyen intézményes jog nem adhat, Bozóky Éva .. AZ ÜDVÖSSÉGET AZ ASSZONY KEZÉBE ADTAD .. A maria-laachi Odo Casel, a liturgiának és a misztérium-teológiának neves művelőié élete jelentős részét mint lelki-igazgató a bencés nővéreknél töltötte Herstelle apátságban. A nővéreket itt teológiai munkára is ránevelte. Iskolájához tartozik Corona Bamberg, akinek műve: Az emberség ára — magyar fordításban is megjelent. Egy másik tanítványának, Demetrias von Nagel-nek gondolatait használom fel az alábbi Írásban. A régi Római Breviárium 4. szeptemberi vasárnapjának versperásában a Magnificat antifóniájaként található ez a mélyértelmű vers: „Ó Adonai, nagy és csodálatos Isten, az üdvösséget az asszony kezébe adtad . ..” Dedisti salutem in manu feminae. — Mintha valami határtalan érvényt árasztana magából ez a mondat. A liturgiában járatos imádkozó tudhatta. hogy az Egyház azokban a napokban Judit könyvét olvastatta; Judit, a hős asszony, akinek kezébe adta veszélybe került népének sorsát az Isten. — Az is sokatmondó, hogy ez 168
