Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 3. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE ZELK ZOLTÁNNAL - "Az ágak boldogsága" (Néhány gondolat a védettségről és a gyermeki boldogságról)

/ amikor vakmerőén, / dögszagú földbe búvá / sziklák és gyökerek közt / Zuglóig elcsobog­tam, / mert I! mert II mert I! mert / csak itt lehetek Itthon! / Csak I! csak I! csak Itt!... (részlet) El kell még mondanom azt is, hogy nem hiszek, részvét esetében sem, az ösztönösség nél­küli tudatosságban. Hadd mondjak el egy példát. Kamaszkoromban láttam, hogy felborult az utcán egy emberhúzta kézikocsi — a rendőr megütötte a szerencsétlen férfit. — Elöntött a részvét. Nyilván ösztönösen. Azután vált tudatossá, —• különben oly nagyon emlékszem erre a jelenetre, hogy hiszek benne, — befolyásolta, egy életreszólóan befolyásolta a szegények iránti forró érzésemet, egész gondolkodási módomat. Hadd említsem meg végül, — s ez egyre inkább ismertté lesz —■, hogy mostanában sok szép „istenes" verse lát napvilágot. — Hat éve beteg vagyok. Sokat fekszem. így született — a legjobban szeretem — verses­könyvem. Címe: Meszelt égbolt. Hogy mi történik a meszelt égbolt alatt? Háton fekve, a mennyezet nézése közben? ehhez befejezésül elmondom kurta versemet: Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, nem tudják, már járni tanulok megadóan Isten oldalán. Sz. M. AZ „ÚJ ASSZONY" ÉS A „BETELJESÜLT KERESZTÉNY". VI. Pál pápa 1974. február 2-án kelt „Marialis Cultus" kezdetű apostoli iratában a Mária-hit ökumenikus szem­pontjait tartalmilag és tárgyilag sokkal inkább tekintetbe veszi, mint ahogy azt a külső szemlélő első tekintetre felismeri. H. Chavanne evangélikus teológus kifejezi reményét, hogy a Mária-tiszteletet a reformált egyházakban és a katolicizmussal való közösség­ben úgy fogjuk elősegíteni, ha Máriát új módon mint a hivő, a szenvedő, az Isten kegyelmét beíogadó ember példáját értelmezzük. A pápai buzdítás 2. része ezt a kér­dést fejtegeti. — Az ember csak úgy kerülhet eleven kapcsolatba Máriával, ha Mária alakja nem csak tárgyilag és teológiailag fonódik össze Krisztus és a megváltás titká­val, hanem ha Mária személyét felvesszük a keresztény élet egzisztenciális erkölcsi dimenziójába is, oda, ahol az embert személyként érinti meg Mária egyénisége és magatartása . .. Fogadjuk el Máriát a keresztény élet példaképének! — ez a felszólí­tás nem új a katolikus gondolkodásban. Minden nagy Mária-tisztelő hangsúlyozza ..., így például Clairvaux-i Szent Bernát egyik beszédében óva intette hallgatóit: „Ha Máriára, a Szent Szűzre gondolunk, akkor ne csak jámbor érzelmeket indítsunk fel magunkban, hanem alakítsuk át magatartásunkat és haladjunk előre életünkben.” A pápa a továbbiakban a Mária-tisztelet alapvető motívumát ragadja meg, amikor Máriát „új Asszonynak" és „tökéletes keresztény nőnek" nevezi. (36. pont) A pápa jelzi, hogy Mária mintakép jellegét új módon hangsúlyozzuk úgy, amint jobban meg­felel korunk életérzésének: „Az egyház Szűz Máriát nem külső életvitelében ajánlja a híveknek utánzásra, még kevésbé azokban a társadalmi-kulturális körülményekben, amelyekben élnie kellett..., hanem inkább azért, mert saját konkrét életkörülményei­ben is fenntartás nélkül és felelőssége tudatában teljesítette Isten akaratát, (vö. Lk 1,18)” (35. pont) ... A példakép csak ott hat, és csak ott lehet törvényesnek elismert, ahol az egyik személy belső magatartásával a másikat mint személyt szólítja meg ... Az ember személyes létét legmélyebben Isten-kapcsolata és Istennel való közvetlen­sége határozza meg. Mária a kegyelem Isten-kapcsolatát töretlenül és tökéletes mó­don úgy élte meg, hogy élete teljesen Istenre irányul, Isten töltötte be. Annak a nőnek, aki tökéletesen átadta magát az isteni kegyelem hívásának úgy, hogy a megtestesült Istenfiú test szerinti édesanyja lett, — abban a természet, a kegyelem, a teremtés és az isteni élet egységének léttani tökéletessége a legmagasabb egységben valósult meg. Mária megmutatja, hogy az Isten minden embert a vele való kegyelmi közös­ségre teremtett és egész létének értelme az Isten-közösség megvalósításában van. A Máriában megvalósult maradandó és egyetemes, személyes értékeket a pápai buzdí­tás a középpontba állítja: „Máriát Isten ezért adta példaképül a keresztényeknek, mert elfogadta Isten Igéjét, megvalósította a gyakorlatban, mivel cselekvését átlelke­sítette a szeretet és a szolgálatkészség, így lett Krisztus első és legtökéletesebb tanít­ványa" (35. pont). Leo Scheifczyk 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom