Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Személyiségünk kibontakozása Jézus Krisztusban
TÁVLATOK SZEMÉLYISÉGÜNK KIBONTAKOZÁSA JÉZUS KRISZTUSBAN „Korunk sebe a bizonytalanság” — mondja Leszek Kolakowsky. Ezért a mai ember az elődei hagyományaival szemben szkeptikus és az igazi haladásra sincs mindig elég ereje, — ugyanakkor nagy vallási keresés tör fel a lelkekben: őszinte, igazi útmutatót keresnek, akiben nem csalódnak. Ma annak van hitele, aki nemcsak hirdeti a létkérdés megoldását, hanem személyes példát is ad rá. Mi keresztények ezt a példát Jézus Krisztusban találjuk meg. Hogyan hirdessük Krisztust, a kereszténység középpontját, hogy emberileg mindenkinek megközelíthető, történelmünkbe beágyazott legyen? A krisztológiai zsinat után „Tizenkilencedik évszázad kereszténységét szinte egyedül Isten érdekelte. Ahogy azonban jobban megismertük a világot, bizonyos tételeink megfogalmazása avultnak tűnt. Az egyetemes keresztény gondolkodásnak — ami minden teológiai kutatásnak az alapja —, számot kell vetnie mindazzal, amit az ember önmagában és a világban felfedezett... Az utolsó negyedszázad gondolkodása az élet felé, az emberi alkotás felé tárult ki és végül az ember elfogadása nyomta rá bélyegét.” Ezeket írja Yves Congar közvetlenül a zsinat után (Réflexion chrétienne et le monde moderne, 1945—1965, Paris, 1966). „Az egyház ma Krisztusból indul ki. A Kalkedoni zsinat formulája igaz és szabatos: a teológusoknak csodálatos munkája volt, megfelelő kifejezést adtak annak, hogy Krisztusban az isteni és az emberi természet a maga különállásában, mégis egy személyben teljesen egyesül. Amikor ma megismétlem az egész igazságot, — én is elfogadom, mint keresztény őseim —, ugyanakkor viszonyítom is, azaz úgy mondom el, hogy ma is érthető legyen a régi fogalomkészlet és ebben az eredeti összefüggésben hol az egyik, hol a másik szempontra helyezhetem a hangsúlyt.” — Ezeket mondja Marie-Dominique Chenu, a zsinat egyik neves szakértője, majd így folytatja: „Ma érzékenyebbek vagyunk Krisztus humanizá- ci ójára, megtestesülésére, anélkül, hogy istensége háttérbe szorulna. Korunkban Krisztusi inkább emberségében érjük el. Meg kell azonban őrizni az eredeti megfogalmazás egyensúlyát és minden gazdagságát, ugyanakkor meg kell találni azt az érintkezési pontot, ami megfelel a mai igényeknek ... Ez a feladat rendkívüli nagy érzékenységet kíván, azért a teológusnak állandóan tökéletesítenie kell magát, kutatnia kell és benne kell élnie a keresztény közösségben, hogy a saját konkrét elkötelezettségét jobban megértse... Az 1, Vatikáni zsinat az Istenre központosított teológiára épült, az Isten abszolút tekintélyére támaszkodott. A 2. Vatikáni zsinat tengelye a krisztológia, illetőleg maga Jézus Krisztus." (Un théologien en liberté, Paris, 1975. 20—21. 23.). Az „Egyház a mai világban” a zsinati lelkipásztori konstitució így tárja Krisztust a világ elé: „Az ember misztériuma valójában a megtestesült Ige misztériumában ragyog fel igazán... Krisztus az új Adóm, az Atya misztériumának kinyilatkoztatásával a maga teljességében mutatja meg az embert az embernek és felfedi előtte magasztos hivatását... A láthatatlan Isten Képmása (Kol 1,15) . . . Jézus, megtestesülése révén Isten Fia valamiképpen minden emberrel egyesült. Emberi kézzel dolgozott, emberi ésszel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett... A keresztény ember hasonlóvá válik a Fiú képmásához, elnyeri a .Lélek zsengéit’ (Rám 8,23) és így képessé válik betölteni a szeretet új törvényét.” (GS 22.) A kereszténység Istenhez viszonyulása tehát csak Jézus Krisztusban történhet. Ám egyetlen kor sem mondhatja el, hogy kimerítette Jézus mérhetetlen gazdagságát, amint már Szent Pál jól látta: „Nekem... a legkisebbnek jutott az a kegyelem, hogy hirdessem Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát... és fölvilágosítsak mindenkit, miben áll az a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben” (Ef 3,8k). Krisztus-képünk és Jézus-kapcsolatunk „teológiai helye" ezért a mindenkori történelmi pillanat. Kérdés, mennyire lehet hiteles teológiai forrása a mai világnak Jézus? 225
