Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mosolygó Marcell: Milyen utat építsen a család a gyermekeknek a hit felé?
— 8. Hitre vezető út a sóvárgás, vágy az isteniek után, a hitet megelőző áhitat. (Áhítok, óhajtok valamit). Hány gyerek jön az oltárhoz, nyitja a kis száját áldozáskor. Tudjuk, hogy kíváncsiság, utánzási ösztön leginkább a motívumuk, de vegyük észre benne az ún. „sensus religiosus" gyökereit is, — a vágyat a több, a más, a nagyszerű felé. A kicsiny gyermek irracionális kötődései között nagyon szerencsés dolog, ha ott van ez a sóvárgás, hogy majd ő is elsőáldozó lehessen, ministrálhasson, hogy ő is élhesse a hivők életét. III. A harmadik csoportja a hitre vezető utaknak már az értelem területén vezet. Ezekből csak röviden említek meg négy utat. —■ 9. A világban való rendre és szépségre való utalások is hitet előkészítő jellegűek. Még Isten nevének említése nélkül is. Csak vegye észre, értékelje a gyermek a szépet, a rendet. —• 10. Talán legfontosabb út ezen a területen a valóság megszerettetése. A hit nem ópium, a vallás nem egy a sok törekvés közül, melynek célja a valóságtól elszakadni. A „hozzád menekülünk Uram” nem elfutás önmagunk és a világ elől, hanem az örök Valósághoz való fordulás. A valóság a gyermek számára sem mindig kellemes, de megtanulhatja, hogy felismerése és tudomásulvétele többet ér a mesék és ábrándok világába való menekülésnél. A televízió elszoktatott minket attól, hogy szerény eszközökkel egymás társaságának örüljünk. Van ahol a hétfő esték ún. „családi estét” jelentenek, amikor a gyermekek megtanulnak örülni a szerény valóságnak, megtanulnak veszteni a társasjátékban, és értékelni egymást fogyatékosságaikkal együtt. A modern szülők igyekeznek gyermekeiket a valóság szellemében nevelni, (ijesztgetések, hazugságok kizárása) — ez egy pozitívum a hithez való eljutáshoz. Törekednünk kell, hogy a gyermek szépnek lássa a hétköznapot, tudjon megköszönni egy pohár vizet is. Ha az érzelmeknél fontosnak tartottunk bizonyos lezártságot, itt annál lényegesebb a nyíltság, az önálló vélekedés. — 11. Jó alapvetés az állatoktól való különbözőségeink kihangsúlyozása is. Az, hogy lelkünk van, hogy képesek vagyunk Istenre, akkor lesz számára nyilvánvaló, ha tisztában van a különbségekkel. — 12. Mikor nagyobbacska lesz, feltehetünk olyan kérdéseket előtte, melyekre a vallástalan ember nem tud felelni. Nekünk sem kell még rá felelni, gondolkozzon el rajta. Egy baleset alkalmával: a földi igazságtalanságok hogyan egyenlítődnek ki? Egy születéskor: miéri élünk? Egy kudarcnál: lehet-e a sok munka, jóság, szeretet hiábavaló? IV. Az akarat motiválása a negyedik főút a hithez. —- 13. Céltudatoságra nevelni. Tudnia kell a gyermeknek, hogy mit akar, és akarja és alkalmazza a hozzá való eszközöket is. Nem makacsság, hanem állhatatosság, hogy azt, amit akarunk, tényleg csináljuk is. A végső célt is csak ilyen ember tudja követni majd. A gyermek, aki nem tanul meg egy célt szolgálni, aligha lesz Isten szolgája. A neofília, az újdonsághajhászás a lázas ütemben fejlődő emberiségnek a gyors változásokkal együttjáró kortünete, illetve kórtünete. Csak az a jó, ami új. Szalmára, pozdorjára épít, aki a neof íl iá - val fertőzött gyermeket akarja hívővé tenni, hiszen a mi életstílusunk, a mi evangéliumunk kétezer éves. — 14. A lemondásra nevelés is a hit felé vezető út. A csupa egészséges önzéssel telített kis vadoncokat a társadalmi együttélés kedvéért úgy is sok lemondásra szoktatjuk. Egész korán meg kell szoknunk, hogy nem teljesül minden álmunk, vannak fájdalmak, kellemetlenségek, miket időnként el kell viselnünk és nem a kellemesség irányítja életünket. A keresztény élet nincs áldozat és kereszthordozási szándék és képesség nélkül. Amikor a szülő a gyermekkel szemben való bűntudatát ajándékok halmozásával akarja feloldani, a szerete- tet pénzzel pótolni, ezt az utat rombolja szét. —• 15. Az alkotó munkára nevelés útja szoros kapcsolatban van az előbbivel. Már az első években is jobban kedveli a gyermek, ha mértékkel alkalmazzuk, mint a játékot. A talentumokat csak az így nevelt gyermek tudja majd kamatoztatni. Az alkotó munkára nevelt gyermek tud egyéni felelősséget hordozni, mert felelünk azért, amit megalkottunk. Az ilyen gyermek tudja magát később megvalósítani Isten akarata szerint. Nagyon jó előkészítés ez a Krisztusban kibontakozó keresztény közösség építésére is. — 16. A szeretetre nevelés az akarat motiválásának negyedik útja. Nem elég, ha tudja a gyermek, hogy őt szeretik, de tanuljon meg adni, kedveskedni, gondoskodni, amennyire ez gyermeki szinten elképzelhető. Az ünnepelt az ajándékba kapott csokiból valójában nem eszik többet, mint a többi, de ő osztja el. önmagunk fölé, Istenhez a szeretetben nőhetünk fel, de mielőtt elsajátítanánk ezt a belénköntött erényt, előbb az igazságosságot, a közösségi érzést, a jószívűséget és az örömszerzést kell megtanulnunk. V. Befejezésül az ötödik főútvonalat is nézzük meg, amely a hithez vezet. — 17. Ehhez kell talán a család részéről a legtöbb okosság és a legértelmesebb hit: Kegyelmi ráhatásoknak kitenni a gyermeket, hiszen Jézus szava világos: „Senki sem jöhet 116
