Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Elemér: Ökumenikus krisztológia
val bennünket a Krisztusban (2Kor 5:18—19). Ügy gondolom, hogy a két igazság nem áll ellentétben egymással. A kereszt Jahwe szenvedő szolgájának a helyettes szenvedése, kiengesztelő áldozata, ugyanakkor a szeretetével bennünket megelőző Isten tette. — Jézus halála és eltemetése az embervoltunkkal való szolidaritás teljes megvalósítása. Jézus Krisztus váltsághalálával elválaszthatatlanul egybefügg feltámadása. Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló hitvallás elválaszthatatlan egymástól. Ez a hitvallás a Krisztusról szóló apostoli hitvallás, a kerygma központja, döntő mondanivalója, Krisztus egész művéről szóló bizonyságtétel sűrítése: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért'’ (Róm 4:25). A húsvéti hit alapja Isten húsvéti tette, egy új teremtés kezdete, amelyet emberi szem elől elrejtve vitt végbe, éppen úgy, mint az első teremtést. A feltámadás fényében lesz nyilvánvaló, hogy kicsoda Jézus Krisztus. A feltámadás nélkül Jézus nem lenne több, mint Izráel legnagyobb prófétája, kereszthalála pedig nem lenne több, mint egy igaz ember mártírhalála. Krisztus halála a feltámadás fényében válik számunkra megváltó és kiengesztelő áldozattá. Krisztus feltámasztása annak a bizonysága, hogy Isten megtörte a halál hatalmát és diadalra juttatta az életet. Krisztus feltámadása által elvesztette erejét az ember „végső ellensége”, a halál (1Kor 15:26.54). Krisztus halálának és feltámadásának következménye az új életben való járás. Ennek nyilvánvalóvá kell lennie a bűn minden formája elleni harcban és a megbékéltetés szolgálatában. Az Isten kiengesztelő munkájának célja a béke, a szó teljes bibliai értelmében: a teremtés rendjének helyreállása. e) Jézus Krisztus a megváltó Úr. A Szentlélek kitöltése és Krisztus visszajövetele között Isten újszövetséges népe, az egyház úgy ismeri Krisztust, mint megváltó Urat, aki dicsőségesen uralkodik az Atya jobbján. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön" — mondja mennybemenetele előtt a feltámadott Jézus (Mt 23:18). Ö a világ Ura és az egyház feje, az egyház pedig az ő teste, aki „mindeneket betölt mindenekkel” (Ef 20:23). Krisztus Kyrios Soíer-ként munkálkodik ebben a világban. Dicsőségébe való visszatérése és mindenek fölé való felmagasztalása után is szolgál ennek a világnak kereszthalála és feltámadása gyümölcseivel. Ezt mindenek felett az egyház által végzi, amelyet részesít megváltó munkája gyümölcseiben, az új életben, a bűnbocsánatban, az Istennel való békességben, és ugyanakkor az ige és a sákramentumok által adott kegyelmi ajándékai révén bevon a megbékéltetés univerzális szolgálatába. Az egyház szolgáló Urát követve akkor jár valóban Urának nyomdokain, ha szolgáló formát ölt, és kész odaszánni magát Isten szeretete és igazsága szolgálatában az embervilág érdekében. Ezek a gondolatok csírájukban megtalálhatók Eduard Schweizer 5 svájci református teológus gondolkodásában, de „a szolgáló egyház teológiája” címen a Magyarországi Református Egyház körében lettek hangsúlyosokká. Bartha Tibor püspök, Ige—egyház—nép c. gyűjteményes munkája ennek a teológiai gondolatnak az elméleti és gyakorlati kifejtése.6 Krisztus mint a világ Ura az egyház által, de az egyházon kívül is munkálkodik, mert benne az Isten embersége (Bartha) jött hozzánk. Az egész teremtett világot megtartja, kormányozza és vezeti a teljesség, Isten országa győzelmes beteljesedése, a teljes váltság felé. f) Jézus Krisztus az eljövendő Messiás és az Emberfia. Mindkét méltóságjelző az újszövetségi korban arra az eschatologiai személyre vonatkozik, aki ennek a világkorszaknak a végén eljön, és isteni felkenetéssel, isteni felhatalmazással és megbízatással megoldja a teremtett világ minden nyomorúságát. Ö a Juda oroszlánja, aki képes megoldani az emberiség végső sorskérdéseit (Jel 5.). Ő az Emberfia, akinek emberarcú országlása követi a Dániel 7 látomásaiban leírt fenevadak országlását. Ő a királyok Királya és uraknak Ura (Jel 19:15), akinek hatalma megtöri az embergyilkos Sátán utolsó ellenállását. Most teljesedik ki igazán Jézus Krisztus királyi tiszte, Isten igazságának érvényre juttatásában, az utolsó ítéletben. Néhány reflexió a 2. Vatikáni Zsinat krisztológiai tanításáról A 2. Vatikáni zsinat dokumentumai között nem találunk külön kidolgozott krisztológiát, viszont minden tanítását áthatja a krisztológiai szempont. A 2. Vatikáni zsinat krisztológiája Krisztus gazdagságának teljességére törekvő krisztológia. Bizonyára nem véletlen, hogy a „Krisztus gazdagsága” kifejezés az ökumenizmusról szóló dekrétumban fordul elő.7 Krisztus Isten Fia, a kinyilatkoztatás teljessége, az új ember, közbenjáró főpap, a király, a szolgáló Úr, a világ eschatológikus megújítója. Minden jel arra mutat, hogy a krisztológia alaptételeiben, ha olykor a terminológia némileg eltér, nincsenek olyan különbségek, amelyek egymás krisztológiájának kizárásához vezetnének, sőt sok tekintetben alapvető 214
