Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Elemér: Ökumenikus krisztológia
Kocsis Elemér ÖKUMENIKUS KRISZTOLÖGIA A krisztológiai kutatás problémái napjainkban A keresztyén hit alapja Jézus Krisztus személye és műve. Erről a személyről és erről a műről szóló dogmatikai vizsgálódást nevezzük krisztológiának. A krisztológia tárgyköréhez tartozik Krisztusnak, mint a Szentháromság második személyének a műve a teremtéstől az új- játeremtésig. Ö a teremtő Ige, a kijelentő Ige, Ö a Názáreti Jézus, a megfeszített és dicsőségesen uralkodó Krisztus, az egyház feje, az egyház és a világ Ura. Ö a teremtés, megváltás és újjáteremtés közlője. Ennek a krisztológiai hitvallásnak az alapja a bibliai kijelentés, kinyilatkoztatás. Ez az alap azonban nem valami semleges tudósítás, hanem már maga is hitvallás, hivő tanúk bizonyságtétele. így jut tovább az egyház története folyamán az Isten Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról és megváltónkról szóló bizonyságtétel hitből-hitbe. Jézus Krisztus életéről és művéről szóló tanítás egy hatalmas, csak hitben feloldható feszültséget rejt magában. Jézus olyan történeti személy volt, akiben, aki által az élő Isten jelentette ki magát úgy, hogy benne, emberi létünkben és a teremtett világban alapvető változás történt: a megváltás végbement, az új teremtés elkezdődött. Ez a két tétel a krisztológia elválaszthatatlan, mégis logikailag összegyeztethetetlen paradox alaptétele. Ezt az alaptételt a különböző keresztyén felekezetek és különböző teológiai iskolák más- és másképpen magyarázzák, megkerülni azonban semmiképpen nem tudják, mert minden krisztológiai munkának ez az elengedhetetlen feltétele. — Az ökumenikus krisztológia csak akkor jöhet létre, ha ennél a paradox alaptételnél szilárdan kitartunk, ezt időszerűen magyarázzuk, de logikailag fel nem oldjuk. Minden ilyen feloldási kísérlet szükségszerűen egy modern doketizmus vagy modern ebionitizmus veszélyébe sodor bennünket, amelyben vagy Krisztus embersége vagy istensége vész el. a) „Krisztus krisztológia nélkül”. A históriai Jézus-kutatás, amely a 19. század nagy próbálkozása és csődje után századunk közepén újraéledt, felveti a kérdést: miért nem elég az evangéliumok, pontosabban a „galileai ősevangélium" Jézusa, a Názáreti Jézus? Miért nem elég a bonyolult és rejtélyes krisztológia, amely az emberek elől elfedi a történeti Jézus egyszerű alapját és világos üzenetét.1 Harnack és Ritschl, a dogmanélküli keresztyénség meghirdetői örömmel vették a históriai Jézus-kutatás eredményét, amely szerint az evangélium, Jézus tanításának lényege nem magára Jézusra, hanem az irgalmas mennyei Atyára vonatkozik. Ezek szerint a históriai Jézusnak, ahhoz hogy az Atyáról hű képet tudjon adni, nem szükséges Istennek lennie. Jézus a legnagyobb istenkereső, aki meg is találta Istent. A mennyei Atya és a históriai Jézus — nem elegendő-e az istenismerethez és az üdvösséghez? A krisztológia dogma, a maga paradox alaptételével csak megzavarja az egyszerű, de még- jobban a művelt hivő ember látását. — Erre a kihívásra viszontkérdésként így válaszolhatunk D. M. Baillie-veI, az Egyházak Világtanácsának egykori elnökével: Akik a krisztológiai dogma jogosságát tagadják, tudják-e egyáltalán, hogy kicsoda az Isten. Akik a históriai Jézus képét kialakították, tudják-e mi a történet?2 A krisztológiai probléma magva ui. nem a Jézus messiási öntudatának és lelkivilágának pszichológiai vagy históriai kutatása, hanem Isten lényege után való kérdezés. Erre a kérdésre a Szentírásból egyértelműen azt a választ kapjuk, hogy Isten önmagát kijelentő Isten, aki nem hagyja magára az őt kereső embert — elébe megy, felkeresi, meglátogatja az embert a „naptámadat magasságából” (Lk 1:78) még akkor is, ha az nem keresi, nem várja, vagy éppen menekül előle. Mert aki nem tudja, hogy kicsoda Krisztus, nem tudja, hogy kicsoda az Isten. A keresztyén egyháznak krisztusszerű Istene van. így lesz a krisztológia a teológia szíve (cor theologiae), és így nyer minden igaz teológia krisztológiai jelleget. Ezért igaz az is, hogy akinek nincs korszerű krisztológiája, annak nincs korszerű teológiája sem. Mivel a történeti Jézusban Istennel van dolgunk, azért az ő testet öltése, földön való megjelenése a történet döntő eseménye. Kitörés a halál jele alatt álló, a tenyészet-enyészet ciklikus körforgására kárhoztatott történelemből. Új teremtés kezdete, előremutatás Isten országa beteljesülésére, amelyik gyógyító hatalmában Jézus Krisztus személyében már jelen van ebben a világban. Ezért Jézus története nem fogható be mindenestől a históriai kutatás kategóriáiba. Az ő története több, mint egy nagy istenkereső története. Jézus története Isten története, kijelentéstörténet, üdvtörténet, amely értelmet és reménységet ad az emberi történelemnek. 211
