Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Böröcz Enikő: A megáldott emberiség

biztonságban”. Csak ahol ezek nem biztosíthatók a szülők részéről, szólítja fel az államokat, hogy fordítsanak gondot a család nélkül felnövekvő gyermekekre. Ezzel kapcsolatban hol mutatkoznak hiányosságok? Elvált szülők gyermekei sokszor nem kapják meg a Nyilatkozat által megkívánt szeretettel­jes, harmonikus nevelést. Ki tudná felsorolni a lelki sebeket, melyeket az ilyen szülők gyer­mekei hordoznak. Hazánkban a válások számának emelkedése rámutat a probléma gyakori­ságára. 1960-ban 16 590; 1970-ben 22 841; 1977-ben 27 167; 1978-ban 27 900 családi köte­lék szakadt szét.17 Tetemes ama gyermekek száma, akiket a szülők rendezetlen, erkölcstelen élete, nem­törődömsége rossz irányban befolyásol, s ennek eredményeképpen már kisebb-nagyobb vét­ségeket (lopások, betörések, garázdaságok) követtek el. Ezek az ún. veszélyeztetettek; szá­mukat nálunk százezerre becsülik. Megint más kategória azoké, akik nem tapasztalják a családi élet melegét, szülői szere- tetet, a családi együttlét nem pótolható nevelői hatását. Kb. 33 000-re rúg az államilag gondozott gyermekek száma, akiket tehát szülei elhagytak. Az itt mutatkozó erkölcsi válság akkor lesz nyilvánvaló, ha szem előtt tartjuk, hogy e nagyszámú gyermekcsoportban mind­össze 542 az olyan, akinek szülei nem élnek. Államunk hatalmas összegeket költ arra, hogy a megfelelő eltartás hiányában szenvedő gyermeknek otthont és segélyt nyújtson. Nagyon elismerésre méltó az is, hogy a nevelő ott­honokat többszóz különféle üzem, szövetkezet, intézmény, szocialista brigád patronálja. Mindez a gondoskodás és emberiesség alapvető és dicséretes, de szükség van arra is, hogy a gyermekév felrázza a lelkiismereteket és az egész társadalom, benne az egyház az evan­géliumi üzenet hathatós közvetítésével segítsen megvalósítani azt, hogy ne pótlódjanak minden évben az állami gondozásra átadott gyermekek, hanem szülőkben nagyobb felelős­ség lakozzék. Jegyzetek: 1. Kirch Enchiridion Fontium históriáé ecclesiasticae. Ed IV. nr. 151. — 2. Const. Ap. 14, 17, 64, 70, 78. — Tertullianus; Apologeticus 9; 8. — 3. Kajuch M.; A római jog insti­tution Budapest, 1896. 342. I. — 4. H. Jedin, Handbuch der Kirchengeschichte. I. 351. — 5. I. m. 11/1. 416—7 I. — 6. Magyar Katolikus Almanach. 1929. 700 skk., 280 skk.— 7. Mihalo- vies Zs., A világi apostolkodás. Budapest, 1942. 181 skk. — 8. Kiadva magyarul; Kovács I.— Szabó /., Az emberi jogok dokumentumokban. Budapest, 1976. 542. I. — 9. G. Abram, La collaborazione déllé Chiese per la difesa dei diritti deM’uomo. Padova, 1975; L’Eglise et les droits de l’homme, lustitia et Pax közleménye, 1975. — 10. Neue Bildpost, 6. V. 1979. S. 8. — 11. Neue Bildpost, 29. IV. 1979. S. 8. — 12. Scientific American, 1976. máj. — 13. La Santa Sede e il disarmo. lustitia et Pax kiadv. 1977. — 14. Magyar Közlöny, 1976. évf. 32. sz. 406. I. — 15. Citta Nuova, 1917. febr. 14,16. — 16. Magyar Közlöny i. h. — 17. Statisz­tikai Zsebkönyv 1979. 40. I. Böröcz Enikő A MEGÁLDOTT EMBERISÉG „Amikor Isten embert teremtett — Is­tenhez hasonlóvá alkotta öt. Férfivá és Nővé teremtette, megáldotta és EM- BER-nek nevezte Őket teremtésük nap­ján." PAPI IRAT A Biblia legelső fejezeteiben a teremtéstörténet hatodik napján megjelenik az EMBER- nek nevezett lény. A PAPI IRAT által kétségtelenül katechetikus célzattal megfogalmazott teremtéstörténetben ezen a ponton jutunk el a tulajdonképpeni csúcshoz. Minden, ami az „előző öt napon" történt, itt nyeri el végső értelmét és lényegét. A Genezis 1,26-ban jelenik meg először az EMBER kifejezés. A teológiai kommentárok helyesen világítanak rá, hogy az ember teremtése és a szárazföldi állatok teremtése ugyanazon a napon történik. A PAPI IRAT szerzője ezzel az egymásmellé helyezéssel akarja jelképezni azt, hogy az EMBER és az állat között, legalábbis a testi felépítésüket illetően bizonyos hasonlóságok vannak. Ugyanakkor azonban e hasonlóságok felmutatása mellett is alapvető határvonal húzódik 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom