Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Fila Béla: Milyen legyen a katekéta személyisége?
rint — az isteni titok tisztelete és saját elégtelenségünk tudata mélyen áthat minket (csak megjelöljük az alkalmas elmélkedés! helyeket: 1Kor 13,12; Mt 11,27; Jn 1,18; 8,9; 8,28—29). — Az önmagát kinyilatkoztató Isten szolgái vagyunk. A titok nemcsak meghaladja emberi képességeinket, de ugyanakkor Isten ajándéka is számunkra. Meaaiándékozott szolgák vagyunk, akik közvetítenek, követnek, közreműködnek, akik csak küldöttek (vö. Lk. 17.10; 1 Kor 9,15). A katekéta önmagát szembesíti az evangéliumi küldöttek lelkületéve!, így Keresztelő Jánossal (Mk 1,2—3), Fülöp és András apostolokkal (Jn 12,20—22), és mindenek előtt a Szent Szűz lelkületévei (Lk 1,39). — Isten titkainak szolgái alázatosak. A szolgáló ember alapvető erénye az alázat. Ez helyzetéből következik. Isten titkainak hirdetőit is az az alázat jellemzi, ami Jézus tulajdona volt (Jn 7,16; 8,50; iTim 1,15—16). Keresztelő János (Jn 1,20) és Szent Pál (2Kor 4,5) követték Jézus alázatát. Az alázat képes olyan légkört kialakítani, amellyel felébreszti az elesettekben a reményt: Isten engem is measzabadíthat! Az alázat ébren tartja Istentől való függésünknek, a kinyilatkoztatás ajándék jellegének, küldetésünk ingyenességének tudatát. Főleg, pedig megvéd attól a veszélytől, hogy visszaéljünk küldetésünk hatalmával. — Isten titkainak hordozói felelős személyek. Nagy kárt okoz, ha Isten szolgája kitér feladata elől és elrejtőzik, mint Jónás tette (Jón 1). A katekéta mulasztása gátolia Isten tervét, gyengesége sérti Isten ereiét (Jer 1,17—19). FJa pedig a szolga elhagyja őrhelyét, botrányt okoz felebarátai, embertársai lelkében (Ez 33,1—9). A küldetés felelősséae állandó munkálkodást és éberséget kíván. Legyünk mindig készen Isten akaratának teljesítésére! (1Kor 3,10—16; Jn 17,11—12.) — Az igehirdetők hűsége biztosítja Isten titkának érintetlenségét. Az Isten titka jelenti az Ő iaazságót. Az igazság szolaálata feltétlen hűséqet követel. Jézus egészen hűséges volt Atyjának igazságához (Mt 5,17—19), Isten országának szolgálata egész embert, igazi megtérést kíván (Lk 13,4—5). Ne a saját elgondolásunkat tanítsuk, hanem a maguk teljességében Jézus igazságait közvetítsük. Ezért nem „válogathatunk" Jézus tanításában. Sokszor kísértésünk van az „önkényes átalakításokra”, és helytelen alkalmazásokra. Krisztus élő személve a kinvilatkoztatás sértetlenségének biztosítéka, ezért kell nekünk Jézus személyéhez mindig hűségeseknek maradnunk. — A katekéta személye jel: felszólítás és felhívás a hitre! — A katekéta mór helyzeténél foqva is élő felszólítás, beszédes jele Isten igazságának, úgy, amint ezt a prófétáknál láthatiuk (Ez 24,15—24; Oz 1.2; Jer 16.1—8). A nrófétai magatartásban a valóság visz- szavonhatatlan értelmet nver. Ez a valósóq bontakozik ki Jézus személyében, akinek minden szava és te+te Isten titkára mutat; csodái felszólítanak a hitre és válaszút elé állítanak. A ielnek mindia több értelme van: olvan felszólítás, ami a hit szabadságát biztosítja. Számunkra Krisztus keresztié és feltámadása volt a leqfőbb Jel. ami állandóan felveti a kérdést: ki Jézus Krisztus? ki vagy te? és mit jelent a keresztséged? — A katekéta hite állandó oróbatétel előtt áll, szembesítenie kell önmagát Istennel és az emberek világával. Személyében találkozik Isten embere az eviláqi élettel, és ezzel osztozik Mestere sorsában. A hit próbája abban áll, hogy vállal ja az elutasítást, a meg nem értést, a kritikát, a vádaskodást. Az eqyház ma a nvuqtalansáq óráit éli, a próbatétel ezért nehéz. De minél keményebb a próba, annál jobban megnyilvánul a hit bizonyossága. Ilyenkor nagyobb lesz a bizalmunk, mert látiuk, hogy csak Jézusra hagyatkozhatunk és ezért nyugtalanság nélkül szolgálhatjuk Isten titkát. Isten a Szeretet A keresztény titkot konkrétan úgy fejezhetjük ki, hogy „Isten a Szeretet” (1Jn 4,8). Gyakorlatilag ez a Szeretet fogja össze a kinyilatkoztatást, a Szenthóromsóa titkát, az Isten üdvözítő szándékát. Az Atya mindent átad a Fiúnak, a Fiú telies létét tükrözi az Atvónak, a Szentlélek tanúságot tesz Jézusról, és az Atya és a Fiú közössége aióndékozza a Szentlel- ket. Ebben az isteni Szeretetben részesült az emberiséa. Isten Atyánk akart lenni, és ezért nekünk adta egyszülött Fiát. Ez a végtelen Szeretet titka meqhaladia értelmünket. Csak úgy tapasztalhatjuk meg, ha mi is a szeretet szintjére helyezkedünk. Isten tehát nem eszme, nem valami meghatározott dolog, nem is eqyszerűen egy személy: Isten a Szeretet! Legyünk előviavázatosak, hogy az Isten megnevezésénél ne elvont, vagy bonyolult meghatározást adjunk. A szeretet szintién, az Isten nyelvén próbáljunk beszélni az élő Istenről. Az isteni Szeretet személyiség-átalakító erejét tömören a katekéta számára így foglalhatjuk össze: 124
