Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bindes Ferenc: A katekézis mint közösségteremtő eszköz
hűségesek hozzá; majd meglátjátok, hogy megjutalmaz ezért...” Nagy kísértés, hogy fáradt, letargikus papi lelkületűnket sötét felhőként borítsuk hittanosaink fölé! — Az egy lakótömbben, vagy egymáshoz közel lakókat hamarosan feladattal is összekapcsolhatjuk. Szóljanak be egymáshoz órára jövet; mutassák meg a leckét a hiányzóknak; töltsék ki otthon együtt a munkafüzetet; készítsenek közösen rajzot, stb. — Mindezen eszközzel — és élményszerű, jó óráinkkal! — elérhetjük, hogy egy év alatt (előbb aligha!) a vadidegen gyerekekből kialakul olyan közösség, amely tartósságában megközelíti az átlagos iskolai osztályközösséget. III. Minden helyzetre érvényes feladatok. — Az átlagos osztályközösség színvonalának megközelítése a hittanos csoportoknál tiszteletre méltó eredmény, de csak a kezdet. A természetes érdeklődés, barátkozás, bizonyos érdekközösség még nem keresztény közösség, — bár annak nélkülözhetetlen alapja! Hittanos csoportjainknak keresztény közösséggé is kell válnia. A hittanórán nem tananyaggal, hanem az élő Jézussal találkoznak, és Ö új szállal köti egymáshoz őket. — Felnőtt keresztényeinkből keveseknek adatott meg, hogy hittanóráikból bensőséges imaélményt, elmélyülés-élményt, vagy boldog öröm-élményt őrizgethetnének. Tanultunk, feleltünk, beszélgettünk, — jobb esetben problémákat oldozgattunk, vagy vitatkoztunk, de áhítatos, megrázó (és talán könnyes!) hitélményünk nem volt. így osztály- közösségünk alakulásában a hittannak alig lehet szerepe. 1. A hittanóra „személyessége". — A jézusi közösség első jellemzője. Minden gyerek úgy érezze, hogy az órán egyenesen vele foglalkozunk. Nem tömegként, hanem szabad egyéniségként kezeljük őket. — Minden gyereket keresztnevén szólítunk. Óra közben minden gyereket legalább egyszer megszólítunk; rákérdezéssel, helyeséltetéssel, vélemény kérdezésével. A különösen jó választ megtapsoljuk. Minden témánál alkalmat keresünk egy-két perces csendre, amikor a hallott tanításon elgondolkoznak. Ne engedjük, hogy az értelmesebb, elevenebb gyerek „sztárrá" váljon: Külön értékeljük a meghúzódó, csendesebb gyerek válaszát, véleményét. 2. A hittanóra „ima-atmoszíérája— Nagy közösségalkotó ereje van a hittanóra imádságos légkörének. Az imádkozó ember megnyílik Isten és embertársai előtt. Természetesen nem az óra előtti és utáni kötött-szövegű, együttes imára gondolunk. A gyerekek minden korcsoportban tanuljanak meg saját szavaikkal, a közösség füle hallatára imádkozni. —• Kitűnően bevált a következő gyakorlat: Templomi oktatásra az előcsarnokban gyülekeznek a gyerekek. Sorakozás után a szentségi oltárhoz vonulnak, majd először a hitoktató, azután — önkéntes jelentkezés után — a gyerekek szólnak egy-két mondatot Jézushoz. Ha a létszám nem túl nagy, mindenki imádkozhat; ha sokan vannak, néhány előre jelentkező. — Óra közben minden témakörnél felszólítja a hitoktató a gyerekeket: Ezt hogyan köszönnéd meg, hogyan mondanád el az Úr Jézusnak? Az órát átszövi az imádkozó gyerekek hangos szava. Óra végén néhány jelentkező gyerek ugyancsak imában foglalja össze élményeit. —• Ezt a gyakorlatot már elsős gyerekekkel is könnyedén be lehet vezetni. A gyerekek sokkal könnyebben és hamarább szólalnak meg imában egymás előtt, mint a felnőttek! Kiváló „mellékhatása" az imádságos hittanórának, hogy egyszerűen nem lesz probléma a fegyelmezés! Ebben a meleg, nyugodt, áhítatos légkörben egyszerűen nem lehet rendetlenkedni. Sokszor zilált idegzetű, rendkívül szétszórt gyerekek is belső egyensúlyba jutnak az ima nyugtató, csendes atmoszférájában. 3. A közös bűnbánat közösségteremtő hatása. — Első gyónásukhoz készülő gyerekeknél (jó felkészítés esetén) megérezheti a hitoktató a közös bánat összemelegítő lelki hatását. A bukás és fölkelés élménye, a magukba nézés szívetszorító csendje csodálatos közösségalkotó pillanat. — Már elsőáldozás előtti csoportban is — a nagyobbaknál pedig sokkal inkább! — legalább negyedévenként, vagy a nagy ünnepek előtt közösségi bűnbánati liturgiát kellene tartanunk az egyik hittanóra alatt! (Az összevont, nagyobb gyerekcsoport számára tartott bűnbánati liturgiáknak rendezvényjellege van; nehéz biztosítani a nyílt, mégis bensőséges légkört; általában nem váltak be!) A hittanos csoport ideális keret a csendes, őszinte, bensőséges lelkiismeretvizsgáláshoz; ha a gyerekek tudnak saját szóval imádkozni, akkor a személyes hangú bűnbánathoz. Gyerekekről lévén szó, megfontolandó a közös feloldozás lehetősége is, — legalább néhány alkalommal! 4. Az ének közösségalkotó hatásai. — Az éneklés köztudottan megnyitja a szívet. A dalárdák rendszerint baráti körök is. Az együtt dalolás fölmelegíti az embereket, összekapcsolja az idegeneket is. Amíg a templomba járó hivő nem énekel a szentmise alatt, addig csak magánhivő, aki „misét hallgat", legjobb esetben közönség. A vallásos ének közösségalkotó erejét nem lehet elég korán kipróbálni! Ismerek hitoktatót, aki minden hittan-témához keres egv vallásos, vagy népdalt, és sok magyarázkodás helyett egyszerűen megtanítja az éneket. Tanítás közben egy-két mondatos magyarázata sokkal jobban „ül”, mint a szak118
