Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Balikó Zoltán: A lelkész hitbenjáró ember
Kezdjük el újra — vagy talán először! a mindennapi bibliaolvasást. Jó a „lósung” használata, de önmagában kevés. Mivel vagy elfelejtettük már vagy töviről hegyéig még nem ismerjük, kezdjük el a Genezis könyvével s naponta 1—1 fejezetet figyelmesen olvassunk át. Vele párhuzamosan Máté evangéliumát, hogy lutheránus módon mindent Krisztusra nézőén értsünk. Előtte mindig imádkozzál, nem szégyellve nyomorúságaidat szíved ellenkezését. Utána is, hogy pontosan megfogalmazd és kifejezd, amit meghallottál a magad számára. Ezzel fordulj házad népéhez és munkád végzéséhez. Lehet, hogy először családodban keltesz feltűnést. Az is előfordulhat, hogy diplomás gyermeked mosolyog és az életkorral járó meszesedésre céloz. Ne zavarjon. Hiszen nem most bolondultál meg, hanem akkor, amikor abbahagytad vagy sohasem gyakoroltad. Ne szégyelld a gyülekezet előtt sem, ha kitudódik. Lehet, hogy régóta várják már ezt a fordulatot, lehet, hogy megütődnek rajtad. Ha elhatároztad magadat a belső szoba „üzemeltetésére”, maradj meg szilárdan döntésednél. Furcsa lesz talán az első családi étkezés, mert másképpen beszélsz emberekről és a világról, mint eddig. Furcsa lesz így a szószékre menni, s nem azt mondani, amit az emberek várnak, hanem csak azt, amit Uradtól hallottál. Hidd el, már a textusfeldolgozás is másként alakul, hiszen elsősorban saját nyavalyás szíved számára veszed az igét. Másként is adod tovább. S lesznek, akik felkeresnek. Saját dolgaikkal. Egyre őszintébben kitárják I előtted rejtegetett titkaikat. S végre lelkipásztori beszélgetésekre kerül sor. Szinte magától megszületik közösséged azokkal, akiket a törvény összezúzott de az evangélium meggyógyított. Valami elkezdődik a gyülekezetben, aminél szebb nincs az egész világon. Árad a szeretet és gombamódra szaporodnak a szolgálatok. Csak engedj be kis fényt szívedbe és takarodik a sötét. Elönt az öröm, hogy ilyen felséges hivatást kaptál. Látod, hogyan köt össze embereket a bűnbocsánat, hogyan néznek megbátorodott szívvel a garázdálkodó halálra. Mindennél bizonyosabbá válik számodra, hogy a győzelem útján jársz s olyan „portékád” van, amivel mások nem rendelkeznek, de te adhatod és hirdetheted kicsiknek, nagyoknak, mindenütt, ahol megfordulsz. Egyszerre minden a helyére kerül. Cikkek, tanulmányok, theolo- giai könyvek lekötik figyelmedet. Már nem tartod szalmacséplésnek. Visszakapod a tanulás régi örömét, s szakmád szenvedélyes szeretetét. Nem rágódsz visszás dolgokon és megutálsz papi pletykát, gyorsan témát változtatsz és tudatosan ahhoz ragaszkodsz, ami épít, s ami javunkat szolgálja. Szívből adsz hálát, ha valahol a gyülekezetben jól mennek a dolgok, s eszedbe se jut irigykedni. Az egész programod megváltozik. Hozzájutsz ahhoz, amit évek óta halogattál, s elmaradnak, kiesnek életedből olyanok, amelyekre rengeteg időt, erőt pazaroltál. S főleg — meggyógyultál. Korábban nem volt belső tartásod. Ha valami sikerült, a fellegekben képzelted magad. Ha kudarcok és vereségek értek, a porba omoltál. Most „kétségbeeséstől és téves hittől” egyaránt megóv Uraddal való szoros kapcsolatod. Nem élsz már „saját számládra". Jézusnak szeretetéből pedig bőven telik arra, hogy mindig békességed legyen és örömöd el ne fogyjon! erre a te Urad Jézus Krisztusba vetett élő hitre naponta eljuttat az Isten, s ebben meg is őriz, hogy újszövetségi értelemben „boldog” ember légy életedben és halálodban. S ha most utolsó trükkel be akar csapni az ördög, hogy minderről már elkéstél, nevess az arcába. Annak, aki a terpentinfa gyökérszálát kihajtatja, aki csak ráfúj Leikével a zörgő csontokra s azok megelevenednek, ne tudná megtenni velünk mindezt? Hiszen azt ígérte, hogy azt, aki Hozzá megy, semmiképpen ki nem veti. Semmiképpen! erre az egyetlen szavára építs és indulj belső szobádba. Ismerek valakit sorainkból, akinek a malakiási biztatás elég volt. Ismered? „Tegyetek próbára engem!” (Malakiás 3,10) Kollégánk komolyan vette és nem csalódott. Hányszor elmondta nekem, amíg át nem ment az atyai házba: „kárpótolt az Ür azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó ...” (Jóéi 2,25). Jézus vár belső szobádban. Nem utálkozott az istálló sarkától sem. Szívünktől sem. Sem a tiédtől, sem — s ez a legnagyobb csoda — az enyémtől sem. Menjünk Őhozzá! Balikó Zoltán * (A szerző és a szerkesztőség szíves hozzájárulásával a „Lelkipásztor” című evangélikus lelkész! szakfolyóirat 1978. 4. számából tesszük közzé a fenti írást olvasóinknak.) 248
