Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bindes Ferenc: A katekézis mint közösségteremtő eszköz

szerűen fölépített előadás. Ha ez a módszer mindenkinek nem is ajánlható, az kétségtelen, hogy hittanóráinkon kívánatos a sok ének. Gyülekezéskor és szétoszlás közben jó alkalom van a közös dalolásra. IV, Különleges közösségfejlesztő lehetőségeink. — Az egyház legősibb katekézise a liturgia volt, és kétségkívül kiváló eredménnyel élt vele. A liturgiában gyúrta tanúságtevő- és szere- tetközösséggé tagjait. A megújított liturgia újra alkalmas arra, hogy állandó, élő kateké- zisként — az Úr dicsőítése mellett — a közösség épülését is segítse. E téren a fejlődés más-más fázisában vannak még az egyházközségek, ezért minden helyen más-más lehető­ségeket nyújt a liturgia a közösség alakítására. Csupán néhány bevált gyakorlatot sorolok fel: Diákmisén: Fegyelmezési célból kívánatos, hogy a gyerekek kísérőik mellett üljenek, de próbáljuk elérni, hogy ne a templom szögleteiben szétszórva, hanem az oltár közelében, „összezsúfolódva" helyezkedjenek el! Másképpen hangzik a válasz, az ének, ha egy tömb­ben szólalnak meg a jelenlévők. — A mise bevezetőjében említsük meg a névnaposokat, betegeket; fontosabb iskolai események (szünet, kirándulás, fölvételik) szerepeljenek a hívek könyörgésében! — A diákmise prédikációjában szólaltassuk meg őket; alkalomadtán akár énekkel is. Ők legyenek a felolvasók, perselyezők, ének vezetői. Az elsőáldozási-bérmálási készületek úgyis közösségbe fogják a jelölteket. (Persze nem az egy-két hónapos készületek!) De maga az ünnep is a közösségi ünneplés alkalma legyen, —• hiszen igazában csak ez indokolja! — A keresztelésre meghívjuk a hittanos gyerekeket, különösen akkor, ha valamelyikük kistestvérét kereszteljük. Jó, ha a válaszokat a gyerekek megtanulják, mert a szülők sokszor annyira meghatottak, hogy meg se tudnak szólalni. A derűs, színes gyereksereg szép keret a keresztelésnél. A ministráns csoportok sok helyen csupán fizetett „magánzókból" állnak. Mivel a gyerekek nagy részét már nem hatja meg a pár forint, vagy alkalmi szerény ajándék, a ministránsok elmaradnak. Csak a baráti közösség tudja lelkessé és áldozatossá tenni a gyerekek többségét. Ne pénzzel, vagy ajándékokkal jutalmazzuk a ministránsokat, hanem szeretettel! Teremtsünk vidám, beszélgető hangulatot a számukra! Az anyagi ajándékozás versenyét úgyse bírjuk. A sekrestye ne legyen néma, komor készülődés helye, hanem csendes, barátságos előcsar­noka az oltár közelségének. A legértékesebb fiúk (és lányok) alakulhatnak baráti közösséggé az ilyen ministráns-élmények hatására! A templomi misztériumjátékok rendezését sok lelkész abbahagyja, mert „több a befek­tetés, mint a haszon”. Lehet, hogy az egy-két előadás se tömeghatásban, se anyagilag nem kifizetődő. Alig értékeljük azonban a készülődés remek közösség-alakító élményét! A hangulatos próbák, énektanulások; a lelkes tervezgetés észrevétlenül barátokká teszi a szereplőket. Természetesen bőven lehetne még sorolni a katekézis közösségteremtő, és közösségbe bekapcsoló lehetőségeti. A lényeg azonban az, hogy aki a hittanos évei alatt nem lesz élő, igazán keresztény közösség tagjává, az majdnem biztosan lemorzsolódik, — és ezt a keresztény közösséget később mindig nehezebben fogja felfedezni. Számára sajnálatosan természetes lesz, hogy egyháza vallásos ünnepségeket rendező vállalat; netán élete fordulópontjainak fizetett színezője. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy fontosabb a közösségi szál, mint a nagy értelmi tudás. Hiába tanulja meg és tudja hibátlanul hite alapigazságait valaki, ha magára marad­va nem tanul meg ezen igazságok alapján élni. Ha tehát úgy véljük, hogy hittanosaink csupán egy-két évre szándékoznak hittanra járni, akkor inkább legyen munkánk súlypontja a közösségi élmény kialakítása, mint a mereven hajszolt tudásbeli teljesség! Ilyen esetben ha valamitől várható, hogy a gyerek mégis tartósabban hittanos legyen, akkor talán egyedül attól, hogy megszeretett egy közösséget, és oda tartósan kívánkozik. — Ugyancsak így várható, hogy a hittanos gyerek természetesnek tartsa: Az egyházközség is közösség, amelynek imádkozó, evangelizáló és szeretetközösségébe természetes egyszerűséggel belenő. Bindes Ferenc A mai keresztény nemzedéknek összeszedetten kell tudatosítania az evangelizálás reá háruló feladatait. A ránk zúduló nehézségek, anélkül, hogy megbénítanának, inkább ébresszék fel bennünk a küzdő képességet, űzzék el a múlton való meddő el­mélkedéseket, fiatalítsák meg az egyházat (.. .), hogy a világ felismerje Jézus sze­mélyében a Krisztust, aki számunkra is az „Út, Igazság és Élet”. Marty bíboros 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom