Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mosolygó Marcell: Milyen utat építsen a család a gyermekeknek a hit felé?
lenlevőben való hitet alapozza meg. Sajnos a gyermek istenképe annyira magán hordja a szülők hibáit, hogy később ezt a képet ■— amit Istenről alkotott magának — még a legracionálisabb érvelés hatására sem tudja, mint valóságot elfogadni. Annyira eltorzulhat az istenkép a szülők hibáitól, hogy a serdülő érzelmileg egyenesbe is juthat, amikor magára átveszi a felelősséget, amit eddig Istenre hárított. Kamaszkorban ugyanis leválik az apáról az istenkép. Ezt megkönnyíti, ha emberi gyönge- ségeinkről is tud a gyermekünk és így meg sem formálódik benne a „zordon mennyei felügyelő" eszménye. Ma a gyermekek jelentős része apa nélkül nő fel. De sok kislánynál tapasztaltam azt a helyzetet is, hogy anyjával együtt aput olyan félvad nomádnak tartja, aki egy kicsit kívül áll a társadalmi szabályokon. Úgyhogy nem egészen légből kapott az a felfogás sem, hogy századunkban — mikor a nő dolgozik, nevel és háztartást vezet — a család súlypontja ő lesz, és valamiféle matriarchátus van kialakulóban. Ha még figyelembe vesszük, hogy lényegében több a vallásos anya, mint apa, érthető, hogy miért tárgyalunk ennél a hitre vezető útnál apa-anya eszményről és nem egyszerűen az apáról. —• 3. Szorosan kapcsolódik ehhez a tudatalatti formálásának harmadik útja: a biztonságérzet kialakítása abból a tudatból, hogy „engem szeretnek”. A sok szeretettel megajándékozott gyermek hite megalapozott — írja az előbb említett német szerző. Nem kényeztetésről beszélünk, de a szüleitől, egyházától és Istentől nagyon szeretett gyermek ajándékoz hitet nekik. „Fészekmelegnek" is nevezik ezt az adottságot, és ebben benne van, hogy nemcsak a szülőknek gyermekük iránti, de az egymás iránti szeretető is erősíti ezt a biztonságot. Egyik ismertető jegye ennek, ha a szülők fontosabbnak tartják a gyermek teljesítményénél (sportban, tanulásban) az érzelmi kapcsolatokat. Nem a sikerélmény hajszolása az igazán fontos az életükben, hanem egymás szeretetének — a hibák és sikertelenségek ellenére való — birtoklása. Gondoljunk csak a tékozló fiúra ... — 4. Végül nem jelentéktelen a gyermek tudatalatti világának a hitre való előkészítésében a liturgikus élmények útja sem. Családi kisliturgiákon és főleg a templomi istentiszteleten való részvétel, úgy, hogy az lehetőleg pozitív benyomást hagyjon a gyermekben. A karonülők és kisgyermekek templomba járásáról van szó. Szép templom, sokan együtt énekelnek, ünnepi magatartás, nem lehet hangoskodni, ilde rendszeresen jövünk, itt is itthon vagyunk. A virág, csengő, harangszó, szép ruhák, gyertyák, képek a legkisebbekben is hagynak valamit a lélek mélyén, ami az egyházi közösség utáni vágy alapja lesz. Sajnos előfordul, hogy valamikor a paptestvér a kisgyermekekkel otrombán türelmetlen, mert csak azt látja a templom kövén tipegő, hangoskodó kis lurkóban, hogy az anyjuk az új cipőcskéjét, ruhácskát, vagy fodros köténykét akarja bemutatni rajtuk. II. A hitre vezető utak következő csoportja: A tudatos érzelmi élet alakításának eszközei. — 5. A templom, az egyháziak iránti rokonszenv felkeltése. Ez már nem ösztönös ragaszkodás, hanem a szülők szimpátiájának tudatos átadása. Virágot hoz a gyermek, pénzt tesz a perselybe, kezd öntudatosodni benne, hogy ez a mi templomunk, a mi papunk, kezd kialakulni a papok iránti vonzódása. Döntő fontosságú, hogy mit hall a papról otthon. Utcai találkozásnál a 3—4 éves kicsi megjegyzést tesz a papra: „Ez pap bácsi". Akkor, mint kis világának szerves részét regisztrálja a papot a doktor bácsi, postás bácsi és más többé-kevésbé kedves hozzátartozói közé. „Ez pap" — mondja a másik tömören. Ez már egy kis elhatárolást, külső észrevételezést jelent. A gyermek óhatatlanul elárulja szülei érzéseit. —• 6. Még fontosabb a Jézus iránti szeretet ébresztése. Ez még nem a hivő szeretet, csak az előbbiekhez hasonló előlegezett szimpátia. Szeretni Jézust, akit csak képről ismerünk, aki nem is szól hozzánk, aki nem is jól verekedő tv-sztár — nem is ilyen egyszerű. De mégis jó, gyógyít, szereti a gyermekeket és ezért érdemes a barátaink közé sorolni. A képes bibliák, a képes hittankönyvek, a szép szentképek, a karácsonyi jászolka kis szobra, diafilmek és a Jézust jól szemléltető eszközök járhatóvá teszik a gyermeklélek számára ezt a hit felé vezető utat is. —■ 7. A tudatos érzelmi élet hitre vezető útja a csendnek, a lezárt közösségnek a megbecsülése is. A gyermek természete szerint lármás, mozgékony. Meg kell tanítani elcsendesedni lélekben is, odafigyelni valamire, mert csak így érti meg az isten hitre hívó szavát. Ez a lezártság a világ lármájától szükséges, hogy meg legyen a családon kívüli illetéktelenekkel szemben is. Egy jól idomított kutya nem eszi meg az idegentől adott ételt. Egy csendes, megelégedett lelkű gyermek nem megy el akárkivel, nem ül akárki ölébe, tudja, hogy kitől kapja az állandó és biztonságos szeretetet és azt nem cseréli fel pillanatnyi örömökért. Keresztanyja csókolgat egy hároméves legénykét. Legnagyobb meglepetésére megszólal a kis bölcs: „Ne csókolgasson engem, van nekem anyukám, az szeret engem!" Ez a kis lezártság rendkívül jelentős a későbbiekben cfz ún. „kettős nevelés" és a szexuális élet csábításai között. 115
