Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Keszthelyi Ferenc: Az egyházmegyei Katekétikai Bizottságok munkája
lalkoznak hazánkban és idegen nyelvterületen. A tanárképzés színvonalán kell foglalkozni — tankönyveinek és jegyzeteinek felhasználásával — a pedagógia tudományának szakágazataival. Vannak olyan helyi egyházak, amelyek kátekétikai központot, intézeteket hoztak létré, ahol függetlenített szakemberek végeznek kutatásokat, munkájuk eredményeit szakfolyóiratokban és könyvekben ismertetik. Ezek számunkra is elérhetők, és munkacsoportok alakításával fel is dolgozhatók. Segítséget kérhetünk a hitoktatással kapcsolatos területek szakembereitől cikkek, előadások, hozzászólások formájában. Az egyes kerületek katekétikai referensei megtalálhatják, kiválaszthatják azokat a munkatársakat, akik képesek és hajlandók csoportos munkában is a közösség céljait szolgálni. Jó példa erre a biblikus hitoktatásról való felkészítés. Miközben a népek aposztáziájáról beszélünk, és a vallásos élet iránti érdeklődés lanyhulását tapasztaljuk, soha nem látott reneszánszát éli a bibliakiadás. A Szentírás a mai tudomány nevében áll a támadások pergőtüzében, — és a bibliakutatás tudományos eredményei igazolják, új fénybe állítják, elősegítik helyes és mélyebb megértését. Hazánkban népszerű rádiósorozatban különböző oldalról próbálták értelmezni a Bibliát és a szektás mozgalmak következtében elterjedt kisarkított magyarázatok reflektorfényébe állították a Könyvek Könyvét. — A hittankönyvek szerkesztésének kezdeti időszakában éppúgy, mint a legutóbbi felmérés alkalmával a papság többségének az volt a véleménye, hogy a hit korszerű bemutatása a Biblia alapján történjék a különböző korosztályok számára. Szinte nincsen templom hazánkban, ahol ne tartanának valamilyen bibliaórát. A katolikus biblia kutatás XII. Piusz pápa óta hatalmas előha- ladást tett. Minderről behatóan csak a szakemberek szereztek tudomást, a lelkipásztorkodó papság néhány cikk, egy-két könyv és előadás kivételével alig hallott valamit. A fiatalabb papi nemzedék talán már a főiskolai tanulmányai során megkapta a szükséges alapot, de a papság nagyobbik része az idősebb korosztályhoz tartozik. A katekétikai bizottság nagyobb távra részletes tervet dolgozhat ki, amelynek keretében meghívott szakelőadók felelnének a hitoktató papság kérdéseire és nyújtanának segítséget a biblikus hitoktatás megalapozásában. A szakemberek ajánlhatnak olyan tudományos műveket, melyeket közösségi munkával közkinccsé tehetnek a bizottság tagjai. Olyanféle munkamegosztás is elképzelhető, hogy fiatalabb paptestvérek, akik korban is közelebb állnak a gyermekekhez, végeznék a hitoktatást idősebb paptestvérek helyett, akik viszont a segítséget az adminisztráció, betegellátás, gyóntatás területén viszonozhatnák. A katekétikai bizottságok tagjainak feladata, hogy kerületükben szorgalmazzák minden templomban megfelelő hitoktató helyiség kialakítását, még ott is, ahol a hitoktatás egy része iskolaépületben folyik. Hideg, kongó teremben, kényelmetlen, munkára alkalmatlan padokban, szemléltetés hiányában lehetetlen jó hittanórát tartani. Javasolják egy-egy jól sikerült terem megtekintését. — Szemléltető eszközök kiadását az Ecclesia kiadó végzi. A munka még csak a kezdetén tart munkafüzetek, néhány dia és kivágható kartonkép közreadásával. A hitoktatásnál bevált eszközöket ismertetni, kölcsönözni a bizottság feladata. Nagyon jó szolgálatot végez a dr. Lékai László bíboros-érsek rendelkezésére megnyílt budapesti konzultációs iroda. Az eredményes iskolai és templomi hitoktatás feltétele a jó családi hitoktatás. A szülők házasságkötésük és gyermekük megkeresztelése alkalmával erre ünnepélyes ígéretet is tesznek. A legnagyobb nevelő erő a szülők keresztény élete, különösen a gyermek első négy évében. A tapasztalat szerint viszont a szülők ezen a téren mindent a hitoktatótól várnak. — Az iskola is hasonló gondokkal küzd: szeretné megteremteni az összhangot munkája és a családi nevelés között. Családlátogatás, szülői értekezletek, folyóiratok, rádiós és televíziós adások állanak ennek a célnak a szolgálatában. Az eredmény — tapasztalatok szerint — nincs arányban a fáradozással. — A lelkipásztornak és a hitoktatónak hasonló módon segítséget kell nyújtania a szülőknek keresztény nevelői feladatuk ellátásában. Legtöbb családban a gyermekekkel való foglalkozás a nagyszülőkre marad. Bár ezek vallásos élete, hűsége az egyházhoz tiszteletre méltó, de egyházszemléletük formálására, unokáik keresztény neveléséhez ők is segítséget kérnek. Még a legjobb vasárnapi szentbeszédek sem adnak lehetőséget arra, hogy a szülők és nagyszülők számára valláspedagógiai segítséget nyújtsanak. A hitoktatási munkához szorosan kapcsolódik a szülők és nagyszülők tájékoztatása családlátogatások, szülői megbeszélések, konferenciabeszédek, lelkigyakorlatok alkalmával. Részletes vázlatok közreadásával ebben is segítséget nyújthat az egyházmegyei katekétikai bizottság. A gyermekek és az ifjak korszerű hitoktatásáról gondolatébresztő tájékoztatást és kérdőívet adtak kf Rómában a püspöki konferenciák használatára. Az első rész C) pontjában olvashatjuk: „Különösen szándékunk megfontolni, hogyan tanítsuk a hittant a felnövő nemzedéknek. Amint állami részről is történik, nekünk is az új nemzedék problémáiból és igényeiből kell kiindulnunk.” Később így ír: „Ha pedig a szinoduson azt javasoljuk, hogy különös122
