Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Fila Béla: Milyen legyen a katekéta személyisége?
képpen figyeljünk a gyermekekre és az ifjakra, az nem azért történik, mivel a hitoktatás egyedül őket illető szolgálat, hanem inkább azért, mivel ezen a módon az egész egyház vonja önmagát kérdőre, hogy így még határozottabban és jobban megismeri saját kötelességeit e téren.” Aki a magyar hitoktatás ügyéért fáradozik, a magyar egyház jövőjét építi, a magvetés munkáját végzi. Aki a nagy feladat nehézségeitől visszariad, az a magyar egyház jövőjét tétlenül csak az isteni gondviselésre bízza, feladja jövőjét. Munkánkat jól végezve viszont nyugodtan hagyatkozhatunk a vetést érlelő, szárba szökkentő isteni kegyelem fényére és harmatára. Keszthelyi Ferenc MILYEN LEGYEN A KATEKÉTA SZEMÉLYISÉGE? A katekétának az elinduláskor, de menet közben is állandóan vizsgálni kell önmagát, tudatosítani személyiségét és küldetését. Meg kell fontolnia, milyen legyen személyes magatartása, mennyire van meggyőződve szerepének és küldetésének fontosságáról. Ismerje meg azokat a tényezőket, amelyek személyiségét formálják. Ezek saját megmunkálásának alapvető kérdései. A legfőbb keresztény titoknak, a szeretet titkának kinyilvánítása a katekéta hivatásának és a küldetésének a lényege. Isten üdvözítő szeretetét nyilatkoztatja ki, Isten titkának alkalmas tanúja és szolgája akar lenni úgy, ahogy erre a Szentírás hiteles, világos és konkrét eligazításokat ad. Ezért a katekétának rendszeres elmélkedési forrása a Szentírás. Azután állandóan reflektálnia kell cselekvésre, hogy maga is behatoljon a szeretet titkába. Hiva- tá*a a megélt szeretetet, a hűséget, az alázatban és felelősségtudatban kipróbált személyiséget kíván. Az alábbiakban a katekéta egyéniségének személyes tényezőit igyekszünk megfogalmazni, majd az isteni Szeretetben gyakorlatilag összefoglalni Eric Cuppens írása nyomán. (La personnalité du Catéchiste, Lumen Vitae 1974/1. 119—148. és 1974/2. 270—296. —• E. Cuppens az Afrikában dolgozó fehér atyák közösségének tagja és az egyházmegyés katekézis központ vezetője: Centre interdioecésain de pastorale et de cathéchése, Bukavu, Zaire). A hitoktató személyiségét először abban az értelemben vesszük, amint az a hitoktatásban közvetlenül megnyilvánul —, szavával és egész magatartásával. Ehhez azonban hozzátartoznak személyiségének mélyebb rétegei és megnyilvánulási formái is, mindaz, ami életét általában jellemzi, ahogyan a mindennapi helyzetekben helytáll. Az egész életet meghatározó általános magatartást nem lehet elválasztani a hitoktatásban ,,felvett" magatartástól, mert ahogy élünk, úgy hirdetjük az igét. Tehát nincs külön „katekéta-személyiség” és „semleges” pusztán emberi személyiség, mindkettőt ugyanazok a tényezők formálják. Hozzá kell tenni, hogy a katekétának nem kell szükségképpen papnak, szülőnek vagy hivatásos nevelőnek lenni; minden keresztényre háruló feladat az ige továbbítása, mivel keresztségével komolyan részesedik Krisztus prófétai küldetésében. A katekéta lelkiségének megalapozását a keresztény titok adja. Mi a keresztény titok? — Isten titkának tanúi és szolgái vagyunk! (iKor 2,7—9; 2Kor 5,19.) Isten az emberiség történetében kinyilvánította saját életét, szeretetét és az embert meghívta ebbe az életbe. Ez az Isten és az ember közötti szeretetkapcsolat alapja. Isten Atyaként mutatkozott be nekünk, hogy önmagát adja Fiában, Isten üdvözítő szeretete az emberiség történetébe ágyazottan valósult meg Ábrahámtól Jézusig. A megtestesült Jézus Krisztus személye a keresztény titoknak a középpontja (Ef 1,4—9; Jn 1,1—18; Jn 14,9—11). Mi Jézus személyében ismerjük meg Isten titkát és szeretetét. Megváltói működésének beteljesítője a Szentlélek, mai megvalósítóia pedig az egyház. Az alapvető keresztény titokból kiindulva, az alábbi szempontokból közelíthetjük meg a katekéta személyiségét: — Isten szándékának titkát hirdetjük. Amikor az igehirdetésben Isten titkairól szólunk, tudatában vagyunk Isten megközelíthetetlenségének és a mi elégtelenségünknek. Ha Isten nem segítene, nem nyithatnánk szólásra ajkunkat. Tudatában vagyunk, hogy közvetítő közegek vagyunk: az emberi szó nem teremti, nem is helyettesíti, hanem csak továbbítja a titkot. A hitigazság megközelítésében mindig úton vagyunk. Ezért — a Szentírás szavai sze123
