Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Udvardy József: Gondolatok a Gyermekévben
ember nem éri el az évi 300 dollár jövedelmet; a gazdag országokban pedig a vagyon Helytelen elosztása okozza egyesek alacsony keresetét. Itt tehát csak a szociális igazság térhódítása és megvalósítása segíthet. Ezenkívül rá kell mutatni azokra a csillagászati nagyságú kiadásokra, melyeket a népek a fegyverkezésre költenek. Ezek a kiadások minden évben növekszenek. Pl. 1974-ben 270 milliárd dollárt költöttek fegyverkezésre, 1975-ben már 300 milliárdot, 1978-ban pedig már ott tartunk, hogy az emberiség majdnem napi egy milliárdot költ fegyverekre. Nemcsak a gazdag országok, hanem Ázsia, Afrika, Dél-Amerika fejlődő országai is évről évre növelik hadi kiadásaikat. Ezek az országok 1960-ban „csak" 16 milliárdot költöttek erre, 1974-ben már 39 milliárdot! Ez természetesen azt eredményezi, hogy ennyivel kevesebb jut a gazdasági és kulturális fejlődésre. — A nagyhatalmak az évi tudományos kutatásra előirányzott alapoknak 50— 60%-át katonai célú kutatásokra fordítják: a meglévő fegyverek tökéletesítésére és újak feltalálására.12 E tények ismeretében értjük meg azt a dokumentumot, melyet a Római Szentszék átadott az ENSZ leszerelési bizottságának. A fegyverkezési verseny — úgymond — megrablása az emberiségnek, „szembeszökő az ellentmondás a túlprodukált katonai felszerelésekre való pocsékolás és a fejlődésben lévő országok, valamint a gazdag társadalmak peremére sodródott szegények között; ezek vitális szükségleteinek ki nem elégítése már magában véve is támadást jelent azok ellen, akik ennek áldozatai ... A fegyverek ha nem is használják őket, maguk a rájuk fordított költségek miatt, megölik a szegényeket azzal, hogy éhen halasztják őket”.13 3. A Nyilatkozat 7. elve leszögezi, hogy a gyermeknek joga van az oktatásra, mely ingyenes és kötelező legalább is az elemi iskolai fokozaton, ezenkívül hangsúlyozza a szülők felelősségét gyermekeik szellemi és erkölcsi fejlődéséért. Ilyen értelemben rendelkezik nálunk az 1971 : IV. törvény az ifjúságról. A 6. §. (1) szerint „Az ifjúság felnevelése, a róla történő gondoskodás elsősorban a szülők kötelessége. A szülők felelősek gyermekeik testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséért; ennek feltételeit mindenek előtt a családban kell biztosítani,,. A szülők eme kötelességüknek egy pluralista társadalomban csak úgy tudnak megfelelni, ha biztosítva van számukra az iskolák közti választás lehetősége (mint pl. nálunk gimnáziumi szinten), vagy ha a tanítás eredményessége érdekében minden iskola a hatóságok kezében van, azok nem gördítenek akadályt a szülők nevelési elgondolásai elé, hanem inkább azokat biztosítják. Ez jut kifejezésre nálunk az Elnöki Tanács 1976. évi 9. sz. tvr-ben, melyben a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát elfogadta és kihirdette. A 13. cikk 3. szerint tiszteletben kell tartani a szülők ama szabadságát, „hogy a hatóságok által létesített iskola helyett az állam által megállapított... követelményeknek egyébként megfelelő más iskolát válasszanak gyermekeik számára, és hogy a gyermekeik vallási és erkölcsi nevelését saját meggyőződésükkel összhangban biztosítsák”.14 4. A Nyilatkozat különlegesen két védelmet sürget a gyermekek számára. — A 9. elv szerint védeni kell a gyermeket az elhanyagolás, a kegyetlenség, a kizsákmányolás minden formájával szemben. Bizonyos korhatár alatt nem szabad alkalmazni. Ez a tilalom nem fölösleges. A genfi Bureau International du Travail szerint 1979-ben is még 52 millió kiskorú gyermeket alkalmaznak a bérmunkában. Néhány példa: Nyugat-Európá- ban 0,7 miliő; USÁ-ban 0,3 millió; Dél-Amerikában 3,1 millió; Afrikában 9,7 millió; Dél-Ázsióban 29 millió; Kelet-Azsiában 9,1 millió; Óceániában 100 000 kiskorút alkalmaznak.15 — A Nyilatkozat Bevezetője és a 10. elve szerint védeni kell minden olyan gyakorlattal szemben, melyet faji, nemi, nyelvi, vallási és politikai megkülönböztetés (diszkrimináció) táplál. Pozitíve: a gyermeket a megértés és türelem, a barátság, béke és testvériség szellemében kell nevelni. Nálunk a már idézett 1976. évi 9. sz. tvr. 13. cikk 1. pontja írja elő, hogy az iskolai nevelés „mozdítsa elő a megértést, türelmet és barátságot valamennyi nemzet, valamint minden faji, népi és vallási csoport között". Elég sok tiltakozás hangzik el amiatt, hogy egyes államokban a színes fajúakat hátrányosan megkülönböztetik; már kevesebb szó esik a nemzetiségi, nyelvi és vallási diszkriminációkról. Am a Nyilatkozat elveivel és a tételes törvényekkel is ellenkezik az, ha valakit vallása miatt zaklatnak, megfélemlítenek, vagy hátrányos helyzetbe sorolnak. 5. Az eddig elmondottakat lehet törvényekbe foglalni. A Nyilatkozat ezeken túl, etikai magatartásokat is sürget, amelyeknek kialakítása a felnőttekben az önnevelés, áldozatkészség és felelősségérzés dolga. A 6. elv megállapítja, hogy „a gyermek személyiségének teljes és harmonikus kifejlesztése érdekében szeretetre és megértésre van szüksége. Ahol lehetséges, szülői gondoskodás és szülői felelősség alatt nő fel, de mindenképpen szeretetteljes légkörben, erkölcsi és anyagi 134
