Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: A jövő egyházának körvonalai

hez, az ,,anatémától” a párbeszédig. A párbeszéd pedig megindítja az együttműködést, minden jót előmozdító törekvés és az anyagi, szellemi, erkölcsi javakért vívott küzdelemben előkészíti az ember Isten-találkozását, végső üdvösségét.

Politikai felelősséget vállaló egyház

Az egyháznak a történelemben mindig volt politikai dimenziója. Akarva-akaratlan politikai tényező lett. Krisztus követésének ma is vannak politikai következményei. A világhorizontú egyház nem zárkózhat el a kizsákmányolás és elnyomás elleni harctól. Az egyház társadalmi valóságban él és arra törekszik, hogy ezen a területen is rátaláljon a helyes útra: az elnyomottak, a gyengék, az elesettek mellett van a helye, Jézus Krisztus és az evangélium kötelezi erre. Az egyház minden ember életéért felelős, ennek tudatában képes ,,az új teremtést békében és igazságosságban” megvalósítani. Külső és belső béke reménye nélkül értelmetlen lenne a jövő. Nekünk keresztényeknek Istenből merített biztonságérzetünk ad alapot arra, hogy felelősen formálhassuk a jövőt. Az egyháznak ezért korábbi hatalmi jellegét leladva, a szolgálat felé kell törekednie, hogy hirdesse az örömhírt és „előkészítse az Úr útját, a népeket üdvösségre tanítsa” (vö. Lk 1,7.6k). Az Isten- és emberszolgálat kölcsönösen áthatják egymást, egyik sem állhat fenn a másik nélkül. A felebaráti szeretet nem korlátozható az emberek magánkapcsolataira, hanem érvényes az egyház közösségére és innen árad ki az egész társadalom szolgálatára.

„A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (IKor 12,7)

,,A jövő egyháza karizmatikus. Az egyes keresztényeket lelki adományai alapján tekinti és megkísérli olyan közösségi formák kiépítését, amelyben az egyes adományok kiegészítik egymást. Bízik a Szentlélek dinamikájának kibontakozásában és állandó közösségre kötelezi el tagjait.” (S. Grossmann: i. m. 118. 227.) „Minden jel arra mutat, hogy az egyház történetének fordulópontján állunk, amikor a Lélek új mélységekbe valósítja meg a halál és feltámadás misztériumát... A holnap kereszténye csak akkor nézhet szembe a jövővel, ha ma erős, jellegzetes kereszténységet hagyunk rá, olyat, amely a Lélek hatalmán épül és az Ö árnyékában virul, jeleket és csodákat művel annak bizonyságául, hogy állandóan pünkösd lendületében élünk!" (L. 1. Suenens: Új pünkösd? Eisenstadt, 1976. 5. 112.)

A katolikus karizmatikus megújulás 1967 tavaszán kezdődött. A Duquesne (Pittsburgh) egyetem hallgatói egyik hétvégi lelkigyakorlaton imádkoztak, böjtöltek és kérték a Szent- leiket, újítsa meg őket, az egyházat és az egész földet. Ekkor úgy látták, hogy tudatára ébredtek Isten szeretetének, ismét vonzerőt jelentett számukra a Szentírás olvasása és komoly indítást éreztek arra, hogy mások felé is tanúságot tegyenek a feltámadt Krisztusról. Közölték tapasztalataikat, élményeiket más egyetemek hallgatóival... Példájukat követve ezek is hasonló élményekben részesültek. így keletkeztek különféle imacsoportok egyetemeken, plébániákon, kolostorokban. 1974-ben South Bend-ben tartott kongresszusukon közel harmincezren gyűltek össze, harmincöt országból, köztük hétszáz pap és ötven püspök.

Ezek a közvetlén vallási élmények azt bizonyítják, hogy a Szentlélek mindig — így ma is — bőven árasztja kegyelmeit az Őt keresőkre. A karizmatikus megújulás az egyház tanúságát hirdeti. Megmutatja, miként szolgáljon az ember másokat, és elhaló búzaszem módjára (vö. Jn 12,23—26) átadja magát a jövőnek, hogy új, bőséges termést hozzon. A Szent- lélektől kapott öröm arra szolgál, hogy minden szenvedést, keresztet, halált magába olvasszon. „örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedésében, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örvendhessetek” (1 Pt 4,13). Ha a karizmatikus megújulás nem vezetne a Megfeszített örömeinek mélységeibe, akkor pusztán társadalmi-kulturális jelenség marad, amely nem az egyházat újítja meg, hanem önmagunk lelki kielégülésének egyik kifinomult formája lesz. (vö. H. Mühlen—O. Kopp: Köztünk van-e Isten vagy nincs? Mérleg, 1977/3. 209.)

A kisközösségek a jövő egyházában

A jövő egyházában jogosultak lesznek az önkéntes kezdeményezésű kis közösségek. Az egyház tagjai kis közösségekben keresik hitbeli megújulásukat. Ezeknek a csoportoknak azonban benne kell élnie az összegyházban, belső kapcsolatban kell lenniük a plébániai

18