Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A nőiség misztériumáról
ben, örök béke”. A Teremtő és a teremtményiség ilyen kifejező himnuszának nevezhetjük a „Mindenség Balladáját" Mécs Lászlótól. ,,Éb-red, moc-can a tojásban a sejt: / ls-ten, ls-ten, huszonöt napi ritmus. / Titkon dob-ban anyaméhben a lét: / ls-ten, ls-ten, — kilenchavi ritmus. / Ó jaj, ha kihagyna!! — De él az Erő, de él az ütem: / ls-ten. ls-ten; ls-ten. / (.. .) Lobogón jön a Nap, megy a Hold, megy a Nap, jön a Hold / ls-ten, ls-ten, három- százhatvanötször! (...) Ragyogón menetelnek a csillagok a naprendszerek egyre / ls-ten, ls-ten, fény-év, fény-század, fény-ezred / Ó jaj, ha kihagyna a ritmus! / De él az Erő, de él az ütem: / Dobog és csobog és lobog és erjed az Idő a Tojásban. / A Tojásnak a héja: az örökkévalóság, / Mely áll a Tenyéren, áll, tartja az Isten!" Ha az ember valamiként is megsejti az életadó Teljességet és teremtményi módján utánozni kezdi, akkor a nemi ellentéteket kölcsönösségi kapcsolattá, közösségi szolgálattá nemesíti, és a férfias és nőies értékeket o szeretet felszabadító erejében tapasztalja meg. A nő feladata, hogy az induló életnek megadja az első szeretetet, ö az empátia forrása akkor is, amikor tudatosan elfogadja az emberi létet és együttél gyermekével —, de akkor is, ha anyai hivatását kiterjeszti a társadalomra, az emberiség szolgálatára. Ezért sürgeti Kari Rahner: „A kereszténység és teológia sajátos feladata elősegíteni, hogy a nő rátaláljon igazi értékére — ehhez azonban mélyebb vallási képzésre, több teológiai ismeretre és a Szentírással való élő, közvetlen kapcsolatra van szüksége —, valamint arra, hogy tudjon önálló lelkiismerettel dönteni az erkölcsi kérdésekben" (Die Frau im Aufbruch der Kirchen, 1964. 129.). A „nőies” és a „férfias” mélységeinél LÉTEZÉSÜNK TERMÉSZETES ALAPJÁT Freud az „apai elemben" fogalmazza meg. A „Die Zukunft einer Illusion” című, vallásról szóló könyvében kifejti, hogy apa-kötődésünk megtapasztalása elvezet vallásos igényünk forrásához. Romain Roliandnak küldött levelében pedig ezt írja: „A vallás a személyes Atyaistenhez való viszonyunk újra felismerése. Életünk minden gyermeki gyámoltalanságában az Atya iránti örök vágyunkat fejezzük ki” (Das Unbehagen in der Kultur, 1930. Ges. W. XIV. 421.). C. G. Jung a lét keresését az „anyai tényezőre", az anya-gyermek viszony egész életre szóló kihatására vezeti vissza, ebben jellemzi istenkeresésünket is. — „Az anyakép megmaradása a lélekben (...) a keresés és a rátalálás vágyát jelenti. A lélek mélyén rejtőző gyermek-anya viszony emléke megőrzi az érzelmi egyesültséget, és az első pszichikai élmények újból és újból visszatérnek bennünk, mint a védelmező Teljesség boldog megtapasztalásai" — így értelmezi Jungot Antoine Vergote, a neves keresztény valláspszichológus (vő. Religionspsychologie, Mütterliche Werte című fejezetében, Olten, 1970. 208kk). — A nőiség úgy fonódik össze az anyaképpel, mint a befogadó termékenység, a rejtett ajándékozás, a meleg gyöngédség és az élet tápláló forrása. — Jung ezeket az emlékképeket (archetípusokat) az emberiség őstapasztalatára, a továbbszármaztatott „kollektív tudattalanra” vetíti vissza. Ebben az uralkodó jelkép: a Magna Mater — a létet védelmező Nagy Anya. Őt szimbolizálja, tükrözi a Föld, a Természet, a víz, a tenger, a fák ölelő ágai, a tűzhely, az első emberek védelméül szolgáló barlangok mélye-méhe. A fejlődés során tisztuló emberi tudatunk a kezdeti vallásokban az élet kozmikus titkait kultikusan egyesíti az Alkotó képével —, és elsődlegesen az anyakapcsolatban sejti meg az isteni Misztériumot. Mindannyiunk személyes megtapasztalásában is az anya lesz a mindent átfogó harmóniának, a megújulásnak és a csillapíthatatlan boldogságvágynak a szimbóluma és forrása. Átfogóbb értelemben az anya jelenti az evilági otthont éppen úgy, mint az örök Országot, ahová minden vallásos vágy irányul (vö. i. m. 212.). Kölcsönös szolgálat módján A lélektani felismeréseket, a nemi élet személyes átéléseit Louis Bouyer az Isten nekünk szánt tere mtői megbízatásával hozza összefüggésbe. Belső kapcsolatot talál Krisztus megváltói működése, az egyház anyai feladata és a teremtés eszkatologikus beteljesedésének Ígérete között. (Művei számos újabb teológiai megfontolásnak váltak alapjává: La Tróné de ía Sagesse, Paris, 1957. és Mystére et ministére de la femme. 1976. Paris.) „Amikor megkíséreljük dadogva elmondani a kétneműség mítoszát, tudatában vagyunk, hogy ez csak tökéletlen vázlata annak a kozmikus horizontnak, amiből feltárhatjuk a nőiség titkát úgy, amint azt az isteni kinyilatkoztatásból, a keresztény misztériumból, Krisztusból és az egyházból megsejthetjük” — így kezdi Bouyer a „férfi és nő kiegészítő hivatásáról" írt fejezetét (Mystére ..., Vocation complémentaire de l'homme et de la femme-fejezete, 45.). 146
