Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 3. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK - Jézus követése és az érte vállalt áldozatok
a húsvéti misztériumot kifejezni soha nem volt gyerekjáték. Sem az első keresztények korában, sem ezer évvel később, ma. Teljes, egész életre szóló, radikális elkötelezettséget követel: mindnyájunktól. Mielőtt még néhány gondolattal elmélyítenénk a Jézus-követés keresztségünkből fakadó legfőbb mozzanatait, két megjegyzést teszünk, a) Gondolatmenetünkben az általános, közös, minden megkeresztelt számára érvényes meghívás szempontjaira szeretnénk rávilágítani. A húsvéti misztérium megélésének módja, természetesen, személyenként más és más. Minden megkereszteltnek a maga sajátos életállapota, körülményei, adottságai szerint kell Jézust követnie. Másképp jár Jézus követésében az egyházi hivatást betöltő (szerzetes, pap, püspök) és a világban kovász-szerepet betöltő keresztény. Az életállapotok (cölibátus, családi élet), az egyház életében betöltött szolgálatok különbözősége csak színezi, variálja a keresztény életszentségre szóló általános, mindenkire vonatkozó meghívás megvalósítását. Az eszközök, a módok különböznek, a cél ugyanaz. — b) Egyesek számára talán idegenül hangzik az „életszentség”, „tökéletesség" kifejezés. Megvalósítására nem éreznek sem kedvet, sem bátorságot, sem hivatást. Célszerűbb lesz tehát, ha azt a kifejezést alkalmazzuk, amely az előbbi kettőt magában foglalja, de egyszerűbbnek és hozzánk közelebb állónak tűnik: Jézus követése, a húsvéti misztérium megélése. — Mit jelent ez részleteiben? — Haljunk meg a bűnnek, — életünket bízzuk rá a Teremtő Atyára, keressük akaratát, — szeretetben építsük Isten országát, és végül — szabad elhatározással adjuk vissza életünket az Atyának. Meghalni a bűnnek Az ősegyházban alámerítéssel kereszteltek, ezzel jelezték, hogy a megtért ember meghalt a bűnnek és „eltemetkezett'’. Amikor a vízből fölmerült, „új ember született". Az újjászületés, az új ember, témája gyakran visszatér az Újszövetségben. A keresztény Krisztust öltötte magára, Krisztusban él, Krisztus él benne Lelke által. A Szentlélek teremti újjá. Ez a halál és újjászületés feltétele az üdvösségnek; „Aki nem születik újjá vízből és Szentiélekből, nem mehet be Isten országába" (Jn 3,5). Az új élet új életstílust követel a megkeresztelttől. Semmiképp sem azt, hogy elvonuljunk a sivatagba vagy szőrzsákba öltözzünk. De azt igen, hogy életünket lassanként minden részletében (kötelességteljesítés, kapcsolatok, beszédmód, öltözködés stb.) radikális módon az evangéliumhoz igazítsuk. Tudnunk kell azt, hogy bűnös hajlamainktól, rosszrahajló akaratunktól Krisztusba oldottságunk sem szabadított meg. Naponta meg kell halnunk a bűnnek, ellene kell mondanunk a sátánnak, bűnös hajlamainknak. Következetesen el kell utasítanunk azt a hamis gondolatot, hogy önmegvalósításunk egyedül tőlünk függ. Nyitott, alázatos készséggel kell befogadnunk a mindig jelenlevő Istent. A bűn gyökerei mélyebben húzódnak bennünk, mint gondolnánk, de belső világunknak van egy olyan zónája, ahová a rossz, szabad akaratunk hozzájárulása nélkül nem hatolhat be. Lelkünk mélyén, mondja Ágoston, Isten közelebb van hozzánk, mint mi saját magunkhoz. A Belső Várkastély szentélyében — tanítja Avilai Teréz — Isten vár ránk, és vonz magához. A bűn ellen viselt szüntelen harcunkban Feléje kell fordulnunk, Rá figyelnünk, Belőle merítenünk, Aki az élő vizek kiapadhatatlan forrása. A megkeresztelt, a bűn rabszolgaságából felszabadult felnőtt keresztény lénye belső zónájában él. A benne élő Krisztussal való élet- és szeretetegységét mélyíti el a kiengesztelődés szentségében, az eukarisztia vételében. A Lélek vezetésével és erejével naponta boldogan hal meg a bűnnek, hogy újjászületve Krisztus életét élje. „Istennek él Krisztus Jézusban" (Róm 6,11). A Teremtő Atya akaratának állandó követése Az új élet jelenti mindenekelőtt Isten akaratának követését, a hit engedelmességét. „Ne szabjátok magatokat a világhoz — kéri Pál a római „szenteket" —, hanem alakuljatok ól gondolkodástok megújulásával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves neki és mi a tökéletes" (Róm 12,2.). Mit jelent ez közelebbről? A bennünk működő Lélek által meg kell tanulnunk azt a tudományt, hogyan értelmezzük életünk adottságait, hogy az eseményekből kiolvassuk Isten reánk vonatkozó akaratát, és azt, sajátos hivatásunknak megfelelően megvalósítsuk. A követendő út nem mindig világos, a körülmények nem diktálják félreérthetetlen módon, egyértelműen Isten akaratát. Jézus sem értette meg egyszerre, hogyan kell véghezvinnie az Atya akarata 139
